2009. január 6. | Bakos Dalma
A MyMusic 2009 első interjúját Lukács Lászlóval, az immár 20. születésnapját ünneplő, Tankcsapda zenekar basszusgitáros-énekesével készítette. A frontember az utóbbi hetek történéseiről és a jövőbeli tervekről beszélt, némi kulisszatitkot is beleszőve mondandójába.
Mennyire voltatok elfoglaltak mostanság? Biztosan sok dolgotok volt az év végi koncert előtt.
- Igen, nagyon sok mindent kellett csinálnunk Próbáltunk, szerveztünk, egész napos rohanásban voltunk. Az előzenekarokat is rendszerint mi intézzük.
Ha már megemlítetted az előzenekarokat. Úgy látom, mintha lenne egy olyan tendencia, mely szerint évről évre egyre „lágyabb” együttesek próbálnák rátok hangolni a közönséget.
- Nézd, az évzáró debreceni koncertünk már egyfajta „társadalmi eseménnyé” nőtte ki magát. Ide nem csupán a tősgyökeres rockerek járnak, hanem azok is, akik inkább a rádiós slágereinket ismerik. Ezért próbálunk inkább populárisabb bandákat felkérni előzenekarnak – így esett a választás idén a Magna Cum Laude-ra. 2009-ben azonban a törzsközönségünknek is próbálunk a kedvébe járni: az ideihez képest jóval több klubkoncertet tervezünk, ahol már nem lesz finomkodás.
2009 más tekintetből is különleges lesz: ekkor fogja a banda a 20. születésnapját ünnepelni...
- Nagyon sok mindennel szeretnénk kedveskedni a rajongóinknak. Olyan sok a tervünk, hogy valószínűleg nem is fog beleférni minden egy évbe, tehát az ünneplést kicsit kitoljuk, úgy 2010 közepéig. Ezekben a „meglepetésekben” benne vannak a már említett klubkoncertek, várható majd egy díszdobozos DVD, jön az új album, és még rengeteg minden, amit nem szeretnék egyelőre elárulni.
Húsz év után még mindig lehet élvezni a zenélést? Nem váltak a fellépések egyfajta rutinná?
- Visszakérdezek: ha húsz évig vagy együtt valakivel, akkor utána már nem élvezed vele a szexet? A zenélés, zeneszerzés nálunk nem egy olyan dolog, amit meg lehetne unni, a koncerteket is nagyon élvezzük. Ha nem így lenne, azonnal le kéne tennünk a hangszereket, hiszen a közönség is előbb-utóbb megérzi, ha úgy lépünk fel a színpadra, mintha a fogunkat húznák.
A Valami Amerika 2 egyik betétdalát is ti írtátok. Honnan jött az ötlet, hogy filmzenét szerezzetek?
- Tisztázzuk először is, hogy ez nem egy „tipikus’” filmzene. Vagyis nem azért írtuk meg, mert az alkotók felkerestek, hogy szerezzünk nekik egy számot, hanem először megszületett maga a dal, a „Mire vagy kíváncsi?”. Csak ez után jött a rendezőktől az ötlet, hogy legyen ez a szám a film egyik betétdala.
Volt már egy igen komoly ejtőernyős baleseted. Ettől függetlenül még mostanában is szoktál ugrani?
- Nem, sajnos a zenekar miatt le kellett mondanom erről a szenvedélyemről. A balesetem után sokáig kórházban voltam, és ez nagyban befolyásolta a zenekar életét. Gyakorlatilag le kellett mondani a koncerteket, nem tudtunk dolgozni. Később megbeszéltük a srácokkal, hogy mindenki lemond minden olyan dologról, ami ilyen mértékben veszélybe sodorhatja a banda működését. Ez csapatmunka, tekintettel kell lenni egymásra, nem lehetünk önzőek.
Szilveszterkor együtt bulizott a Tankcsapda?
- Nem, ilyenkor mindenki a maga társaságával szokott lenni. Ne érts félre, nagyon jó barátok vagyunk Cserkóval és Tamással, egész évben együtt bulizunk, együtt iszunk. Értelemszerűen a zenekaron kívüli barátokkal sokkal kevesebbet vagyunk együtt. Így a karácsony, meg a szilveszter is nálunk olyan események, amikor a banda egy kicsit külön van.
Bakos Dalma