World Music from Hungary – Világzene itthonról | Nem magyar népzenei albumról van szó, hanem hazai előadók különböző stílusú, különböző népek zenéjét bemutató válogatáslemezről. Azért természetesen előtérben vannak a magyar dallamok, de emellett van itt cigányzene, szerb népdal, zsidó muzsika, dél-amerikai autentikus mű is. Mindezt a legnagyobb hazai nevektől!
Annyiban hiánypótló válogatásról van szó, hogy itt a népszerű - már-már mainstream-nek számító - előadók mellett (Rúzsa Magdi, Lovasi András) kevésbé széles körben ismert zenekarok dalai is helyet kaptak (Napra, Szirtes Edina, Balkan Fanatik).
Az album egyik hibája szerintem, hogy a legelején „ellövi a puskaport”: a 3 legerősebb dallal kezd. Mi jöhet ezek után? – kérdezi az ember. De szerencsére nem kell csalódni!
Én a Kováts Kriszta-Sebestyén Márta dalt ugyan úgy ahogy van, lehagytam volna erről a lemezről, de az is elég, ha az ember átugorja, és rögtön a Kaláka-Ghymes vonalra megy rá. A mítikus dallamok után a Váradi Roma Café – Szalóki Ági - Szirtes Edina Mókus csokor jazzes hangulatot áraszt, kicsit „leül” a lemez, de ez inkább elmélyülést, mint elunást jelent.
A Budapest Klezmer Band dalától kezdve muszáj, hogy egyfolytában járjon a láb, hiszen a Djabe, a Balkan Fanatik vagy épp a PASO alapritmusát jól ismerjük. A Napra: Jaj, a világ című, 9 perces (!) eposzának a végén pedig már egyértelűen headbangelésen kapja magát az ember!
Az elsőre kicsit elklektikusnak tűnő 16 daltól pontosan azt kapja a hallgató, amiért megvette a lemezt: kellemes, szórakoztató, táncolós, pörgős válogatáslemezt, mely világzenei dallamaival, ízeivel több mint egy óra erejéig kiszakít a hétköznapokból.
SZTR
MyMusic értékelése: 8/10
World Music from Hungary – Világzene itthonról (Sony Music, 2009)
1. Rúzsa Magdolna - Ederlezi (Live Version)
2. Palya Beáta - Hoppá
3. Csík zenekar és Lovasi András - Csillag vagy fecske
4. Ferenczi György és a Rackajam - Legényes
5. Kováts Kriszta és Sebestyén Márta - El condor pasa (A keselyű elszáll)
6. Kaláka - Embersólyom
7. Ghymes - Parasztínek
8. Váradi Roma Café - Ördög bújt a botomba
9. Szalóki Ági - Te merel e luma
10. Ando Drom - Na mangav me ratyija (I Don"t Need Brandy)
11. Szirtes Edina “Mókus” - Nem tudja azt senki
12. Budapest Klezmer Band - Löhájim, Rebbe!
13. Djabe - Táncolnak a kazlak
14. Napra - Jaj, a világ
15. Balkan Fanatik - Csináld, csináld, jól csináld!
16. Pannonia Allstar Ska Orchestra - A Tenkes kapitánya
PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… A continua
Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... A continua
Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. A continua
Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. A continua
The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. A continua