2008. március 5. | déka
Tényleg klasszikus a Metallica 1991-es borító nélküli, illetve csak egy pőre fekete felülettel beborított lemeze? Ha igen, miért? Fingom sincs. De szerintem nektek se. Klasszikus, mert máig több mint 15 milliót adtak el belőle? Lehet, hogy csak a feketepulcsis, zsíroshajú suhancok tudnák a választ. Ám az is biztos, hogy akármelyik rajongójukat kérdezzük, azt válaszolják; a Metallicának nem ez a legnagyobb lemeze.
Ha erről faggatjuk őket, a fémzene legelszántabb hívei az 1986-os „Master of Puppets”-re emlékeznek vissza szívük körül bizsergető melegséget érezve, elhomályosodó tekintettel az égre pillantva. Erről a lemezről írják az 1001-es könyvben, hogy méltó vetélytársa a Slayer legendás Reign in Blood-jának a minden idők legjobb thrash metal lemeze címért folyó lángpallosokkal vívott ezeréves küzdelemben. „Agresszió, sebesség, dallamos szépség, zenei bonyolultság”, stb...
Aztán ott van a mega-szétvariált, ’88-as „…And Justice for All”, mely nevezetes lejátszhatatlan, brutális témáiról. Ez ugyan hozott némi kereskedelmi sikert, Grammy-jelölést is kapott (a díjat végül a Jethro Tull kapta), de nem hozta meg azt az elképesztő népszerűséget, amit az ún. Fekete Album nyomán értek el a fiúk.
Ugyan ki tud például elmenni a Nothing Else Matters mellett szó nélkül?! Egy időben mindenhonnan ez a dal folyt, igen, ez az a szám, melynek első taktusait mindenki le tudja játszani, minden kezdő rokker ezt tanulja meg először gitáron, hogy bevágódjon a fehérnépnél. A dal sláger volta azért is vicces, mert a lágyabb jellegű számok írása ellen a zenekar korábban oly erősen tiltakozott, hogy kijelentették, soha nem fognak balladát írni.
A fent említett akármelyik rajongó suhanc éppen ezt firtatja; csalódott, mert szerinte a banda eladta magát a népszerűség kedvéért (vagy a 15-szörös platinalemez-tulajdonosi státusz kedvéért?). Valószínűleg egyébként csak annyi lehet a háttérben, hogy a zenekar váltani akart valami egyszerűbbre. Ennek eredménye: toplistás számok tömkelege, díjeső. Még a várt Grammy-t is megkapták érte, melyet, midőn Ulrich átvette a színpadon, azzal a szöveggel köszöntek meg, hogy „Hálásak vagyunk a Jethro Tull-nak, amiért idén nem adtak ki albumot.” (ami mellesleg nem igaz).
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.
Kommentar |
---|
Teknokol | 2008. márc.. 7. 15:47 | 3 |
Guilthee, akinek a Load a kedvence, annak nem kell hozzátennie, hogy "nem vagyok Metallica fan" :) Az egyik legrosszabb élmény egy Metallica rajongónak az a lemez lehet. Akkor vágták le a srácok a hosszú hajat, fordultak populáris irányba. Onnantól egész más lett a zenekar. A fekete album meghozta a sikert nekik, de közben elrontotta a zenét. A fekete előtti idők számai mind klasszikusok: For Whom The Bell Tolls vagy a Seek And Destroy, akár a Shortest Straw... | ||
jumu | 2008. márc.. 7. 12:24 | 2 |
Nekem azért ez kedvencem, akárhogy nézem.
Nem tudok mondani egy számot sem róla, ami nem hiányozna. |
||
Guilthee | 2008. márc.. 7. 10:00 | 1 |
Sosem voltam nagy Metallica fan. A legjobb lemezüknek a Load-ot tartom annak ellenére, hogy mindet ismerem (a régieket is). A legyaszarabbnak meg a St. Angert. | ||