2010. október 11. | -gabriella-

Vad Fruttik, avagy irány Mad Max után!

Vad Fruttik: Fénystopposok | Október 1-én jelent meg a Vad Fruttik új lemeze, amely a Fénystopposok címet kapta. Első körben a dalok.hu-ról lehetett letölteni, de jó hír azoknak, akik odavannak a materiális javakért, hogy kézzel fogható formában is meg lehet már vásárolni a nagyobb boltokban. És, hogy milyen lett? Önvallomásokkal tűzdelt, „tini életérzések” és egy Mad Max utáni, poszt apokaliptikus világ, ahol akár Fritz Lang Metropolisa is belefér. Harmadjára.

A Vad Fruttik utoljára 2008-ban jeletetett meg lemezt, úgyhogy a közelmúltban kiadott Fénystopposokat nagy várakozások előzték meg. Annyit már elöljáróban leszögezhetünk, hogy ez az album sokkal egységesebb lett, mint az előző kettő, és Likó Marcell sem hazudott, amikor azt mondta, hogy sokkal ütősebb és zúzósabb lesz zeneileg, mert valóban ez a legnagyobb erőssége a korongnak.

„Akarod a boldogságot, akarod, hogy eljöjjön hamar”

Az album több síkon mozog. Leginkább azért, mert a dalokat párba lehet állítani, illetve tematikailag is külön lehet őket szedni. Vannak olyanok, amik leginkább az urbanizált világ, a városlakó emberekről és a mindennapok nyomoráról szólnak, aztán ott vannak az önvallomások, és természetesen a „tini életérzések” sem maradhattak ki. Utóbbiak azok, amik feloldják az összes többi számot, és kedvesen elvezetnek minket a múltba, és egy kicsit újra ott ülünk VBK-val a kezünkben 16 évesen a klubban, miközben lányokat/fiúkat szedünk föl.

A lemez keretes szerkezetű, mivel az első szám a (Limonádé) és az utolsó szám (Béke presszó) tökéletesen egybefogja az egész albumot. Ha valamiről már nem érdemes beszélni, az a Lehetek én is című dal, hiszen nem nagy túlzás, ha azt mondom, hogy mostanra szarrá játszották a rádiók. Leginkább populáris és közérthető szövegének köszönheti ezt, és nincs is értelme ezt tovább ragozni.

Sokkal izgalmasabb azokkal a dalokkal foglalkozni, aminek érdemben is van mondanivalójuk. Számomra három ilyen szám is található a Fénystopposokon: a Bálban, a Városlakó illetve az Embergép, aminél ki kell emelni, hogy a zenei alap és a benne lévő megoldások tényleg ütősre sikeredtek, és ebben a dalban is megvan minden potenciál, hogy a rajongók kedvencévé váljon. Ezek a számok olyan képet festenek le nekünk, mintha egy atombomba robbant volna fel, és egy futurisztikus világban a föld alatt élnénk, minden dolgunkat monotonon végeznénk, mintha csak gépek lennénk. Kicsit kilátástalannak érzem, valamint nem túl idealistának ezeket a szövegeket, ettől függetlenül szokás szerint elég találóak és egy nagy globális problémát próbálnak lefogni.

„Elégtek mind, és látod, élvezed nagyon.”

Tovább haladva, a Diszkós című szám az, ami egy igaz történeten alapul, és szintén a gitárhangsúlyos zenei alap az, ami kiemelkedővé teszi a többi közül. Amire személy szerint nem számítottam, az a Goa teljes újragondolása volt. Itt feleslegesnek tartom a szöveget elemezni, ugyanis nem több annál, ami, de összességében egy olyan számról van szó, ami könnyen befogadható lett, és abszolút a táncolható kategóriába tartozik. Egyébként ez a legrégebben elkészült szám a lemezről, ami még kezdetleges formájában inkább hasonlított egy Kispál dalhoz, de így átdolgozva már tipikusan Vad Fruttik dallá nőtte ki magát. A Lehunyom a szemem is az album erősebb számai közé tartozik, egyrészt mert a szöveg a szokásos „Likó Marcell őszintén” kategóriába tartozik, másrészt, mert a zene nagyon megindító lett, innentől kezdve pedig a szomorúbb hangulatban lévők is megtalálhatják a saját favoritjaikat.
 
Viszont, hogy ne csak a pozitívumokról írjak. Nekem két olyan dal volt, ami annyira nem jött be, vagy egyszerűen csak nem jött át. Az egyik a Nem hiszek, a másik pedig az Üvegszilánkkal. Utóbbi erőssége egyértelműen a szöveg (egy őszinte szerelmi vallomás), de a dal nekem kicsit olyan lett, mint amikor a romantikus filmekben a boldog pár alá bevágnak hangulatzenét, és felgyorsítva látjuk kapcsolatuk intim pillanatait. Ettől függetlenül, valószínűleg ezrek fogják imádni, és Valentin napon nagy lesz a youtube-on a forgalma. A Nem hiszek is erős lehetne, szintén egy önvallomás az énekes családjáról és azon belüli kapcsolatokról, de nekem valahogy nem működött. Nem azért, mert most jól megtudjuk, hogy Marci miben nem hisz, hanem, mert lehet, hogy ez már soknak tűnhet. Nagy erény az azonban, hogy felismerjük a problémákat és el tudjuk mondani az embereknek, szerintem sokan tudnak majd közösséget vállalni ezzel a dallal.

Egyértelmű, hogy a Fénystopposok egy új utat nyit meg a Vad Fruttik életében, ez egy sokkal felnőttebb anyag, mint az előző lemezek voltak. A szövegek is jóval átgondoltabbak, sokkal közelebb állnak a szépirodalomhoz, mint az eddigiek. A másik nagy pozitívum, ami sok album hibája, hogy a negyedik szám után unalmassá válik, ennél viszont ez egyáltalán nincs így, sőt minden egyes hallgatás után újra és újra várjuk, hogy milyen új rétegeket fedezhetünk még fel benne. Nem csak rajongóknak ajánlom!

MyMusic értékelés: 8/10

Vad Fruttik: Fénystopposok (Megadó kiadó, 2010)

Tracklist:
1. Limonádé
2. Lehetek én is
3. Városlakó
4. Diszkós
5. Boroskóla
6. Goa
7. Bálban
8. Embergép
9. Nem hiszek
10. Üvegszilánkkal
11. Lehunyom a szemem
12. Békepresszó

-gabriella-