2009. március 3. | Országh Kitti

Egy lány aki elvisz bárhova...Esclin Syndo

Esclin Syndo: Sleeping Traveler | Melankolikus dalok, profi hangszereléssel és a számokat életre keltő, velőt rázó női énekhanggal. Új csapat az Esclin Syndo, vagy mégsem annyira? Nem tegnap óta datáljuk létezésüket, mégis most jutottak el addig, hogy első nagylemezüket elénk tárják. Még nem találták fel a spanyol viaszt, de jó úton haladnak feléje.

Végre-végre, kiváló magyar zenét hallhatunk egy feltörekvő fiatal banda tolmácsolásában. Az Esclin Syndo egy friss hazai csapat, akik a trip-hop műfajának hazai nagykövetei lehetnek. Bár ők bőszen tagadják, hogy zenéjük ilyen egyszerűen kategorizálható lenne, ha nagyon rá kellene húzni egy skatulyát a „Sleeping Traveler” albumra, egyértelműen a fenti műfaj stílusjegyei jutnak eszembe. A lemez február 20-án látott napvilágot, 10 dalt tartalmaz és „bárhova elvisz”, ez benne a legszebb. A trip-hopnak is az a lényege, hogy egy zenei alapból kiindulván bármilyen más stílussal párosodhat, tökéletes egyveleget, definiálhatatlan muzsikát létrehozva.

Ez pedig működik az Esclin Syndo esetében is, nem is akárhogyan. Nagyon tiszta dalok, mindegyik angol nyelven, a borítón semmi máz vagy fölösleges körítés, végtelenül egyszerű, mégis sokatmondó a cd-tokon látható fotó. Külön dicséret a fényképésznek a zenekarról készült képek miatt. A csapat egyébként öttagú, a frontember Berger Dalma és négy zenész fiatalember az indie-generáció egyik legreményteljesebb hazai képviselői. Az albumon van rockos „odamondás”, ez a „Highways” zúzós gitárokkal,- amelynek a végén akkorát ordít az énekesnő, majd pimaszul egy kacajjal zárja a számot,- hogy elhiszem, valóban a zsigereiben van az, amit át szeretne adni nekünk, hallgatóknak, de a „Go by Car” is kihasználja Dalma hangjában rejlő lehetőségeket. Vannak lágy részek, a „Mother and Sun” és a „Halfway to Recognition” kifejezetten nyugtató, mintha egy másik együttes játszana. Aztán a vérbeli Esclin Syndo-dalok, melyek talán a „legjobban” állnak a zenekarnak. A „Memory Man” óriási ötlet, remek szöveggel, a „Folklore” már klipes, a „Sleeping Traveler” pedig nagyon eredeti. Az albumot hallgatva másik dimenzióban érezhetjük magunkat, Dalma hangja iszonyúan karakteres és meghatározza az egész korong hangulatát.

Némi Massive Attack-hatás érezhető a lemezen, nem véletlen, hisz’ az elődök a műfaj elismert nagy öregjei. De ez legyen a legnagyobb baj. Hazánkban nagy divat mindig hasonlítani az adott hanganyagot valamely külföldi előadó munkásságához, én most ettől eltekintenék, mert ez a zene úgy is megállja a helyét, hogy nem kiált hitelesítésért. Szimpla magyar trip-hop vagy ahogy a tagok jellemzik: „borongós popzene”. Dalma hangjából nagyon sok minden ki lehet hozni, erre valószínűleg ő is ráérezhetett és nem véletlen, hogy több produkcióban is részt vesz (többek között a Realistic Crew tagja). Arra kell csak figyelniük, hogy ne vegyék túl komolyan saját magukat és minden rendben lesz, teljesen letisztul és kialakul a sajátos Esclin Syndo-hangzásvilág, a külföldi karrier víziója is felbukkanhat.

Országh Kitti

A MyMusic értékelése: 7/10

Tagok:
Berger Dalma – ének
Sándor Dániel – elektronika
Kolozsi Péter – basszus
Ratkóczi Huba – gitár
Somló Dániel – dobok
Fülöp Farkas (Kiégő Izzók) – vizuál

Esclin Syndo: Sleeping Traveler (2009, CLS Records)

1. Memory Man
2. Go By Car
3. Highways
4. Heritage
5. Mother And Sun
6. Secret Lover
7. My Weapon
8. Folklore
9. Sleeping Traveler
10. Halfway To Recognition