Amit az új Hollywoodoo ad nekünk... Light Unplugged Special

Hollywoodoo – Light Unplugged Special | A mostanra már nevesnek mondható Hollywoodoo ’93-tól 2000-ig az ismeretlenség homályában tengette életét, aztán az új évezredben a különböző fesztiválokon sikerült felhívni magukra a figyelmet. 2001-es Stabil Oldalfekvés című albumuk óta szép egyenletesen emelkedik a banda csillaga. A kötelező Unplugged albumot a Hollywoodoo sem kerülte el, így jött létre a Hollywoodoo Light.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Hollywoodoo a MyMusic-on!
kapcsolódó cikkek

A feldolgozásokon alapuló zenekaroknak albumot kiadni akkor és csakis akkor van értelme és létjogosultsága, ha tud egyéniséget és újat mondani a feldolgozások alfáival. A Hollywoodoo eredeti hozzáállása megkérdőjelezhetetlen, képesek friss vért pumpálni a porosodó klasszikusokba, az már más kérdés, hogy hajlamosak átesni a ló túloldalára.

Ugyanis minden dalt önmagában kezelnek, ennek folyománya, hogy bár mindegyikük egyéni lesz, de így elvész az albumok, illetve koncertek egységessége. Olyan mintha 10 különböző zenekar jelentkezne egy-egy dallal, elvész az egységes karakter és zenei arculat, ami egy banda definiálásához fontos lenne. Ez persze nem jelenti azt, hogy minőségbeli, vagy kreativitásbeli gondok vannak, mindössze annyit, hogy annak ellenére is nehezebb a banda rajongójává válni, hogy nem rossz amit csinálnak.

A Light dalonkénti elemezgetésétől én most eltekintenék,ez az album nem azoknak szól, akik eleddig még nem ismerték a Hollywoodoot. Ez az album a fanoknak készült, akik régi kedvenceiket hallgathatják meg új köntösben.

Nem a Hollywoodoo-ról lenne szó, ha nem értelmeznék az unplugged fogalmát sokkalta tágabban az átlagnál. Rengeteg vendégzenész és rengeteg stílus kerül terítékre, cigányos-hegedűs, szaxis-bluesos, stb…

Overall: jó kis cd, tele ötlettel, kevésbé tele egységgel, de szalonnasütős, borozós, kerti összeröffenések este 8-10-ig tartó szakaszára például ez az egyik legideálisabb választás.

Pálfi Károly

A MyMusic értékelése: 10\7

Hollywoodoo – Light Unplugged Special (1G Records, 2009)

Pálfi Károly

cimkék
- Hollywoodoo, lemezkritika, Trócsányi Gergő

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább