3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2010. november 10. | Anikó

Ákos 13 imája

Copyright:

Ákos új albuma, A Katona Imája 13 új dalt hozott el nekünk. A katonás keménység és szigorúság ugyanúgy megtalálható az albumon, mint az imákba foglalt esendőség. Összetett szövegek és elementáris érzelmek alkotják a lemezt.

  • megosztás
  • kapcsolódó linkek

„Így aztán mindegy, hogy áldás vagy átok, hogy torzan látják a nagyvilágot egyes újságokba író srácok.” Ákos a Be lettél oltva sorait nem az utóbbi években írta, mégis ezt a részletét a mai napig aktuálisnak vehetjük. A Katona Imájára a legkevésbé sem lehet azt mondani, hogy bármiféle megfelelni vágyás hajtaná. Ákos megmaradt ugyanolyan rebellisnek és őszintének, amilyennek ismertük. Most is bátran vállalja véleményét a világról.

Ezt megtapasztalhattuk a már ismert Szindbád dalában is. Ez nagyon jó választás volt beharangozó dalnak, hiszen már akkor érezhettük, hogy Ákos valami újat és merészet fog nyújtani nekünk ezzel a lemezzel. Később kiderült, hogy nem csupán egy átlagos albummal örvendezteti meg rajongóit, mert egy bónusz lemez is hozzátartozik a kiadványhoz, amin megtalálható a Szinbád dalának videóklipje és egy videónapló az előkészületi munkálatokról, valamint a Szindbád Turnéról. Illetve a nemsokára napvilágot látó Szindbád Turné koncertfilmből is rákerült egy beharangozó, két dal a turnéról: a Szindbád dala és a Csak a szerelmen át.

Ákos új albuma a címadó dallal indít, a Katona Imájával. Jó felütés, ahol lendületes hangszereléssel találkozhatunk. Az imáról elmondható, hogy rendhagyó. Egyrészt építkezik a tipikus imák kellékeiből is, például a bűnösség tudatból, másrészről viszont a szóhasználat nagyon bátor: „Mindenki megtérhet a fényekhez vagy a férgekhez.” Ezáltal disszonanciát teremt a dalon belül is.

A Minden álom véget ér a Még közelebb albumról ismert Minden most kezdődik el társdala. Az utóbbi dalban megtalálható feszültség eltűnt erre a lemezre. A Minden álom véget érben nagyon erősen érezhető egyfajta lemondás. Ez az érzés azonban rögtön átcsap egy mélyről jövő tiltakozásba. A Senki nem tehet más esetén már-már ördögi Ákos hangja, és ez nagyon illik a dalhoz. A refrénben tapasztalt düh és keserűség egy pillanatra sokkos élményt jelent („hogy élni nem muszáj, nem muszáj, de senki nem tehet mást”), de Ákos - eddigi munkásságához híven - professzionálisan oldja fel ezeket az érzéseket a refrént követő hegedű-szólóval. Egy kicsit olyan érzése van a hallgatónak, hogy Ákos játszik vele. Hiszen levisz a pokolba, de ezzel a szólóval azonnal fel is emel onnan.

Ezt levezetendő csendül fel A Fénybe nézz, melyet ugyancsak ismerhetünk. A videóklipet maga Ákos rendezte. Ez egy gyönyörű látványvilággal és vágással készült klip és egy Ákos életművébe pontosan beleillő dal.

A Játékharc az album legjobb, legmarkánsabb dala. A stílus Police-hatásokat idéz. A szöveg is nagyon eltalált, a győzelem és siker nem túl fényes oldalát és mindennek megélését mutatja be. Amikor a sebek ellenére is folyton újabb-újabb küzdelmekre késztet a belső gyötrelem. A dal végét nagyon érdekessé teszi a torzító használata. Olyan, mintha Ákos kilépne a szerepéből és egy belső párbeszédbe kerülne saját magával, avagy a narrátorral: „És ha sír, nevetni tessék. Mert ha sír, lefolyhat az arcáról a festék.” Eljátszott szerepek, síró bohócok… a siker ára.

Az Óda ismét jól pozícionált ahhoz, hogy a Játékharc küzdelmét levezesse. A dal versként is megállná a helyét, szép költői képekből építkezik. Ennél őszintébb és meghatóbb ódát a nőhöz, az örök jelen időhöz nehéz elképzelni. A hangszerelés letisztultsága, valamint az ének visszafogottsága rávilágít arra, hogy ennél a dalnál leginkább a szövegen van a hangsúly.

A hangsúly ugyanott marad a Főleg régen esetén, de teljesen más területét tekinti át az életnek. Aki szokott internetes kommenteket olvasni, annak fájdalmasan ismerős lehet minden egyes sor. Ákos hatásosan adja vissza a nem feltétlenül jó szándékú kommentelők mondatait, ítéletét. Ez az a dal, amely vége felé úgy érezhetjük, hogy már elégszer hallottuk a refrént, lépjünk tovább. De ez is elhelyezhető ebben a kommentelő légkörben, hiszen ott az álláspontot folytonosan ismételgetni, bizonygatni kell. A Főleg régen emlékeztet hangzásában leginkább a Bonanza számaira.

A Nézz szembe vele kísérletezgető, megosztó dal. Azért is igaz ez, mert a dal R’n’B stílusban íródott. A hármas sorvégződések (tél-beszél-szél, nyár-felzabál-nem talál) kicsit erőltetettnek tűnnek. A torzítós rap-rész megdöbbenést okoz, de az utána következő keményebb rap Ákosnak kifejezetten jól áll.

A Tabula Rasa egy olyan rock dal lett, ahol Ákos megugorja a magasabb hangokat és ezáltal teremt neki egyedi jelleget. A dalban hallható vokál a ’90-es évek hangzásvilágára hajaz, szokatlan párosítás, de nagyon jól működik.

Az Érintő esetén a hangszerelésben Szakos Krisztián működött közre. Fontos dal ez az albumon. Mindenképp érdemes a fő mottó („Akad, aki érti, mit jelent, hogy a húr csak megfeszülve zeng”) alatt szóló zenei megoldásra koncentrálni: a felvezető figyelemfelhívó jellegére, a sorok alatt szóló aláfestő szerepre. És arra, ahogy a szöveg végén egybecseng Ákos hangjával, ezzel erősítve egymást. Majd azt, ahogy ismét önálló szerepre kél.

A Szeress így ismét rock dallamokat hoz el nekünk. Feszes dob és a mainstream rockra emlékeztető vokál jellemzi a dalt.

A Kéz a tarkón az album záródala. Ezek minden esetben fontosok Ákos lemezein, ezért is érdemes megvizsgálni. A Kéz a tarkón látszólag csak egy nyárbúcsúztató dal, de ennél sokkal többet rejt magában. Minden emléknek, elmúlt érzésnek a himnusza szólal meg: „Mire értenéd, már véget ért. Mire megszeretnéd, már csak emlék.”

A Katona Imájáról elmondhatjuk, hogy ismét egy professzionálisan összeállított, érett album. Kellő arányban tartalmaz lassú, elgondolkodtató dalokat és igazi rockszámokat. A szövegek gyakran idézik Szabó Lőrinc Semmiért egészenjének gondolatiságát, nem csak a szerelemre, de az általános megítélésre vonatkozóan is.

Ezért a lemezért megérte kivárni az elmúlt négy évet. „Zuhog a zaj mindenfelől, felrobban, omlik és összedől. A megszokott világ most alámerül. Csak ami könnyű, az maradhat felül.” Reméljük, a negatív utópia nem válik valósággá és Ákos albuma - a maga helyenként rémisztő mélységeivel - sokáig felül marad. A polcokon és a szívekben egyaránt.

Anikó

A MyMusic értékelése: 7/10

Ákos: a Katona imája (Fehér Sólyom Zeneműkiadó, 2010)

1. A katona imája
2. Minden álom véget ér
3. Szindbád dala
4. Senki nem tehet mást
5. A fénybe nézz
6. Játékharc
7. Óda
8. Főleg régen
9. Nézz szembe vele
10. Tabula rasa
11. Érintő
12. Szeress így
13. Kéz a tarkón

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky