3427 zenekar 12457 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2009. március 3. | Országh Kitti

Egy lány aki elvisz bárhova...Esclin Syndo

Copyright:

Esclin Syndo: Sleeping Traveler | Melankolikus dalok, profi hangszereléssel és a számokat életre keltő, velőt rázó női énekhanggal. Új csapat az Esclin Syndo, vagy mégsem annyira? Nem tegnap óta datáljuk létezésüket, mégis most jutottak el addig, hogy első nagylemezüket elénk tárják. Még nem találták fel a spanyol viaszt, de jó úton haladnak feléje.

Végre-végre, kiváló magyar zenét hallhatunk egy feltörekvő fiatal banda tolmácsolásában. Az Esclin Syndo egy friss hazai csapat, akik a trip-hop műfajának hazai nagykövetei lehetnek. Bár ők bőszen tagadják, hogy zenéjük ilyen egyszerűen kategorizálható lenne, ha nagyon rá kellene húzni egy skatulyát a „Sleeping Traveler” albumra, egyértelműen a fenti műfaj stílusjegyei jutnak eszembe. A lemez február 20-án látott napvilágot, 10 dalt tartalmaz és „bárhova elvisz”, ez benne a legszebb. A trip-hopnak is az a lényege, hogy egy zenei alapból kiindulván bármilyen más stílussal párosodhat, tökéletes egyveleget, definiálhatatlan muzsikát létrehozva.

Ez pedig működik az Esclin Syndo esetében is, nem is akárhogyan. Nagyon tiszta dalok, mindegyik angol nyelven, a borítón semmi máz vagy fölösleges körítés, végtelenül egyszerű, mégis sokatmondó a cd-tokon látható fotó. Külön dicséret a fényképésznek a zenekarról készült képek miatt. A csapat egyébként öttagú, a frontember Berger Dalma és négy zenész fiatalember az indie-generáció egyik legreményteljesebb hazai képviselői. Az albumon van rockos „odamondás”, ez a „Highways” zúzós gitárokkal,- amelynek a végén akkorát ordít az énekesnő, majd pimaszul egy kacajjal zárja a számot,- hogy elhiszem, valóban a zsigereiben van az, amit át szeretne adni nekünk, hallgatóknak, de a „Go by Car” is kihasználja Dalma hangjában rejlő lehetőségeket. Vannak lágy részek, a „Mother and Sun” és a „Halfway to Recognition” kifejezetten nyugtató, mintha egy másik együttes játszana. Aztán a vérbeli Esclin Syndo-dalok, melyek talán a „legjobban” állnak a zenekarnak. A „Memory Man” óriási ötlet, remek szöveggel, a „Folklore” már klipes, a „Sleeping Traveler” pedig nagyon eredeti. Az albumot hallgatva másik dimenzióban érezhetjük magunkat, Dalma hangja iszonyúan karakteres és meghatározza az egész korong hangulatát.

Némi Massive Attack-hatás érezhető a lemezen, nem véletlen, hisz’ az elődök a műfaj elismert nagy öregjei. De ez legyen a legnagyobb baj. Hazánkban nagy divat mindig hasonlítani az adott hanganyagot valamely külföldi előadó munkásságához, én most ettől eltekintenék, mert ez a zene úgy is megállja a helyét, hogy nem kiált hitelesítésért. Szimpla magyar trip-hop vagy ahogy a tagok jellemzik: „borongós popzene”. Dalma hangjából nagyon sok minden ki lehet hozni, erre valószínűleg ő is ráérezhetett és nem véletlen, hogy több produkcióban is részt vesz (többek között a Realistic Crew tagja). Arra kell csak figyelniük, hogy ne vegyék túl komolyan saját magukat és minden rendben lesz, teljesen letisztul és kialakul a sajátos Esclin Syndo-hangzásvilág, a külföldi karrier víziója is felbukkanhat.

Országh Kitti

A MyMusic értékelése: 7/10

Tagok:
Berger Dalma – ének
Sándor Dániel – elektronika
Kolozsi Péter – basszus
Ratkóczi Huba – gitár
Somló Dániel – dobok
Fülöp Farkas (Kiégő Izzók) – vizuál

Esclin Syndo: Sleeping Traveler (2009, CLS Records)

1. Memory Man
2. Go By Car
3. Highways
4. Heritage
5. Mother And Sun
6. Secret Lover
7. My Weapon
8. Folklore
9. Sleeping Traveler
10. Halfway To Recognition

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky