3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2016. április 11.

Világos, hogy sötét!: The Word Alive - Dark Matter

Copyright:

The Word Alive - Dark Matter | Pár évvel ezelőtt erről a bandáról a döngölés, az okos megoldások és az ésszerűen felépített metalcore témák jutottak eszünkbe. Mára maradt a kirakat-durvulás, a kamukemény üvöltések és a nyálasan fülbecsúszó-mászó poptémák. Meg az önismétlés.

Tulajdonképpen a Real (2014) váltásával két éve ez a banda elindult egy irányba, amellyel ugyan nagyobb teret nyitottak önmaguk és zenéjük számára, viszont eléggé meg is osztották a rajongókat. Viszont a srácok úgy ítélték meg, hogy még így is több volt az új rajongó, mint a régi, aki esetlegesen elhagyta őket, ezért követik azt az irányvonalat, amelyet az a korong kitaposott. Emellett egy kis kötelező "namajdénmegmutatomkiafaszagyerek" látens keménységgel és hangosan elhujjogott "ez az elbum sokkal keményebb lett" ígéretekkel két szék közül a pad alá estek. Igaz, az anyag tényleg sötét és talán egy icipicivel keményebb is, mint a Real volt (sőt, talán a direkt slágerek sem annyira direktek, mint a Runaway vagy a Lighthouse voltak), de attól ez még mindig egy közhelyekkel teletűzdelt, keserűbe mártott gumicukor, amelyet nem sikerül leerőszakolni a torkomon.

Ennek több oka is van, amelyek nagyon piszkálják a csőrömet. Az egyik mindjárt Luke Holland jelenléte, aki az egyik legjobb showdobos és bármilyen feldolgozást eldobol fejjel lefelé is, megfigcsizve tizenhétszer az eredetit, viszont amikor saját ötletekkel kell előállni, akkor mintha elfogyna a tudomány és jön a snassz, uncsi break-kettőnégy-break-kettőnény váltakozás. Hiányzik belőle az az egyéniség, amivel hírnévre tett szert. A másik nagy fegyvertény, hogy a tiszta dallamok és a lassú dalok erőltetése egyértelműen a visszakapaszkodó Bullet For My Valentine-t idézi emlékeinkbe, és ez egyáltalán nem biztos, hogy pozitív észrevétel. Sőt… Ehhez pedig szintén kapcsolódik egy olyan észrevétel, hogy vajon Telle Smith hangja végre-valahára megerősödött annyira, hogy élőben is bírja hozni ezeket a témákat, vagy megy az egész a levesbe és marad a haldokló rekedt papagáj-vijjogás? Májusban a Dürerben kiderül.

Visszakanyarodva: megmondom őszintén, nekem a Real egy sokkal jobban kidolgozott, elmésebben összerakott lemez volt, hiába ment el az első két lemeztől egy messzi-messzi galaxis felé stílusában és minőségében is. Ez a lemez visszalépés, hiába fogadkoztak a srácok, hogy ez lesz a legjobb album. Persze, ez kötelező PR, értem én, muszáj promózni, hogy vegyék is a cuccot, de ettől még nem érzem korrektnek az olyan nyilatkozatokat, mint "ez a legkeményebb cucc, amit valaha is kiadtunk" vagy "ez a legösszetettebb lemez, amit csináltunk". Vannak jó megmozdulások rajta, de messze elmaradnak a régebbiektől.

A MyMusic értékelése: 5/10

The Word Alive - Dark Matter (2016)

Tracklist:
01 - Dreamer
02 - Trapped
03 - Face To Face
04 - Sellout
05 - Insane
06 - Made This Way
07 - Suffocating
08 - Piece Of Me
09 - Branded
10 - Grunge
11 - Dark Matter
12 - Oxy

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky