The Teenagers: Reality Check (2008)

A tinédzser korosztály alapvető cél-, és felvevőközönség a zeneiparban. 10 évvel ezelőtt a Blink 182, a Wheatus, és hasonló barátaik dobogtatták meg a kamaszkorúak szívét és fülét. Ugyan a tinédzserkori punk-pop valószínűleg soha nem fog eltűnni, most mégis itt van a 21. század válasza az tetkós gimi-rockra.

share
kapcsolódó linkek

A Teenagers az aktuális Párizs-London hullámot meglovagolva tört be a popiparba az elmúlt egy-két évben (2005 karácsonyára kaptuk őket igazából). A három srác már egy jó ideje nem tinédzser korú, bár nekem mindig volt egy olyan érzetem, hogy minél nyugatabbra megy az ember, annál később kezdődnek a dolgok, de azért mégse 22-23 évesen. Mindenesetre érdekes felállást választottak a basszus-gitár&szinti-vokál kombóval, ami tükröződik is a zenéjükben.

A zenekar alakulásának kísérő sztorija szerint a srácok kitalálták, hogy milyen jó ötlet lenne csinálni egy myspace oldalt egy kitalált zenekarnak. Ide elkezdtek dalszövegeket feltenni, és az első kommentezőjük tiszteletére született az első szám, a Fuck Nicole. Egy éven belül összehoztak 10,000 virtuális barátot, remix-megbízásokat a New Young Pony Club-tól és a Black Ghosts-tól, valamint egy lemezszerződést a Merokkal (akik többek közt a Klaxonst is elindították a pályájukon). A hirtelen hírnév, az átdolgozások, és az imidzsük hamar a francia neo-electro hullám egyik felkapott attrakciójává tette őket.

A Reality Check-en végre megmutathatták igazi arcukat. A minimalista electro-pop, amit játszanak, senkinek sem ismeretlen, aki az elmúlt 2-3 évben nem becsukott füllel járt, így nagy wasistdas-t ne várjunk. Az összes számuknak van egy (számomra érthetetlen) dinamikai megfontolása, miszerint az énekes Quentin Delafon a versszakokat szavalja, és csak a refrénbe visz egy kis dallamot. A zenei aláfestés pedig legjobb hiszemmel is minimalista, az, hogy egyikük se mert leülni egy igazi dob mögé, sok mindent elárul. Mindezek ellenére élvezhető a zenéjük, annak ellenére, hogy néha leül. A dalszövegek méltóak az imidzshez, szégyentelen káromkodás és szókimondás kíséri végig a lemezt. A kedvenceim közül az egyik befutó blogger-számukat, a Scarlett Johansson-fetisiszta Starlett Johansson-t, illetve a jó arányérzékkel (és a szokásosnál több dallammal) elkészített Streets Of Paris-t emelném ki.

Összességében elképzelhető, hogy hamarosan ez lesz a fiatalkori bűnelkövetők új zászlóshajója, amit lehet is élvezni, csak hát ugyanaz van vele, mint mondjuk a korai Blinkkel. Hamar kinövi az ember.

A MyMusic értékelése: 7/10

Kerényi Áron

cimkék
- The Teenagers

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… A continua

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... A continua

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. A continua

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. A continua

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. A continua