3422 zenekar 12339 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2008. május 20. | Savas Henrik

Van egy pont, amikortól már nem megy!

Copyright: hooligansweb.hu

Privát Mennyország című új albummal tértek vissza hazánk elsőszámú szalonrockerei, a Hooligans. Sok újdonságot ne várjunk a srácoktól, a jól bejáratott format szerint készültek, de ez persze nem jelenti, azt hogy ne hozza a tőle várt eredményeket.

Feldereng bennem a dobos Kiss Endi egy 10 évvel ezelőtti nyilatkozata, amiben azt taglalja,- nagyon helyesen - hogy a bőrös szegecses dizájn mellett egy rocker igenis adhat magára. Valószínűleg akkor még ő sem gondolta azt, hogy 10 év múlva, a legnagyobb sikereik közepette fő zeneszerzőjük, Tóth Tibi a Good Charlotte gitárosának beöltözve toporog a Pecsa backstage-ben, beengedésben reménykedve. Városi legenda, vagy igaz, nem tudni, de állítólag Benji Madden kifakadt az egyik magyar újságírónak a budapesti koncert előtt, hogy a lemeztársasági promoter farvizén beszökött egy hasonmás arc, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy ő Magyarország legnagyobb rocksztárja, és fotózkodjanak le. Valószínűleg nem tudott angolul, mert a nemleges válasz mellé még azt a tanácsot kapta, ha már hasonmás, akkor sokkal egyszerűbb, hogy lefotózza magát és photoshoppal összerakja az életre szóló emléket.

Nem vagyok oda az introkért, mert izgalmas felvezetés helyett legtöbbször öncélú, hatásvadász bűvészkedésnek jön le. A Privát Mennyországot nyitó bevezető (Dandó Zoli műve) esetében viszont felkaptam a fejem. Jó értelemben vett hatásvadász zene, dallamos de mégsem túlvariált tétel. Megkockáztatom, hogy a filmzeneszerzés területén – is - ez a szerencsi srác tudna még maradandót alkotni. A felvezető szösszenet reményre adott okot hogy Csipáék zeneileg visszatérnek a 10 évvel ezelőtti önmagukhoz, de a második dalnál már darabokra hullott a naiv ábránd, az Én paradicsom zene és szövegvilága – sajnos – végleg a múlté.

„Hepi az élet fílolrájt”

Endyék a szépszámú rajongótábor megtartása, és a rádiós játszási jogdíjak fixálása érdekében ugyanis hűen tartják magukat a „popdallamok rockban hangszerelve, megöntve sablonos szövegekkel” recepthez, és futószalagon hozzák a slágerbiztos, de egysíkú lemezeket. Némi vonós fúvós háttér, arányosan, szépen megszólaló gitárok, ami rendben is lenne, csak ez az album zeneileg pedig pontosan olyan, mint az a sablon, amit immár 3. albumra visszamenőleg hoznak az igen gazdagon varrt négyes.

Valla Attila szövegíró a Mennyországon lelhető dalszövegeket simán megírhatta volna bármelyik popvállalkozás számára. Hol van már a Kánaán időszaka, amikor Big Daddy Laca szövegezte a teljes albumot, vagy az utána követő Szenzáció, ahol a Junkies-os srácok brillíroztak? Nem Vallával van a baj, - azért az ex warpigses Lombos Marci, valamint Duba Gábor is hozott pár szöveget - hanem azzal, hogy a
„ami kint marad, nem kell karod könnyű álmot nyújt, csak egy angyal érint úgy”
jellegű szövegek egyszerűen nem ilyen rock n rollerekhez való. Nem hiteles, és ezen az sem változtat, ha Judas Priest pólót vesz fel a bőgős a lemezborító fotózáshoz, vagy ha a zeneipari elkurvulásnak rontanak neki kivont pallossal:

„Nagy fekete autó, ősz "Producer Úr",
Lágy selyem az öltöny mélyen zsebbe nyúl.
Drága szivar a kellék Jaj, de megható!
- Szívd csak, amíg füstöl! A zene nem eladó!
Elvihet az Ördög, Hej Producer Úr...
Én tolom a frankót, még akkor is, ha szakad a húr!”

Na, pont ezt a témát nem kellene feszegetni, de ellenpontozásként találunk az album vége felé pár dalt, ami a korábbi időket idézi, ezek szövegét teljesen véletlenül a Barbaró-Szekeres páros produkálja. A borítóbelső dizájnban, az 1900-as évek újsághirdetéseinek hangulatát hozza, összességében remek grafikusi munka, ami kevés hazai megjelenésről állapítható meg. Summa summárum: a rajongótábor és a kiadó elégedett lehet, aki pedig a régi, markáns, karcos húzós huligánokra kíváncsi, annak ott a Youtube.

A MyMusic értékelése: 5/10

Savas Henrik

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Hozzászólások
savashenrik 2008. máj.. 28.  21:55 2
"A Privát Mennyországot nyitó bevezető (Dandó Zoli műve) esetében viszont felkaptam a fejem. Jó értelemben vett hatásvadász zene, dallamos de mégsem túlvariált tétel. Megkockáztatom, hogy a filmzeneszerzés területén – is - ez a szerencsi srác tudna még maradandót alkotni. "

Úgy látszik ez kimaradt neked. Nem azt írtam hogy nem tudnak zenélni, hanem azt, hogy amikor hallgatható és hiteles zenét csináltak, akkor te még erősen ovis lehettél.
   
CarniAda 2008. máj.. 21.  16:30 1
Húzzuk le a zenekart, na ebből csak ennyit lehet kivenni. Nem is írok többet, mert hülyeség ilyen barmokon idegesíteni magam. Csak annyit, egy ismerősöm volt a GC koncerten, és készített interjút velük. És Tibi beszélgetett Joel-lel, és nem mondta hogy ő Mo. legjobb rockzenésze neki (ami amúgy igaz is, szóval nem hazudott volna....). És Joellel meg nagyon jól összehaverkodtak. ENNYI.
   

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky