3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2011. október 27. | Anikó

Megtörni a csendet - Rea Garvey

Copyright:

Rea Garvey: Can’t stand the silence | A Reamonn frontembere, Rea Garvey kiadta szólóalbumát. A „Can’t stand the silence” könnyen élvezhető lemez, de sajnos nem lelhető fel rajta semmi plusz. A 11 dalos CD első néhány dala reményteli, de aztán inkább unalomba fullad.

Rea Garvey szólóanyagát egészen hosszú és eredményes marketing akció vezette be. Az album előfutára a „Can’t stand the silence” c. dal volt, ami egyben a hanghordozó címe is. Ha meg szeretnénk magyarázni a címet, akkor utalnunk kell a sikeres Reamonn zenekarra, akik tavaly úgy döntöttek, hogy felfüggesztik működésük, azóta pedig csak a némaság uralkodott a környékükön.
 
Frontemberük, Rea Garvey „nem bírta a csendet” és 11 dallal törte meg mindezt. Persze közben sem tétlenül töltötte az idejét: egy swing produkcióban vett részt (Alive&Swingin’), amivel Németország néhány tehetséges énekese – köztük Rea – turnézgattak. A népszerű német előadó, Xavier Naidoo is részt vett ebben a fellépéssorozatban, ő az albumon szereplő „My Child”-ban közre is működik. 
 
Tehát visszatérve Rea Garvey szólókarrierjére, kijött a „Can’t stand the silence” c. szám, ami leginkább a Reamonn Dream No. 7 stílusát hordozta magán, így könnyen feltételezhettük, hogy ilyen lesz az album is. Aztán a szeptember 30-ai megjelenés rácáfolt erre, mert mégsem olyan erős rajta az elektro vonal. 
 
A lemezt a „Take your best shot” nyitja, és talán ez a legjobb szám is. A „Can’t stand the silence” egy középtempós pop-rock anyag, ami annyira nem érinti meg a hallgatót. Én sokkal többet vártam az énekestől, és ez alapján talán az sem merész kijelentés, hogy Rea Garvey a Reamonn-ban jobban működött, mint anélkül. A számok összefolynak és sokszori lejátszás után sem egyszerű akár csak egyet is kiemelni. Vannak sorok, amik megütik a fület, de a szöveg sem képes arra, hogy folyamatosan fenntartsa a figyelmet.
Az „End of the show” olyan záró szám, ami egy koncerten tökéletesen hathat, CD-n pedig azt jelzi, nemsokára kikapcsol a szerkezet. 
 
A Deluxe annyiban egészíti ki a normális verziót, hogy rákerültek Rea Garvey eddigi szólóprodukciói. Így a Paul van Dyk-os „Be angeled” vagy a Mary J. Blidge-dzsal közösen előadott „Each Tear”. Ezeket kifejezetten jó így egymás után látni, és a Deluxe rész tulajdonképpen ütősebb is, mint a rendes album. 
 
Persze nehéz megítélni valakinek a szólókarrierjét úgy, hogy elvonatkoztassunk a régebbi műveitől. A „Can’t stand the silence” a Reamonn-nal összehasonlítva gyenge közepes, de ha ettől eltekintünk, akkor akár ígéretes kezdet is lehet. Aki most először találkozik az énekessel, az nem fog csalódni. Aki már ismerte, az kap egy kis háttérzenét, amit végül majd megszeret. 
 
Anikó
 
MyMusic értékelés: 6/10
 
Rea Garvey: Can’t stand the silence (Universal Music, 2011)
 
1. Take Your Best Shot 
2. Can't Stand The Silence 
3. Sorry Days 
4. Colour Me In 
5. Heart Of An Enemy 
6. Hole In My Heart 
7. How I Used To Be 
8. I Am 
9. My Child 
10. Save A Life 
11. End Of The Show
 
Deluxe:
1. Be Angeled 
2. Let Go 
3. Set Me Free (Empty Rooms) 
4. Running A Wrong Way 
5. All Good Things (Come To An End) 
6. Each Tear 
7. Hallelujah 
8. Anna & Ludo - Hold Me Now 
9. Walk With Me 
10. Liam 
11. Why? 
12. Clear Water Trailer
 

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky