2010. június 8. | déka
Maszkura és a Tücsökraj: Kérlek, így szeress! | Maszkura és a Tücsökraj három éven belül második nagylemezével háborgatja a továbbra is iruló-piruló közönséget. A zene szélesebb köröket érint, a szöveg mélyebbre merítkezik, de a buli továbbra is tart. Segg, csöcs, fazék, fenék, nem csak a fásy mulatóra ráz a magyar nép!
Első találkozásom a bandával egy reggeli rádiós ajánlás alkalmával történt. A „Szégyentelen”, melyről aztán a 2009-es korong is kapta nevét, kvázi-alternatív körökben igazi sláger lett, így a Tücsökraj a kisebb füstös pubok színpadairól mára a Dürer-kert Nagytermét megtöltő koncertzenekarok közé avanzsált.
A stílus egyedi, Maszkura erősen erotikus töltetű, hullámzó értékű rímképletekkel tűzdelt nagyszívű filozófiája kiválóan fekszik az eklektikus (funk - R&B – latin – swing - magyar nóta - bossa nova) zenei alapokra, melyeknek ötletességéről és színvonaláról továbbra is kitűnő zenészek gondoskodnak. Egy ilyen unikális stíluskavalkádon ugyanis csak akkor szól hitelesen az itt-ott kemény (ön)irónia és a kacsintgatós líra, ha vérprofin kezelik a hangszereket. Kertész Csaba (gitár), Lakatos Ferenc (zongora), Révész Csanád (ütősök), és Boros Gábor (bőgő) jóvoltából pedig ez szerencsére meg is valósul, elég csak a Verbunk jazzes kőfunkját példaként hoznunk.
Az első lemez igazi frissítőként hatott, így nyilván mindenki kíváncsian várta, hogy hova fejlődik a Tücsökraj. A Kérlek, így szeress! című album zeneileg és szövegek tekintetében is előrelépés. A bevallottan popos irányt vett muzsika cseppet sem vesztett érdekességéből, a hangzás javult, mi több, új színfoltokat is felfedezhetünk (pl. a zseniális Gyöngy és Vér-ben).
Maszkura szövegeiről elég annyit, hogy őszinte jóindulat és melankóliával telt életöröm hatja át minden sorát. A „benyúlok a bugyidba...lucskos káposzta, nem kanállal tolni jó” és hasonló sorok kacagtató zsenialitása már az első lemezen is a közönségkedvencek közé tartozott, sikerrel bizonyítva a valódi szabad szexualitást csak hírből ismerő magyar társadalom prüdériáját.
Az új zenei árnyalatok mellett a Kérlek, így szeress! a tematikában is továbblép. A tapizós-nyalizós közvetlenség mellé megérkezett a komolyabb észosztás is, de nem magas lóról. Bíró Szabolcs érezhetően tényleg megélte az általa leírt poklokat és örömöket, ebben még akkor is biztosak leszünk az albumot meghallgatva, ha nem ismerjük a főhős előéletét. A nemzetiségi kérdéseket megpendítő „magyar rigó”, „Úgy nézek ki”, ill. a „subás” Sub Bass Monstert is felvonultató „Sírva vígad a magyar” mellett személyes vívódásai éppúgy teret kapnak (Négyen teremtettek), mint szürreális utazásai (Gyöngy és vér). Más kérdés, hogy ezekre a változásokra mennyi szükség van, hiszen a Maszkura és a Tücsökraj továbbra is egy igencsak sajátságos bulizenekar marad.
Annak ellenére, hogy a Kérlek, így szeress! egy nagyon jó összeállítás, a dalok élőben sokkal inkább megszólalnak, mint a lemezen. Koncerteken lehet pirulni és lehet sikítani, lehet kiabálni és táncolni. Lehet a fiúkat szeretni. Nem kell tehát aggódni a zenekar jövőjét illetően, mivel elérték azt a státuszt, hogy ha nem lennének, hiányoznának a hazai zenei életből.
déka
A MyMusic értékelése: 8/10
Maszkura és a Tücsökraj: Kérlek, így szeress! (CLS, 2010)
1. magyarrigó
2. Négyen teremtettek
3. Berta
4. Szex lakodalom
5. Tulipán
6. Bolond április
7. Sirva vigad a magyar feat. Sub Bass Monster
8. Verbunk
9. Pál Ilonka
10. Gyöngy és vér
11. Úgy nézek ki
12. románrigó
13. Kérlek így szeress!
14. Tiszta gyümölcs (táncosított verzió)