Akik még nem kurvultak el...

Digital Versatile Doom: Live at the Orpheum Theatre | Megoszlanak a vélemények arról, hogy van e jogosultsága a koncerteket kiadni sima CD-n, és mellékletként DVD-n, vagy ha igen, akkor miért nem a dvd a fődarab, és csapják hozzá a CD-t mint tartozékot? Hosszútávon az mp3 vs zeneipar párharc nyertese a zenevásárló lehet, ha általános tendencia lesz a CD/DVD kombók piacra dobálása. Ilyen, DVD-vel megtámogatott koncert CD-vel jelentkezett a finn rock banda, a HIM.

Bevallom őszintén, hogy a zenekarra jellemző olyan hívószavak, mint a love metal, valamint a Ville Vallo énekes által kitalált és kissé vásári nevet viselő „hertagram” logo eddig sem tüzeltek fel igazán, de „Majd most!” felkiáltással a toltam be a CD-t a kocsi lejátszójába. Ha egy zenekar jó élőben, akkor az a rögzített hangzóanyagról is lejön, kellőképpen visszaadva a koncert hangulatát, lévén ez (is) a célja egy ilyen élő albumnak. Utána jöhet a képi meggyőzés.

Nyelvrokonaink pályafutásának első koncertlemeze igen hangulatosan indul, nincsenek felesleges introk és más tiszteletkörök. Ügyesen felépített programot kapunk, ami annak is bejöhet, aki először hallja a bandát. Nincs kínosan hallható utólagos korrekció a hangzásban, ami rendszerint kiheréli az élő hangulatot. Nincsenek plusz gitárok, sampleres vokál, van öt arc, és semmi felesleges sallang. Vallo az énektémákat hozza rendesen, ami a konferálásokat illeti nem egy szófosó legény, viszont brutálisan mély beszédhangja van, ami még jobban rátesz a dark/goth hangulatra. 16 dal szerepel a lemezen, köztük Chris Isaak legnagyobb slágerének a Wicked Game-nek az átdolgozása. Ha nagyon görény akarok lenni, akkor a dalaik slágeressége alapján az új évezred dark Bon Jovijának is aposztrofálhatnám a finn ötösfogatot, akik a szokásos skandi metál hordáktól keménységben igen messze állnak, bár kevésbé nyálasak, mint a jócskán elkurvult Rasmus.

A DVD korrekt kiegészítő anyag, a CD-n lelhető teljes program mellett plusz dalokkal, és némi bónusszal. Előbbi korrekt, jól beállított, több kamerás cucc, hangzásában 5.1-es és sztereó hangszedővel egyaránt lejátszható, felvezető backstage jelenetekkel, ahogyan az jobb produkcióknál illik.

A koncert OK, a néhány, színpadra leterített kopott szőnyeg tökéletesen illeszkedik a Los Angeles-i Orpheum színház műbarokk hangulatához. Az extrákban van még interjú a főhőssel, fotógaléria a rajongókkal, és egy jó tízperc körüli dokumentumfilm, amiben öt szerencsés kiválasztott akik egy video kisfilm beküldős verseny nyertesei, cimborázhatnak a zenekar tagjaival Seattle-ben. A korrekt, hangulatos papírborítós cuccot extra könyvmellékletes verzióban is kiadták, bár a normál kiadás sem egy pórias szar. Persze csak akkor, ha valaki kapható a HIM által produkált soft dark zenére.

Savas Henrik

A MyMusic értékelése: 7/10

Digital Versatile Doom: Live at the Orpheum Theatre (2008)

1. Passion's Killing Floor
2. (Rip Out) the Wings of a Butterfly
3. Buried Alive By Love
4. Wicked Game
5. The Kiss of Dawn
6. Vampire Heart
7. Poison Girl
8. Dead Lovers' Lane
9. Join Me in Death
10. It's All Tears
11. Sleepwalking Past Hope
12. Killing Loneliness
13. Soul On Fire
14. Your Sweet Six Six Six
15. Bleed Well
16. The Funeral of Hearts

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább