3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2016. augusztus 24. | lulu

Magyar kozmopolita – Ilyen lett a Joystix split lemez

Copyright:

Egyszerre nagyon ismerős, és mégsem az. Képzelj el egy 10 számos „split”, azaz osztott lemezt, tele olyan nótákkal, amik csak úgy belemásznak a füledbe, ismeretlen ismerősként.

  • megosztás
  • kapcsolódó linkek

Punk-rock dalok, amik csak úgy rád tapadnak, és nem agynak továbbmenni pár napig. Na, itt éppen ez a helyzet. A Joystix és a francia High-school Motherfuckers nevű formáció ugyanis egy ilyen kerekebb project kedvéért összedugta a fejét és egy megfelezett lemezt hozott össze a műfaj széles körű rajongótáborának. A bandánként öt-öt dal pedig kitűnően mutatja a mai trendeket, ennek ellenére mégis újszerű, hiszen nem mindennapi két – ráadásul nem is egy hazából származó csapat- ilyenszerű együttműködése nem túl gyakori. Imádjuk. Igazából áradozhatnánk itt sokáig, de inkább szóljanak helyettünk maguk a dalok.


Annyit azonban mindenképpen érdemes még papírra vagy éppen monitorra vetni a dologgal kapcsolatban, hogy a klasszikus pop-rockos feeling sem rágta át szerencsére ezt a virtuális korongot, és a manapság olyannyira követni kívánt zenei trendek sem szőtték keresztül ezt a lemezt. Éppen ezért a még oly ismerősnek ható dalok (Green Day-es, egy kissé brit popos beütéssel) is, barátságosan egyedinek és persze irdatlanul nemzetközinek, engedjük meg magunknak, egészen kozmpolitának hatnak azon a szinten, amin mi, „átlag hallgatók” ezt az egészet úgy könyveljük el, hogy profi. Azaz tetszik, és megéri visszapörgetni, nem csak egyszer. A lejátszó hibájából (vagy éppen furcsa mód a sors tréfájából) az első és az ötödik track vált a kedvencünkké az első pár hallgatás során, hiszen a masina valamiért kizárólag ezt a kettőt preferálta csak az első fél órában, de tovább ugorva a favoritokon, abszolút minden időben fogyasztható nóta az összes többi (is), hétvégi lazuláshoz, vagy pedig egy kellemes borozós nyári pörgéshez egyaránt.


Az pedig ugyancsak nem kérdés, hogy ez a lemez mindenfajta ellenvetés nélkül megállná a helyét bármifajta nemzetközi rostán vagy éppen megmérettetésen. De még ha nem is így lenne, szeretnénk, mert új, mert fülbemászó, mert pörög, és mert olyan közel áll hozzánk, hogy máris legszívesebben ugrálnánk a ritmusra, egy minimum több százas koncerttermet is megtöltő tömegben. Próbáld csak ki.. hallgatod, és a része leszel, mert valahogy hangulatot hoz ez a lemez. Egységes hangulatot annak ellenére, hogy két – valóban különböző banda dolgozta össze ezt a 10 dalt egy egésszé. Mi például ma már erre a ritmusra sétáltunk.


Szóval ez az új Joystix „split” tényleg bejött. Ráadásul a második öt szám sem csak reklámfogásként vagy toldalékként van az elméleti diszken, hanem igazából pont ettől, a kissé hardabb, kissé punkosabb öt nótától lett igazán, vérbelien kerek egész ez a virtuális lemezke. A rövid értékelésünk pedig csupán annyi lenne, hogy boldogok lennénk, ha egyre több ilyen anyag keletkezne az országban, mind minőségileg, mind stílusilag, és persze, hogy hangulatilag is, talán egy kissé mínszolva a „mádörfákörök” arányát. Az is zene lenne füleinknek!
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky