Shop

Ajánld e-mailben

3422 zenekar 12339 letölthető zene

Rovatok

Archívum

Hirdetés

Lemezkritika

2011. október 27. | Anikó

Megtörni a csendet - Rea Garvey

Rea Garvey: Can’t stand the silence | A Reamonn frontembere, Rea Garvey kiadta szólóalbumát. A „Can’t stand the silence” könnyen élvezhető lemez, de sajnos nem lelhető fel rajta semmi plusz. A 11 dalos CD első néhány dala reményteli, de aztán inkább unalomba fullad.

Rea Garvey szólóanyagát egészen hosszú és eredményes marketing akció vezette be. Az album előfutára a „Can’t stand the silence” c. dal volt, ami egyben a hanghordozó címe is. Ha meg szeretnénk magyarázni a címet, akkor utalnunk kell a sikeres Reamonn zenekarra, akik tavaly úgy döntöttek, hogy felfüggesztik működésük, azóta pedig csak a némaság uralkodott a környékükön.

Frontemberük, Rea Garvey „nem bírta a csendet” és 11 dallal törte meg mindezt. Persze közben sem tétlenül töltötte az idejét: egy swing produkcióban vett részt (Alive&Swingin’), amivel Németország néhány tehetséges énekese – köztük Rea – turnézgattak. A népszerű német előadó, Xavier Naidoo is részt vett ebben a fellépéssorozatban, ő az albumon szereplő „My Child”-ban közre is működik.

Tehát visszatérve Rea Garvey szólókarrierjére, kijött a „Can’t stand the silence” c. szám, ami leginkább a Reamonn Dream No. 7 stílusát hordozta magán, így könnyen feltételezhettük, hogy ilyen lesz az album is. Aztán a szeptember 30-ai megjelenés rácáfolt erre, mert mégsem olyan erős rajta az elektro vonal.

A lemezt a „Take your best shot” nyitja, és talán ez a legjobb szám is. A „Can’t stand the silence” egy középtempós pop-rock anyag, ami annyira nem érinti meg a hallgatót. Én sokkal többet vártam az énekestől, és ez alapján talán az sem merész kijelentés, hogy Rea Garvey a Reamonn-ban jobban működött, mint anélkül. A számok összefolynak és sokszori lejátszás után sem egyszerű akár csak egyet is kiemelni. Vannak sorok, amik megütik a fület, de a szöveg sem képes arra, hogy folyamatosan fenntartsa a figyelmet.

Az „End of the show” olyan záró szám, ami egy koncerten tökéletesen hathat, CD-n pedig azt jelzi, nemsokára kikapcsol a szerkezet.

A Deluxe annyiban egészíti ki a normális verziót, hogy rákerültek Rea Garvey eddigi szólóprodukciói. Így a Paul van Dyk-os „Be angeled” vagy a Mary J. Blidge-dzsal közösen előadott „Each Tear”. Ezeket kifejezetten jó így egymás után látni, és a Deluxe rész tulajdonképpen ütősebb is, mint a rendes album.

Persze nehéz megítélni valakinek a szólókarrierjét úgy, hogy elvonatkoztassunk a régebbi műveitől. A „Can’t stand the silence” a Reamonn-nal összehasonlítva gyenge közepes, de ha ettől eltekintünk, akkor akár ígéretes kezdet is lehet. Aki most először találkozik az énekessel, az nem fog csalódni. Aki már ismerte, az kap egy kis háttérzenét, amit végül majd megszeret.

Anikó

MyMusic értékelés: 6/10

Rea Garvey: Can’t stand the silence (Universal Music, 2011)

1. Take Your Best Shot

2. Can't Stand The Silence

3. Sorry Days

4. Colour Me In

5. Heart Of An Enemy

6. Hole In My Heart

7. How I Used To Be

8. I Am

9. My Child

10. Save A Life

11. End Of The Show

Deluxe:

1. Be Angeled

2. Let Go

3. Set Me Free (Empty Rooms)

4. Running A Wrong Way

5. All Good Things (Come To An End)

6. Each Tear

7. Hallelujah

8. Anna & Ludo - Hold Me Now

9. Walk With Me

10. Liam

11. Why?

12. Clear Water Trailer

cimkék
- 2011, lemezkritika, Rea Garvey, Reamonn, szólólemez, újdonság!

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább