A kis béna | Andrew Baena

Andrew Baena - Bury The Hatcet (2019, EP) | A youtuberek korát éljük, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már lassan mindegyiknek van saját dala, EP-je, lemeze, videóklipje vagy bármije, ami a zenéhez köthető – még ha nem ért hozzá, akkor is. Szóval az is tény, hogy ezek közül nagyon kevés az értékelhető produktum, ezért baromi meglepő, hogy az egyik ilyen tavaly Andrew Baena nevéhez fűződik.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Andrew Baena

Az olasz srác azzal vált ismertté, hogy nagy bandák slágereit játssza 8 és 9 húros gitárokon, egy oktávval lejjebb az eredeti hangolásnál. Valljuk be, ez azért nem akkora truváj, hogy egyből elrepítsük tőle a parókánkat. Viszont a semmiből előhozakodott egy négy dalt tartalmazó középlemezzel, ami tud olyanokat villantani, amit nem néztem volna ki a srácból. Egyrészt minden hangszert ő kezel, de nyilván ezt megszokhattuk a videóiból. Az azonban már más kérdés, hogy a screamelés is tőle származik, ez pedig sokkal nagyobb dolog, ugyanis működik!

Plusz a harmadik dalban kapunk egy vendégéneklést (egy másik youtubertől, mily meglepő) Johnny Ciardullo személyében, aki olyan gyönyörű gyomorhörgésekkel teszi még teljesebbé ezt a négy dalt, hogy öröm hallgatni. Andrew hangjával sincs semmi gond, ebben a kilenc percben még pont nem fárasztó, hogy mindent ugyanazon a hangszínen hoz, ráadásul a negyedik tétel instrumentális, plusz az alapok kellően változatosak a tempóváltásoktól a breakekig, minden. Viszont mikor jön Johnny, ott szintet lép a cucc. Összességében engem pozitív irányban lepett meg a srác, innentől kezdve egy kicsit jobban elismerem a munkásságát, ráadásul, ha a jövőben körülveszi még magát egy-két jobb hanggal (mondjuk akár egy tiszta énekessel is, a lá Anup Sastry), akkor mindenképpen érdemes lesz rá odafigyelni!

A MyMusic értékelése: 7/10
Tracklist:
01 – Bury The Hatchet
02 – Grasping At The Unseen
03 – The Gate (ft. Johnny Ciardullo)
04 – Mu

cimkék
- Andrew Baena, lemezkritika, új lemez

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább