Kizárólag vájt-fülűeknek! DJ /rupture

A hét lemeze: DJ /rupture – Uproot | Íme újra a Hét albuma c. rovatunk. Visszatérő számunkban ezért rendhagyó módon nem egy stúdió albumot, hanem egy mix-lemezt fogunk górcső alá venni. DJ /rupture Uproot című korongja az elmúlt hetekben elég szép köröket futott a nemzetközi kritikusok között, meglátjuk, a mi lejátszónkban is ilyen jól szuperál-e.

share
kapcsolódó linkek
- DJ Rupture

A /rupture művésznév mögött Jace Clayton New York-i producer és lemezlovas áll immár több mint 10 éve. A ’90-es években sajátos drum’n’bass szettjeivel tűnt fel az undergroundban, amelyekkel azonban igazi áttörést nem sikerült elérnie. Az első elismeréseket 2001-es Gold Teeth Thief mix-albuma hozta meg számára, amelyen sajátos módon keveredett a hiphop-tól a breakcore-on át a kortárs arab elektronikus zenéig sok minden. Az eddigi legnagyobb kritikai sikert a 2004-es Special Gunpowder c. albuma jelentette, amelyen még tovább vitte a Gold Teeth Thief-ről ismerős egyedi eklektikát.

Amellett, hogy egyre felkapottabb a blogja, a Mudd Up!, és heti rendszerességgel játszik a hasonnevű rádió-műsorában, idén októberben megjelent legújabb mix-lemeze, az Uproot. Az 56 perces, 23 szám hosszú albumot rögtön felkapta a kritika, az egész Pitchfork-holdudvar az egekig magasztalta, vagyis DJ /rupture kétségtelenül bekerült a „népszerű underground” előadók kategóriájába. De lássuk, mit is kapunk valójában.

Először is, amint az sejteni is lehet, ha egy album nincs egy óra hosszú, és 23 számot tartalmaz, akkor valószínűleg nem egy klasszikus mixtape-pel van dolgunk. Ez így is van, a lemez formájában visszanyúlik a dj kilencvenes évekbeli szettjeihez, amikor egyszerre három lemezjátszóról kevert be a különböző hanganyagokat, meglehetősen egyedi, ambientes hatást keltve. Az egymásra pakolt számok közt tényleg nehéz meghallani a határvonalakat, de /rupture nem is engedi ezeket a sablonokat magára húzatni, hanem egy ideig észrevétlenül keveri egymásra a számokat, aztán egy megfelelő pillanatban egyszer csak elhallgat a zene, hogy aztán valami új induljon újra.

Ez a csönd azonban sehol nem szembeszökő, első hallgatásra valószínűleg észre sem vesszük. A számok folyamában, ahol a downtempo, a dubstep, a world, a ragga, és a jazz közt evezgetünk, /rupture-nek sikerül egy olyan hangulatot teremtenie, ami garantáltan magába szippantja és elaltatja a legéberebb füleket is. Túlságosan leegyszerűsítenénk az albumot, ha lounge-nak neveznénk: az amerikai dj egyértelműen a legkurrensebb zenék krémjéből válogat, igazi ínyenc módjára. Ha valaki még nem barátkozott meg a dubsteppel, vagy az elektronikus zene legfrissebb urbánus irányzataival, nem ezen a lemezen fogja megszeretni őket. Mindazonáltal DJ /rupture személete (és lemeztáskája) elég jó betekintés 2008 földalatti elektronikus zenéjébe. Kizárólag vájt-fülűeknek!

A MyMusic értékelése: 8/10

Kerényi Áron

cimkék
- ambient, dj rupture, lemezkritika

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Continuer

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Continuer

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Continuer

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Continuer

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Continuer