Összetett szint nélkül - The Tumor Called Marla

The Tumor Called Marla - Trance | Megérkezett a budapesti banda bemutatkozó EP-je, amelyre az Imminence Records egyből le is csapott. Lássuk, Andrisék mivel kápráztatták el az amerikai kiadót, hogy a Claps for Caroline után ismét magyar bandába vessék hitüket!

megosztás
kapcsolódó linkek
- The Tumor Called Marla - Facebook

Egy 5 dalos kislemezzel introval és outroval keretezve, amelyeket nyugodtan ki is hagyhattak volna. Ez a legelső, amely megjelent a fejemben, miután lepörgettem az anyagot. A másik meg az, hogy próbáltam bárhova elhelyezni ezt az elektronikával gazdagon fűszerezett muzsikát a core-szcénában, de talán a post-hardcore a legjobb jelző, ahova odafértek. Érdekes katyvasz egyébként az egész, mert a dallamokra épül főként, amelyet tördeléses, frankón mély gitárok kísérnek, de az effekteknek és a két éneknek (főleg a női vokálnak) köszönhetően sehol sem hajlik túlságosan durvába – kivéve talán egy-két helyen a disszonáns gitárokkal kísért breakekben, de az elenyésző. Viszont a dallamos részek sem feltétlenül azért érdekesek, mert megragadnak és valami elképesztő zenész- vagy énekes-teljesítményt hallhatunk, hanem szimplán a két hang harmóniái miatt. Amely viszont élőben már korántsem működik ennyire patentül (ezért is jó, hogy eddig halogattam a cikket, mert így volt szerencsém élőben lemeózni a duettet), de mint tudjuk Fásy Ádám és a Bring Me The Horizon óta, ez nem is annyira fontos, úgyhogy koncentráljunk a felvételekre!

A harmadik, ami eszembe jutott az az, hogy ez az öt dal maximálisan elegendő, ugyanis tovább nem tudná lekötni a figyelmem. Kellően összetettek a témák, de nem ugorják meg azt a szintet, amely tartósan lekötné az ember figyelmét. És itt most nem arra gondolok, hogy sokkal bonyolultabb ritmikával vagy dalszerkesztéssel kéne operálni, hanem arra, hogy a fogós témák számát kéne megnövelni egy kicsivel. Nem azt mondom, hogy a végére unalomba fulladna az egész, mert ez korántsem igaz, egyszerűen csak elfogy a benzin és Asking Alexandria-koppintás trance-betétekkel (trance, éééérted?) kell fenntartani az érdeklődést. A két klipes dal és a címadó még tart és magával visz, viszont nálam a Basement Tapes és az Obsessions kicsit már kevés. De ez csak a szubjektív része, objektíven elmondható, hogy ezekkel a dalokkal is dolgoztak eleget, a hangzás egészen a helyén van, jól röfög a hét húr is, még az effektek is a legtöbb helyen el lettek találva, de a két ének nem tud olyan szintű melódiákat hozni, amelyek ragadnának és ez az egésznek a halála. Sajnálom, mert szurkoltam a srácoknak. Talán majd a következő EP hozza azt a pluszt, amitől maradandóbb lesz, viszont nagylemezt még ne! Az túl sok lenne (szvsz)!

The Tumor Called Marla - Trance (Imminence Records - EP - 2015)

A MyMusis értékelés: 6/10

Tracklist:
01 - Heartworm
02 - Mute
03 - A Different Tension
04 - Trance
05 - Basement Tapes
06 - Obsessions
07 - Disconnect

Jam

cimkék
- kritika, lemezkritika, The Tumor Called Marla

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább