3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2016. augusztus 24. | lulu

Magyar kozmopolita – Ilyen lett a Joystix split lemez

Copyright:

Egyszerre nagyon ismerős, és mégsem az. Képzelj el egy 10 számos „split”, azaz osztott lemezt, tele olyan nótákkal, amik csak úgy belemásznak a füledbe, ismeretlen ismerősként.

  • megosztás
  • kapcsolódó linkek

Punk-rock dalok, amik csak úgy rád tapadnak, és nem agynak továbbmenni pár napig. Na, itt éppen ez a helyzet. A Joystix és a francia High-school Motherfuckers nevű formáció ugyanis egy ilyen kerekebb project kedvéért összedugta a fejét és egy megfelezett lemezt hozott össze a műfaj széles körű rajongótáborának. A bandánként öt-öt dal pedig kitűnően mutatja a mai trendeket, ennek ellenére mégis újszerű, hiszen nem mindennapi két – ráadásul nem is egy hazából származó csapat- ilyenszerű együttműködése nem túl gyakori. Imádjuk. Igazából áradozhatnánk itt sokáig, de inkább szóljanak helyettünk maguk a dalok.


Annyit azonban mindenképpen érdemes még papírra vagy éppen monitorra vetni a dologgal kapcsolatban, hogy a klasszikus pop-rockos feeling sem rágta át szerencsére ezt a virtuális korongot, és a manapság olyannyira követni kívánt zenei trendek sem szőtték keresztül ezt a lemezt. Éppen ezért a még oly ismerősnek ható dalok (Green Day-es, egy kissé brit popos beütéssel) is, barátságosan egyedinek és persze irdatlanul nemzetközinek, engedjük meg magunknak, egészen kozmpolitának hatnak azon a szinten, amin mi, „átlag hallgatók” ezt az egészet úgy könyveljük el, hogy profi. Azaz tetszik, és megéri visszapörgetni, nem csak egyszer. A lejátszó hibájából (vagy éppen furcsa mód a sors tréfájából) az első és az ötödik track vált a kedvencünkké az első pár hallgatás során, hiszen a masina valamiért kizárólag ezt a kettőt preferálta csak az első fél órában, de tovább ugorva a favoritokon, abszolút minden időben fogyasztható nóta az összes többi (is), hétvégi lazuláshoz, vagy pedig egy kellemes borozós nyári pörgéshez egyaránt.


Az pedig ugyancsak nem kérdés, hogy ez a lemez mindenfajta ellenvetés nélkül megállná a helyét bármifajta nemzetközi rostán vagy éppen megmérettetésen. De még ha nem is így lenne, szeretnénk, mert új, mert fülbemászó, mert pörög, és mert olyan közel áll hozzánk, hogy máris legszívesebben ugrálnánk a ritmusra, egy minimum több százas koncerttermet is megtöltő tömegben. Próbáld csak ki.. hallgatod, és a része leszel, mert valahogy hangulatot hoz ez a lemez. Egységes hangulatot annak ellenére, hogy két – valóban különböző banda dolgozta össze ezt a 10 dalt egy egésszé. Mi például ma már erre a ritmusra sétáltunk.


Szóval ez az új Joystix „split” tényleg bejött. Ráadásul a második öt szám sem csak reklámfogásként vagy toldalékként van az elméleti diszken, hanem igazából pont ettől, a kissé hardabb, kissé punkosabb öt nótától lett igazán, vérbelien kerek egész ez a virtuális lemezke. A rövid értékelésünk pedig csupán annyi lenne, hogy boldogok lennénk, ha egyre több ilyen anyag keletkezne az országban, mind minőségileg, mind stílusilag, és persze, hogy hangulatilag is, talán egy kissé mínszolva a „mádörfákörök” arányát. Az is zene lenne füleinknek!
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky