3429 zenekar 12455 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. február 14. | Jam

A 2. félidőt hozták a fiúk | Our Last Night

Copyright:

Our Last Night – Overcome The Darkness (2019) | Kicsit talán elhamarkodott képet alkottam tavaly a Let Light Overcome-ról, de védelmemre legyen mondva, hogy akkor még szó nem volt arról, hogy lesz második fele is az anyagnak. Viszont az Overcome The Darkness megérkezett, rám rúgta az ajtót és kicsit még el is varázsolt.

Érdekes, hogy sosem voltam a srácok elkötelezett rajongója (valószínűleg, mert elmúltam 14 és nem vagyok lány), de valahogy minden lemezük kikötött eddig is nálam, valószínűleg eztán is ki fog, és a hazai koncertjeiken is rendszerint ott vagyok. Ennek oka valahol az oldalbordám kíváncsiságom körül keresendő, de ebbe most nem mennék bele mélyebben, viszont ahogy egyre többet hallgattam a Wentworth fivérek csapatát, úgy kapott el egyre jobban az érzés. Igazából mindig is igényes zenét csináltak, a két éneket nagyon jól használták ki, kellően dallamos, ugyanakkor a hét húrral pont eléggé baszó is a zenéjük. Emellett olyan profi szinten vannak összepakolva a dalaik, ahogy azt a nagyok szokták, és élőben is maximálisan hozzák a lemezek minőségét. Viszont tény, hogy a lemez első fele korántsem volt ennyire király, mint a mostani etap, ez pedig azt bizonyítja, hogy a kevesebb most is több lett volna.

Külön-külön még nem üli meg az ember gyomrát a cucc, viszont, ha egyben próbáljuk meg lenyomni az 50+ perces játékidőt, akkor könnyen azt vehetjük észre, hogy kezdünk unatkozni. Ennek oka ott keresendő, hogy bőven a második részben vannak a jobb dalok (Losing Sleep, When Humans Become Our Gods, The Beaten Path), ráadásul az egész egyveleget megkoronázó lassú dal, a címadó Let Light Overcome The Darkness is itt kapott helyet, ami tökéletesen zárójelbe teszi a komplett első eresztést. Már ha egyáltalán eljut idáig a Tisztelt Hallgató. Szóval így, hogy összehordtam hetet-havat, arra próbálok rávilágítani (jajj de rossz…bocs), hogy az Overcome… simán felér az általam favorizált Selective Hearing EP mellé, de még azt is megkockáztatom, hogy a srácok magnum opusának tartott Younger Dreams mögött sem marad le sokkal. Ha nem egy 14-15 dalos, monstre duplaalbumot próbáltak volna leerőszakolni a torkunkon, hanem egy uszkve 10 dalból álló, tömör, velős lemezt, akkor sokkal jobban jártunk volna mindannyian. Viszont, ha csak a második felét nézem, amiről végül is beszélnem kéne (csak nehéz elkülöníteni őket, na), akkor azt kell mondanom, hogy még mindig megvan a srácokban az, ami miatt szeretjük őket. Várjál, elszóltam magam… tulajdonképpen akkor mégiscsak szeretem az Our Last Night-ot!


A MyMusic értékelés: 9/10
Tracklist:
01 – When Humans Become Our Gods
02 – Losing Sleep
03 – Lost
04 – Outnumbered
05 – Hysteria
06 – Let Light Overcome The Darkness
07 – The Beaten Path

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

2020. június 10.

Hulljon a férgese! | The Black Dahlia Murder

The Black Dahlia Murder – Verminous (2020) | Kilencedik lemezét görgette kifelé a Verminous képében a death metal alapvetésnek számító amerikai banda idén, Strnad-ék pedig egy fikarcnyi kétséget sem hagynak afelől, hogy méltán érdemelték ki ezt a titulust. Most először kellett három évet várni az előző korong után a rajongóknak, de a végeredmény tekintetében bőven mondhatjuk, hogy megérte a plusz egy év! Tovább

2020. június 6.

Meghaltam? | Polaris

Polaris – The Death Of Me (2020) | Második lemezét hozta ki az ausztrál metalcore banda és ha ez a náció és ez a zsáner egy mondatba kerül, akkor abban biztosak lehetünk, hogy valami nem mindennapi produkcióval fogjuk szemben találni magunkat. Ezt maximálisan alá is támasztja a The Death Of Me, hiszen a srácok mindent hoztak, ami kötelező, de mindenen csavartak is egy kicsit, hogy azért mégse legyen már tizenkettő egy tucat! Tovább

2020. június 2.

Kivirágzás | Hayley Williams

Hayley Williams – Petals For Armor (2020) | Sokan azt gondoltuk, hogy az After Laughter-rel Hayley helyretette a dolgokat az életében és a lelkét gyötrő démonoktól megszabadulva végre visszatérnek a klasszikus hangzáshoz és a sodró lendületű poppunk dalokhoz a Paramore-ral. Ez a remény még mindig él, de nagyobbat nem is tévedhettünk volna, hiszen Hayley-ben még volt egy szólólemez, ami a belső utazás és a pop egy teljesen más árnyalatát mutatja meg, mint az AL. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky