2016. augusztus 1. | Bence

Kisesti: Szinte minden partin megy a tánc, a buli

Az aránylag fiatal formációnak számító Kisesti idén nyáron új dallal örvendeztette meg a hallgatóságot. Erről, és még sok másról kérdeztük a Kisesti zenekar tagjait.
 

Milyen (pozitív és negatív) kritikák érték az eddigi munkásságotokat? Gondolok itt a Nyugi videoklipjére, vagy az egészen friss Lehet örökre című dalra.

(Barta Tomi - basszusgitár): A klippel kapcsolatosan csupa pozitív visszajelzést kaptunk. Szerették a maflást, amit kaptam, talán annak volt a legnagyobb sikere. Azóta is kérdezgetik, hogy mikorra várható a következő klip, vagy pofon?!? Sokszor jönnek oda hozzánk a fellépések után és biztatnak, hogy nagyon jó, amit csinálunk, szeretik a zenekart, talán az tükrözi a legjobban, hogy szinte minden partin megy a tánc, a buli.
(Büki Richárd – ének, gitár): Szoktuk nézegetni a lájkokat, meg a dislájkokat a youtube-on, a face-n a hozzászólásokat, elemzéseket és megosztásokat, mert az online világban ezek adnak valamiféle visszajelzést arról, amit csinálsz. Persze ez sem teljes kép, de kiindulópontnak jó. Az online oldalakon kutakodni kell, hogy negatívumot találjunk. Sok hozzászólást, levelet kapunk, amelyek kivétel nélkül pozitívak, s ez plusz inspirációt jelent nekünk, a visszajelzésekből úgy érezzük, hogy érdemes csinálni a zenekart. A legtöbb kritikát team-en belül éljük meg. Triónk egy érzékeny közeg ahol kimondjuk a dolgokat: gagyi szöveg, béna gitár sound, pontatlan groove, rossz dalcím ötletek stb; egyik mellett sem megyünk el szótlanul. Támogat minket két Ádám: Varga Ádám (30y) a dalaink producere: „tudod, hogy kőkeményen megmondom, ha...” típusú hozzáállása; és session zenészként Gráf Ádám (MAO, Black Caffe) sokat látott muzsikusként sohasem köntörfalaz. Zenekarunk ügyeit júliustól menedzser intézi és bizony éles kritikákat fogalmaz meg velünk szemben. Így a legtöbb építő jellegű megmondás belülről érkezik. Ami a nyilvánosság elé kerül, előbb átfolyik több „szűrőn” is.
(Bagány Attila – dob, vokál): Konkrétan negatív kritika nem hangzott el a hallgatóktól, általában azt mondja mindenki, h milyen jó... Viszont a stabil közönségünk még nem alakult ki, ezért az áttörés sem jött még el.

Hogyan sikerült Beck Zolit (30y) beszervezni a Nyugi klipjének rendezésére?

(B.R.): A 30y tagjait régóta ismerem, s ami talán lényeges nem a könnyűzene világából. Így amikor megtudtam, hogy a csajom volt osztálytársa (Ádi) hangfelvételeket készít és zenei felvételek rendezését is végzi egyértelmű volt, hogy megkeresem őt. Amikor az első anyagból látszott, hogy a Nyugi a legerősebb elkezdtünk gondolkodni egy klipen. Ekkor kerestem meg Koncz Balázst (30y menedzsment), hogy segítsen, mondja el hogy áll össze egy normális klip. Neki alapban bejött a dal és összehozott Pamuki Krisztiánnak, aki operatőr, a vizuális megjelenítés egyik kiemelkedő arca Pécsett. Vele csináltuk később a Lehet örökre fotósorozatát. Szóval Krisztiánnak volt kedve a munkához leültünk ötletelni. Összejött jó sok baromság már az első beszélgetések után. Ekkor jött a dilemma: ő a kamera egyik, mi a másik oldalán állunk majd. Valakinek össze kell fognia az ügyet, mert szétfolyik a forgatási idő. Zoli pár hónappal előtte rendezte a Messziről szép című dal filmjét, és ekkor merült fel, hogy szóljunk neki, és nagy örömünkre vállalta az ügyet. Rendkívül nyitott, kreatív személyiségével gyakorlatilag végigvezette a zenekart a forgatási folyamaton.

Gondolkoztatok azon, hogy megörvendeztetitek a hallgatóságot egy közép-, vagy nagylemezzel?

(B.A.): … én örülnék, ha összejönne egy nagylemez  .
(B.R.): Számunkra egy nagylemez megjelenése elsősorban nem cél, hanem egy eszköz. Szeretnénk lépésről-lépésre átélni annak a folyamatát, ahogy odáig jutunk, hogy fizikai formába öntsük a dalainkat. Jelenlegi munkamódszereink nem a lemezkészítés irányba mutatnak. Gyakorlatilag folyamatosan készülnek a dalok. Van, ami már nyilvánosságot kapott, néhány dallal most is stúdiózunk. Koncertműsorunk saját szerzeményekre épül, és már készülünk a következő „adag” felvételére. Gyakorlatilag 2017 februárjára 10-11 dal rögzítése befejeződhet, amit akár egy lemezre fel is pakolhatnánk. Látni kell azonban, hogy a CD kiadás „csak” anyagi kérdés. Úgy érzem, hogy most sokkal fontosabb, hogy a zenekar aktuális mondanivalója azonnal jusson el az emberekhez. Ezért ha elkészül egy új dal nyilvánosságra dobjuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy néhány hónap múlva nem egy nagylemezzel kapcsolatosan beszélgetünk majd.

Augusztus 6-án, az Ördögkatlan Fesztiválon játszotok. A koncert után hol láthatnak titeket legközelebb a rajongók?

(B.R.): Augusztusban még két koncertünk lesz, és mindkettő ügy a szívünk csücske. Jankó Csabi barátom Válon a kertjében felállított szabadtéri színpadon mini fesztivált szervez. Gyakorlatilag a barátainkkal csapunk egy hatalmas bulit. Ez a rendezvény a „Mulatság a kertben” nevet viseli, ahol 22:00-tól üvöltjük a Kacsikíkát. Aztán Augusztus 27-én kerül megrendezésre a „Magyar Nap” Pogányban a Hagyományok Hete fesztivál keretein belül. Semjén Peti barátunk minden évben visszahív minket erre a koncertre, amit nagyon köszönünk neki.

Milyen távlati terveitek vannak?

(B.T.): Gyerekként abban éltem, hogy zenész leszek, nem tudtam elképzelni más alternatívát. Most itt vagyok, ebben a zenekarban egyetlen dolog hajt: Szeretném megjárni a Kisestivel az ország legnagyobb nyári fesztiváljainak színpadait. Jelenleg klubkoncertekre, sok likera hajtunk. Ennél konkrétabban csak Ricsi tudja elmondani, hogyan fogjuk megjárni ezt az utat.
(B.R.): Legfontosabb szerintem, hogy megmaradjunk azoknak, akik valójában vagyunk. Dalaink a múltban átélt élményeink lenyomatai. A stúdiómunka során életbevágó, hogy ezek az érzések ne kopjanak le. Dolgozunk azon, hogy a zenekar őszintén előadja, megélje dalait a koncerteken. Azt hiszem ez az első számú cél. Ismerté válásunk gyakorlati megvalósítását a menedzserünkkel közösen találjuk ki, egy teamben gondolkodunk. Jó lenne, ha elő zenekarként hasonló zenét játszó ismert bandák előtt be tudnánk járni az országot az elkövetkezendő évben.
(B.A.): Célunk az, hogy az emberekhez eljussanak a dalaink, akarják és szeressék hallgatni a zenéinket. Remélem, hogy hamarosan bekerülünk a zenei köztudatba, de tudnunk kell, hogyha így lesz az „csak” a hozadék. Lényegesebb az, hogy amiről írunk, amiről szólnak a dalok, az betaláljon, adjon valami pluszt, friss újdonságot az embereknek.