3429 zenekar 12451 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2019. november 7. | Jam

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Copyright:

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban.

Fő ismertetőjegyei a mesternek, hogy ide-oda tologatja a négyeket, mintha csak puzzle-ozna velük, emellett minden egyes hangszert saját maga ír, játszik fel és kever meg. Na mármost, ha Devin Townsend neve sejlene fel valaki hipotalamuszának legsötétebb bugyraiban, netán Caleb Shomo és felötlene, mint egyszemélyes stúdiógépezet, akkor nem is keresgéltek olyan rossz helyen. Annyi a különbség, hogy mindenki dallamhangszeresként csinál minden mást is, míg itt Anpu dobosból lett gitáros, basszeros, programozó, akármi és minden is. A negyedik EP-je annyiban különbözik az eddigiektől, hogy nem instrumentális tételek sorakoznak rajta, hanem különböző vendégénekesekkel örvendeztet meg minket a mester, ráadásul milyenekkel! Első hallgatásra feltűnhet egy nagyon magasan, csilingelően szóló férfihang, akit ’mintha már hallottam volna’ érzéssel suvasztasz el az agyad hátsó részébe, aztán hirtelen beugrik: hát ő Andy Czizek, az a zseniális torkú Youtube-sztár, akit a napokban igazolt le épp a Monuments Chris Barretto helyére. Nem is csoda, hogy ennyi az átfedés a bandák között… Szóval hét dalból hármon Andy vokáljait hallhatjuk, aki zseniálist művel, akárhányszor csak beáll a mikrofon mögé, de az igazi csúcspont egyértelműen az Intervals-ban megismert Mike Semesky, akivel végre ismét együtt dolgoztak Anuppal, és ez a dal egy csoda! Egy jó hosszú, igencsak változatos csoda, amiből ha több lenne a korongon, akkor sem búslakodnánk. Chaney Crabb az Entheos-ból már korántsem hatott rám ennyire, hiszen a This World-et csak végig üvölti, aztán mintha itt sem lett volna, a másik két vokalista olyan szinten mossa őt háttérbe. Vendégnek van itt még nekünk egy Adam Bentley gitárosunk a Counting Eyes-ban, de az a dal pont annyira feledhető, mint instrumentálisan a dalok többsége, főleg a kezdő Origin. És félreértés ne essék, remek dalok ezek, csak már hallottuk őket ezerszer, ezer helyen, de főleg Anpu korábbi megjelenésein, akár bandákban, akár szólóban. Ebből is látszik, hogy nagyon is szükség volt a vendégénekesek szerepeltetésére, hiszen anélkül fele ennyire sem lenne élvezhető ez a lemez. Nem hinném, hogy a jövőben hatalmas pálforduláson esne át a dobos félisten munkássága, ezért remélem, hogy felismeri az énekesek szerepeltetésében rejlő potenciált Anup, hiszen ezek nélkül – és Aaron Marshall zsenije nélkül – az instrumentalitás most annyira nem bejövős.


A MyMusic értékelése: 7/10


Tracklist:
01 – Origin
02 – This World (feat. Chaney Crabb)
03 – Where I Belong (feat. Andy Czizek)
04 – Illuminate (feat. Mike Semesky)
05 – Counting Eyes (feat. Adam Bentley)
06 – Beneathe The Mask (feat. Andy Czizek)
07 – Story Of Us (feat. Andy Czizek)
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. május 25.

Anyu, fáj a fejem! | Four Year Strong

Four Year Strong – Brain Pain (2020) | Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről lemezre, mint a nagytestvér. Tehát igazságot a világnak, hallgassatok FYS-ot! Tovább

2020. május 20.

Haláli | The Amity Affliction

The Amity Affliction - Everyone Loves You... Once You Leave Them (2020) | Ha törik, ha szakad, kétévente TAA lemeznek kell lennie! Nem feltétlenül értem, hogy egy banda, az Amity helyzetében, miért ragaszkodik ennyire a lemezek sűrű, ütemszerű megjelenéséhez, de amíg a minőség marad, egye kukac! Éppen ezért nem tudok haragudni az új korongra sem, hiszen próbálja összefésülni a régmúlt dicsőségét az újonnan jött trendekkel, s noha ez nem működik mindenhol tökéletesen, az összképre nem lehet nagyobb panasz. Tovább

2020. május 13.

Egyedül nem megy | The Word Alive

The Word Alive – Monomania (2020) | Hatodik albumnál tart már a banda, de a Real óta igazán semmi olyasmit nem tudtak hozni, ami egy kicsit jobban megmozgatott volna. A Dark Matter még talán próbálkozott kicsit visszahozni az ötleteket és a keménységet, a sötétséget, de a Violent Noise már szimplán ráment az eladhatóságra és a műanyag modern metalra. Ez pedig annyira bejött Telle Smith-éknek, hogy sajnos maradtak is a vonalon. Tovább

2020. május 11.

Egy sima, egy fordított | Silverstein

Silverstein – A Beautiful Place To Drown (2020) | Az a jó ebben a bandában, hogy ha nem olyan jó, amit éppen kihoznak, az mégis mindig van legalább annyira jó, hogy a zsáner többi bandáját gondolkodás nélkül maga mögé utasítsa. Tény, ebben az emocore-nak csúfolt, letűnt műfajban már nem sokan tevékenykednek, de ha post-hardcore-ként aposztrofáljuk a kanadaiakat, akkor ez máris egy sokkal nagyobb fegyvertény. Tovább

2020. április 14.

A deathcore halhatatlan | Lorna Shore – Immortal

Lorna Shore - Immortal (2019) | Szegény Lorna Shore-ra rájár a rúd, mióta Tom Barber úgy döntött, hogy a Chelsea Grin-be igazol, hiszen CJ McCreery-ben megtalálták a tökéletes pótlást Barber helyére, sőt… Aztán egy évvel később, mire megírták az év egyik legerősebb lemezét, CJ-t meneszteni is kellett egy botrány miatt, aztán most megint vakarhatja a fejét a megmaradt trió, hogy ezeket a zseniális témákat meg ki fogja hitelesen elhörögni? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky