A melankolikus belga - The Ditch

The Ditch: In This World | A belga fiúk pop-rock lemezükkel nem akarták feltalálni a spanyolviaszt, és így egy nagyon kellemes és szórakoztató albumot sikerült összehozni. A 2005 óta együtt zenélő The Ditch 2009 végén jelentette meg első albumát, "In This World" címmel. Habár Belgiumon kívül még kevésbé ismert a banda, de minőségi zenéjük nagyobb sikereket is tartogathat a jövőre nézve.

A lemez első dala, a "Far Away", mely 2008-ban meghozta az ismertséget az együttesnek. Az első kislemezt is ennek kapcsán készítették el. A "Far Away" egy rádióbarát rock sláger lett, a szövegvilágot jól eltalálták és az énekes is bizonyíthatott ennél a dalnál. Egyben fülbemászó és megunhatatlan ez a sláger. A lemezen a következő – mily meglepő – a második kislemez dal, a Hypnotized. Hangzásában követi a "Far Away"-t, jól felismerhetően magán viseli a Ditch jegyeit. A dalokra jellemző a lendületesség, a letisztult hangzás, az egy sémára épülő vokálok, de ez nem megy a zene minőségének rovására, inkább egyedivé és könnyen beazonosíthatóvá teszi az együttest. Mindez egy kicsit hibája is albumnak, mert túl egységes lett az anyag, és végig lehet úgy hallgatni, hogy nem tűnik fel, hogy egy albumnyi dalon vagyunk túl. Ezt az egységet csak a "Garden" töri meg, kiemelkedik a többi közül. A refrénje az egyik legrockosabb, belső feszültséggel teli rész az albumon. Az "Electric Sea"-ben pedig kitűnik, hogy Kristof Van den Bergh hangja képzett és jól használja. Helyenként leginkább a Muse lassabb dalaira hajaz.

Az album zárása kissé melankolikus. Az "In This World" címadó dal hangulatában remekül vezeti fel az utolsó tracket. Ha valakit az album eddig nem győzne meg, a záródal, a "Crash" még nagy valószínűséggel hatást gyakorolhat. Kis túlzással egy zongorára és Kristof hangjára épül fel az egész. Ez a két összetevő azonban kiemeli az átlagos szomorú dalok sorából a "Crash"-t.

Az "In This World" bemutatkozó albumnak tökéletes, helyenként már talán túlságosan is professzionális. Ha a négy fiú fenn tudja tartani ezt a színvonalat, akkor még sok remekművel örvendeztethetik meg a hallgató közönséget.

Anikó

A MyMusic értékelése: 7/10

The Ditch: In This World (Ariola Germany, 2009)

1. Far Away 4:14
2. Hypnotized 4:11
3. Gone    4:16
4. Closing Doors 4:09
5. The Garden 3:08
6. I Don't Wanna Be With You 3:11
7. Mine Mine Mine 3:08
8. To Live 3:28
9. Electric Sea    3:51
10. Nothing Left To Say    3:13
11. In This World 3:36
12. Crash 3:47

cimkék
- Belgium, lemez, lemezkritika, The Ditch

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Weiter

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Weiter

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Weiter

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Weiter

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Weiter