Beérett A Bring Me The Horizon új lemeze!

Bring Me The Horizon - That's The Spirit | A helyzet az, hogy már a Sempiternal-t is rongyosra hallgattam, hiszen ez az elektronikával bőszen átitatott stadionrock annyira élvezhető ezekkel az epikus refrénekkel, hogy megelégedtem volna egy második résszel is. Ez a lemez viszont sokkal másabb és újabb értékeket is rejteget!

share
kapcsolódó linkek
- Bring Me The Horizon

Azzal, hogy Jordan Fish beszállt a bandába és megkezdte áldásos munkásságát, a legjobb dolog történt a banda életében, ami csak történhetett. Az, hogy ez az ember egy zseni, az nem újdonság, viszont az, hogy egy deathcore elemekkel átszőtt metalcore bandából pár év alatt egy kiváló rockzenekart csinál, amelynek dalai mind, egytől-egyig slágerek, az viszont már eléggé menő. A másik pedig, hogy Oliver Sykes hál' Istennek fel tudott nőni a feladathoz és kitartó tanulmányainak (és torokműtéteinek) köszönhetően elképesztően énekel. Na jó, elképesztően azért nem, de mindenképpen fejlődést mutat az előző lemezhez képest és a féltorkos üvöltéseket és a langyi, halk tisztákat itt már fejhanggal, oktávugrással és sokkal színesebb és érdekesebb témákkal színezi, amit valószínűleg a világon senki nem nézett volna ki belőle. Én sem.

Zeneileg, ahogy azt már említettem, a core elemek teljesen ki lettek szanálva és amíg a Sempiternal adott nekünk egy Shadow Moses-t vagy egy Anti-Vist-et, addig ez a lemez már egyértelműen ráment a sláger-gyártásra és csakis a Sleepwalking-szerű, erősen fülbemászó, érzelmes dalok dominálnak. És ezt imádjuk! Hiába hasonló panelekből tevődik össze az egész lemez, mégis olyan elemekkel vannak megtűzdelve az egyes dalok, amelyek változatosságot és élvezetet nyújtanak az egyszeri rajongótól a kritikuson át a szimpla hallagtókig. Igen, ennél a lemeznél már beszélhetünk szimpla hallgatóságról is, ugyanis a rádiókompatibilitás nemhogy megtalálható a lemezen, de aki egy Dorwn-t, egy Avanalche-t vagy egy Throne-t képes lenne kihagyni egy napi lejátszási listáról, azt minimum főbe kéne lőni.

Igazából le sem akarom tagadni, hogy kilóra megvett ez a lemez és az elsőtől az utolsó pillanatig imádom. (pedig a két leggyengébb pillanatról beszélünk) Ritkán szoktam ennyire belebuzulni valamibe, de sajnos képtelen vagyok kivakarni ezt a lejátszómból és a magam részéről csak remélni tudom, hogy van bennük annyi szufla és kreativitás, hogy a következő dobásuk is legalább ekkora legyen. Jordan Fish-t, az új Columbia-lemezszerződést és a srácokat körülvevő marketing-csapatot látva ezzel nem lesz gond. Ámen!

A MyMusic értékelése: 9/10

Bring Me The Horizon: That's The Spirit

Tracklist:

01 - Doomed
02 - Happy Song
03 - Throne
04 - True Friends
05 - Follow You
06 - What You Need
07 - Avalanche
08 - Run
09 - Drown
10 - Blasphemy
11 - Oh No

Jam

cimkék
- Bring Me The Horizon, lemezkritika, újdonság!

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Kontynuować

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Kontynuować

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Kontynuować

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Kontynuować

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Kontynuować