3429 zenekar 12451 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. február 25. | Jam

Csendesen | Breaking Benjamin

Copyright:

Breaking Benjamin – Aurora (2020) | Akusztikus albummal jelentkezett a Benjamin Burnley vezette csapat, akik az Ember után úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha visszavesznek a durvulásból és a hosszú-hosszú évek óta áhított unplugged dalcsokorral lepik meg a rajongókat. Ez egyrészt dicséretes, hiszen tényleg minimum 15 éve vártuk ezt a percet, másrészt reméljük, hogy jövőre jön a következő hangos lemez, csak hogy ne szakadjon meg a hároméves ciklus, plusz az utóbbi is zseni volt.

És itt kanyarodnék rá a rajongók picsogásának első alaptételére, miszerint: „oké, hogy klasszikusok kerültek az Aurora-ra, de tisztázzunk valamit: a Breaking Benjamin klasszikusok nem az utolsó két lemezen foglalnak helyet!” És akármennyire is imádom Ben munkásságát és próbálnék a védelmére kelni, maximálisan igazat kell adnom a hipotézisnek, miszerint a klasszikusok a We Are Not Alone, Phobia, Dear Agony érából kerültek ki. Ehhez képest itt a lemez 60 százaléka az Ember és a Dark Before Dawn dalait gondolja újra, plusz kaptunk egy vattaúj tételt (Far Away), tehát mindössze három klasszikus fért a tíz tétel közé. Ez pedig, oldschool rajongók szemével nézve, vajmi kevés… Ráadásul az újragondolás is annyit jelentett az esetek túlnyomó többségében, hogy torzított gitár helyett akusztikuson kapjuk meg ugyanazokat a riffeket, plusz néhol egy-egy effektsávot ráhúztak még, csak úgy a drámai hatás kedvéért. (Jó, a Tourniquet kongái menők, valljuk be!) Ez pedig annyit jelent, hogy tulajdonképpen az Aurora dalaiban semmi nincs újragondolva az ég egy adta világon, csupán elfelejtettek rálépni az overdrive pedálra...

De itt abba is hagynám az ekézést, mert alapvetően mégiscsak egy BB koronggal van dolgunk, ami, ha nem annyira jó, akkor is jó! Itt pedig szó nincs arról, hogy ezek a dalok ne működnének, vagy ne énekelném én is tízből tízszer Bennel az összeset, de ez meg már inkább a fan-vér, semmint a kritikusi objektivitás. És ha már éneklés, meg kell említenünk a vendégvokalistákat, akik a lemez felén színesítik a hallottakat. Scooter Ward (Cold) a Far Away-ben egészíti ki remekül Ben-t, viszont Michael Barnes (Red) és Spencer Chamberlain (Underoath) egy kicsit elvesznek a rengetegben. Ellenben amire meg jár a tíz pirospont, az Adam Gontier (ex-Three Days Grace), akit uszkve nyolc éve nem hallottam bandában énekelni, és te jó ég mit művel a Dance With The Devil-ben! Imádom a hangját és bár adná az ég, hogy visszatérjen a TDG-be, de én még azt is elfogadnám, ha itt maradna Ben mellett… Plusz a fináléban, a Dear Agony-ben Lacey Sturm vandégeskedik egy kicsit, nyilván az ő női vokáljai sokkal jobban kitűnnek, erre pedig szükség is van, mert ettől csak még érzelmesebb lesz ez az amúgy is sírást indukáló dal (főleg, ha peregnek alatta a Hét élet című film jelenetei… na, akkor hidegrázás!)

Szóval összességében még mindig egy fanboy lelkesedésével tudom hallgatni a Breaking Benjamin-t, akik talán az egyetlen olyan banda, akiket baromira megnéznék élőben, de az istennek se akarnak idejönni – nem hiába odahaza van nagy táboruk. Éppen ezért, én inkább az új nagylemezt várnám, mert akusztikus turnéval úgysem jönnek el idáig, hátha majd a hangossal! Plusz, Bennek baromi jó az énekhangja, de az üvöltéseket kispadra küldeni még mindig óriási hibának tűnik, noha itt egyértelműen kötelező volt és ezt sosem rónám fel hibának. Az Aurora egy kellemes hallgatnivaló, amivel ideig-óráig ki lehet húzni, jó hallani a dalokat egy picivel másabb köntösben, de azt hiszem, ha BB-re vágyom, akkor inkább (iszom egy pezsgőt) hallgatom a hangos lemezeket.


A MyMusic értékelése: 7/10

Tracklist:
01 – So Cold
02 – Failure (ft. Michael Barnes from Red)
03 – Far Away (ft. Scooter Ward from Cold)
04 – Angels Fall
05 – Red Cold River (ft. Spencer Chamberlain from Underoath)
06 – Tourniquet
07 – Dance With The Devil (ft. Adam Gontier)
08 – Never Again
09 – Torn In Two
10 – Dear Agony (ft. Lacey Sturm)

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. május 25.

Anyu, fáj a fejem! | Four Year Strong

Four Year Strong – Brain Pain (2020) | Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről lemezre, mint a nagytestvér. Tehát igazságot a világnak, hallgassatok FYS-ot! Tovább

2020. május 20.

Haláli | The Amity Affliction

The Amity Affliction - Everyone Loves You... Once You Leave Them (2020) | Ha törik, ha szakad, kétévente TAA lemeznek kell lennie! Nem feltétlenül értem, hogy egy banda, az Amity helyzetében, miért ragaszkodik ennyire a lemezek sűrű, ütemszerű megjelenéséhez, de amíg a minőség marad, egye kukac! Éppen ezért nem tudok haragudni az új korongra sem, hiszen próbálja összefésülni a régmúlt dicsőségét az újonnan jött trendekkel, s noha ez nem működik mindenhol tökéletesen, az összképre nem lehet nagyobb panasz. Tovább

2020. május 13.

Egyedül nem megy | The Word Alive

The Word Alive – Monomania (2020) | Hatodik albumnál tart már a banda, de a Real óta igazán semmi olyasmit nem tudtak hozni, ami egy kicsit jobban megmozgatott volna. A Dark Matter még talán próbálkozott kicsit visszahozni az ötleteket és a keménységet, a sötétséget, de a Violent Noise már szimplán ráment az eladhatóságra és a műanyag modern metalra. Ez pedig annyira bejött Telle Smith-éknek, hogy sajnos maradtak is a vonalon. Tovább

2020. május 11.

Egy sima, egy fordított | Silverstein

Silverstein – A Beautiful Place To Drown (2020) | Az a jó ebben a bandában, hogy ha nem olyan jó, amit éppen kihoznak, az mégis mindig van legalább annyira jó, hogy a zsáner többi bandáját gondolkodás nélkül maga mögé utasítsa. Tény, ebben az emocore-nak csúfolt, letűnt műfajban már nem sokan tevékenykednek, de ha post-hardcore-ként aposztrofáljuk a kanadaiakat, akkor ez máris egy sokkal nagyobb fegyvertény. Tovább

2020. április 14.

A deathcore halhatatlan | Lorna Shore – Immortal

Lorna Shore - Immortal (2019) | Szegény Lorna Shore-ra rájár a rúd, mióta Tom Barber úgy döntött, hogy a Chelsea Grin-be igazol, hiszen CJ McCreery-ben megtalálták a tökéletes pótlást Barber helyére, sőt… Aztán egy évvel később, mire megírták az év egyik legerősebb lemezét, CJ-t meneszteni is kellett egy botrány miatt, aztán most megint vakarhatja a fejét a megmaradt trió, hogy ezeket a zseniális témákat meg ki fogja hitelesen elhörögni? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky