Leander nem nyugszik: Amigod - Love Story

Amigod - Love Story (2015) | Leander nem nyugszik, nem elég, hogy viszi tovább a Leander Rising romjain a Leander Kills-t, még itt van nekünk ez a mókajóska Amigod is, ahol összegyűjtött pár havert és visszahozták a 80'-as évek szintipopját.

megosztás
kapcsolódó linkek
- amigod

Legalábbis egy dal erejéig mindenképpen, ugyanis a debüt Hősöd, amire a klipet is kaptuk elsőként és az albumot is indítja, egyszerűen zseniális. Megy a David Hasselhoff alap, megy rá a Modern Talking ének és a végén jön a fejhangos felső szólam, ahogyan azt Thomas Anders és Dieter Bolen tanította zirka 30 évvel ezelőtt. Ezután még a címadó Love Story úgy ahogy dudorogható, itt még úgy álltam hozzá, hogy "ha ez a leggyengébb dal, akkor ez király lesz". Nem lett. Ugyanis innentől jön a zongora, a hegedű, a siratók és a lagymi, popnak is csak nehézkesen nevezhető alkotások tömkelege. A Levegő alap dobtémájára még tudok adni egy kis féltapsot, de aztán itt vége is az A oldalnak. Ugyanis a lemez fele magyarul, a másik fele angolul lett felénekelve.

A Monster egy kicsit rockosabbra lett véve, de annak is inkább a klasszikus, békebeli formájára, ami jól is áll neki. Ebben már van egy kis virga, van egy kis értékelhető zenészteljesítmény és végre a gitár főbb szerepet kap. Aztán ez a tendencia még egy kicsit velünk marad, majd a Walking Down (Hősöd angolul) és a Touch Me To Hear Me (Taníts meg élni szintén angolul) visszavesznek és megerősítik bennünk a gyanút, hogy ez inkább egy hosszabb EP, bónuszdalokkal, semmint egy komplett album. És hogy ez ne csak gyanú legyen, hanem biztos megállapítás, azt az Edda feldolgozás Elhagyom a várost tudatosítja bennünk. Igazából annyira jól indult ez az egész project a Hősöd-del, hogy most csak forgatom a szemem, akárhányszor meghallgatom a lemezt, hogy hogyan nem sikerült egy ekkora ziccert gólra váltani? Nem is azzal van a baj, hogy ennyire gyengék lennének a dalok, hanem az, hogy teljesen csalódás az egész. Nagy kár érte. Lehet, hogy inkább a Leander Kills-be kellene fektetni a fölös energiákat…

A MyMusic értékelése: 5/10

Tracklist:
01 - Hősöd
02 - Love Story
03 - Taníts meg élni
04 - Este van
05 - Levegő
06 - Monster
07 - Love Machine
08 - Walking Down
09 - Touch Me To Hear Me
10 - Warriors
11 - Elhagyom a várost (Edda cover)

cimkék
- Amigod, Edda, kritika, Leander, szintipop, új album

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább