Shell Beach - Changes x Restless x Fathless (2016)

Shell Beach - Changes x Restless x Fathless | Négy évet váratott a hazai underground egyik legjelesebb képviselője, hogy új hanganyaggal örvendeztessen meg minket, de a 2012-es This Is Desolation után talán rájuk is fért egy kis idő, hiszen az eléggé nagyot durrant minden téren.

share
kapcsolódó linkek
- Shell Beach Band

És akkor most én leszek a fekete bárány, de nekem valahogy sehogy sem sikerült ráfüggni az anyagra (mármint a zenére) sem négy éve, sem most, hogy újra próbálkoztam. Igen, korrektül összerakott dalokról beszélünk, van bennük egy kicsi Deftones meg egy nagy adag Silverstein és a hazai mezőnyt eléggé kenterbe veri emocore/post-hardcore/afenesetudjamiez kategóriában, de nekem valami hiányzik. És erre a hiányérzetemre most egy újabb lapáttal sikerült rápakolnia az aktuális EP-nek, hiszen ez se nem több, se nem kevesebb, mint ami a This Is Desolation volt pár éve (na jó, kevesebb, mert csak öt dalt tartalmaz). Amikor a The Eclipse kijött, akkor ezzel a kis Finch-es utánérzettel együtt is meghallgattam néhányszor, mert nem sikerült rosszul, csak mégis valahogy hiányos az egész. A Finch anno azért ütött akkorát, mert a lemezen mindegyik dal, kivétel nélkül sláger volt. Itt pedig a végére elfogy a lendület és a Run Out The Sun Deftones-os melódiái után valahogy a The Treason már nem hoz semmi újat, amiért érdemes lenne meghallgatni még egyszer. A Lotus Cove pedig felesleges és időhúzó jellegű, mert hangulatot nem igazán teremtett. Ettől függetlenül még a bakancsilstámon van, hogy élőben is megnézzem a srácokat, ha már az Enter Shikarival is turnéztak anno, de ez az EP nem lesz huzamosabb ideig lakója a lejátszómnak.

A MyMusic értékelése: 6/10

Shell Beach - Changes x Restless x Fathless (2016)

Tracklist:
01 - The Eclipse
02 - Comet
03 - Run Out The Sun
04 - Lotus Cove
05 - The Treason

cimkék
- emocore, kritika, post-hardcore, Shell Beach, underground

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… trvať

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... trvať

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. trvať

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. trvať

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. trvať