3429 zenekar 12455 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. február 4. | Jam

A kis béna | Andrew Baena

Copyright:

Andrew Baena - Bury The Hatcet (2019, EP) | A youtuberek korát éljük, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már lassan mindegyiknek van saját dala, EP-je, lemeze, videóklipje vagy bármije, ami a zenéhez köthető – még ha nem ért hozzá, akkor is. Szóval az is tény, hogy ezek közül nagyon kevés az értékelhető produktum, ezért baromi meglepő, hogy az egyik ilyen tavaly Andrew Baena nevéhez fűződik.

Az olasz srác azzal vált ismertté, hogy nagy bandák slágereit játssza 8 és 9 húros gitárokon, egy oktávval lejjebb az eredeti hangolásnál. Valljuk be, ez azért nem akkora truváj, hogy egyből elrepítsük tőle a parókánkat. Viszont a semmiből előhozakodott egy négy dalt tartalmazó középlemezzel, ami tud olyanokat villantani, amit nem néztem volna ki a srácból. Egyrészt minden hangszert ő kezel, de nyilván ezt megszokhattuk a videóiból. Az azonban már más kérdés, hogy a screamelés is tőle származik, ez pedig sokkal nagyobb dolog, ugyanis működik!

Plusz a harmadik dalban kapunk egy vendégéneklést (egy másik youtubertől, mily meglepő) Johnny Ciardullo személyében, aki olyan gyönyörű gyomorhörgésekkel teszi még teljesebbé ezt a négy dalt, hogy öröm hallgatni. Andrew hangjával sincs semmi gond, ebben a kilenc percben még pont nem fárasztó, hogy mindent ugyanazon a hangszínen hoz, ráadásul a negyedik tétel instrumentális, plusz az alapok kellően változatosak a tempóváltásoktól a breakekig, minden. Viszont mikor jön Johnny, ott szintet lép a cucc. Összességében engem pozitív irányban lepett meg a srác, innentől kezdve egy kicsit jobban elismerem a munkásságát, ráadásul, ha a jövőben körülveszi még magát egy-két jobb hanggal (mondjuk akár egy tiszta énekessel is, a lá Anup Sastry), akkor mindenképpen érdemes lesz rá odafigyelni!


A MyMusic értékelése: 7/10
Tracklist:
01 – Bury The Hatchet
02 – Grasping At The Unseen
03 – The Gate (ft. Johnny Ciardullo)
04 – Mu
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 10.

A nyúl üregében | Code Orange - Underneath

Code Orange - Underneath (2020) | Ha van még új út a kemény zenében és a metalban, akkor nagy valószínűséggel a Code Orange áll ma az egyik legközelebb ahhoz, hogy ezt az utat megtalálja. Az Underneath egy olyan utazás, ami az első pillanattól az utolsóig kétségek között tart azt illetően, hogy mi rejlik a következő sarkon és mit hallasz majd a következő ütemben. Tovább

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

2020. június 10.

Hulljon a férgese! | The Black Dahlia Murder

The Black Dahlia Murder – Verminous (2020) | Kilencedik lemezét görgette kifelé a Verminous képében a death metal alapvetésnek számító amerikai banda idén, Strnad-ék pedig egy fikarcnyi kétséget sem hagynak afelől, hogy méltán érdemelték ki ezt a titulust. Most először kellett három évet várni az előző korong után a rajongóknak, de a végeredmény tekintetében bőven mondhatjuk, hogy megérte a plusz egy év! Tovább

2020. június 6.

Meghaltam? | Polaris

Polaris – The Death Of Me (2020) | Második lemezét hozta ki az ausztrál metalcore banda és ha ez a náció és ez a zsáner egy mondatba kerül, akkor abban biztosak lehetünk, hogy valami nem mindennapi produkcióval fogjuk szemben találni magunkat. Ezt maximálisan alá is támasztja a The Death Of Me, hiszen a srácok mindent hoztak, ami kötelező, de mindenen csavartak is egy kicsit, hogy azért mégse legyen már tizenkettő egy tucat! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky