3428 zenekar 12452 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2015. augusztus 25. | Jam

Ez a lemez szar: Miss May I - Deathless

Copyright:

Miss May I - Deathless | Nem is tudom, miért vállalom évről évre ennek a bandának a kritizálását, miben reménykedem? Évente jönnek ki új lemezzel, a színvonal már kritikán aluli, a lejtő egyenes lefelé, a napfény már csak dereng az egykor szebb időket is megélt banda fejbúbján, a zene meg még mindig unalmas. Hova tovább?

A mellékelt példa alapján előre és még tovább, teltházas koncertekhez és toplisták élére. Pedig hova kéne, hogy tartsanak? Sehova. Na most, ha már itt vannak, akkor pár szóban emlékezzünk meg az új korongról. (De arra figyeljünk, hogy szigorúan csak annyi energiát feccöljünk bele, amennyit ők is a megírásába). Kaptunk idén is tíz dalt, amiből kettőre mondja azt az ember elsőre, hogy 'na ebben legalább van értékelhető momentum', a többi meg úgy süvít el az ember füle mellett, mint Hamilton a gyorsító-szakasz közepén a tribünön tomboló tömeg előtt. Pedig, ha visszagondolunk a Monument lemezre, akkor eszünkbe juthat néhány momentum, ami igencsak emlékezetessé tudta tenni azt a korongot és fogóssá a rajta lévő dalokat. Ehelyett most kapunk egy Rise of the Lion 2.0-t, amely még arra is kevés, hogy a vonathoz sétálva lekösse a figyelmemet. (Majdnem azt írtam, hogy inkább hallgattam a Bullet for my Valentine új lemezét, de ezt a világért sem vallanám be!).

Tényszerűen tehát, mit is kapunk a pénzünkért cserébe? 36 percnyi tömör tekerést, amely, a banda becsületére legyen mondva, legalább nem áll meg. Mondjuk ezzel együtt ez az unalomfaktor első számú kiváltója is, hogy nagyjából semmi különbség nincs a megírt dalok között. Futószalagon gyártott, előre legépelt dallamhalmaz (már ahol pakoltak bele dallamot). Az egyetlen pozitívum az előző lemezhez képest, hogy Ryan Neff legalább egy picit erőlködik, hogy fogós dallamokkal egyensúlyozza ki Levi Benton elviselhetetlen krákogását. (Hol vannak már azok a békebeli, jó kis deathcore hörgések?...Könnyes a szemem). Sajnos akárhányszor próbálom átrágni magam a lemezen, egyszerűen nincs más, amit ki tudnék emelni...néhol jól teker a gitár, talán ezt még oda lehet erőszakolni a pozitívumok oldalára, de ezt is inkább csak ceruzával! Több, mint egy év kellene, ahhoz, hogy normális (de legalábbis tisztességes) albumokat lehessen összepakolni, kérem alássan. Ez így gyötrelem!

 

 

MyMusic értékelés: 3/10

Miss May I - Deathless (Rise, 2015)

Tracklist:
01 - I.H.E. (I Hate Everything)
02 - Trust My Heart (Never Hope to Die)
03 - Psychotic Romantic
04 - Deathless
05 - Bastards Left Behind
06 - Arise
07 - Turn Back the Time
08 - Empty Promises
09 - The Artifical
10 - Born From Nothing

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky