A Nickelbecknél sincsen már nagyon lejjebb

Nickelback: No Fixed Address | Sajnos már nincsenek szavak arra, ami a Nickelbackkel történik. Fiatal tizenévesként az egyik kedvenc zenekarom volt. Erős, egyszerű alternatív számokat írtak, nem mutatták magukat keménynek, csak annyira, amennyire azok is voltak. Aztán a Dark Horse 2008-ban hozta az igazi változást: pár remek riffel megáldott, kemény szám, a többi track meg leves. Itt még tényleg jó számot kerültek ki, bár már érződött, hogy nem lesz jó vége. Ezen Here and Now se segített, ami erősen középszerű lett. És most a No Fixed Addres.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Nickelback

Kezdjük a nyilvánvalóval; ez a lemez piszok rossz! Itt nincs mese, egyszerűen három számnyi lehetőség volt a stílusban amit választottak, és azt már kihasználták. Az meg külön élmény, hogy úgy akarták eladni, mint a legkeményebb album a Földön.

Az egyetlen értékelhető szám a leader, Edge of Revolution. A riff még úgy ahogy jó, és a breakdownban a vokál egész ötletes. Bevallom ez még valamennyire meg is maradt a fejemben. Viszont olyan izom és műanyagszagú, hogy huzamosabb ideig képtelenség élvezni. Mondjuk élőben biztos jó lehet egyszer tombolni rá ittasan. Igazából ez mentette meg az albumot a hallgathatatlanságtól.

De ami ezután jön, már nem ennyire „rózsás”. A pop-leader track, a What Are You Waiting For. A legnagyobb hibája a lemeznek: egyrészt tök unalmas, másrészt tök unalmas. Egyszerűen mind a dallamot, mind a szöveget már vagy ezerszer hallottam a bandától. Annyira nincs benne egyéni hangzás, vagy bármi, ami mutatná, hogy minimális munka lenne benne, hogy az már fáj.

A She Makes Me Up ezzel ellentétben unalmas lett. Megint egy agyoncsépelt ritmika és mondanivaló. Nem lenne rossz, ha nem ezt hallanám tőlük már 5 éve. Amúgy ez a szám inkább lett egy béna R’N’B, mint rock, vagy akármi más. Mondjuk, ez még lehet illene is a bandához.

Őszintén? Nem nagyon tudok mit mondani erről az albumról! Ha hallottad az előző kettőt, akkor igazából teljesen ugyanaz. Az egyetlen újító szándék a Got Me Runnin Roundban lehetett volna, amiben állítólag Flo Rida is közreműködik. Ettől függetlenül számomra észrevehetetlen volt a DJ a dalban. Mindegy is...

Ez volt az az lemez, amit nem bírtam végighallgatni: inkább olvastam közben, meg kockultam. Tényleg nem tudom ajánlani senkinek. Csak az érdekesség kedvéért linkelek egy régi számot tőlük. Szerintem jó, de ennél a „zenénél” mindenképp jobb. Ez a bizonyíték arra, honnan hova lehet jutni:

Mymusic értékelése: 2/10

Nickelback- No Fixed Address (2014)

01. Million Miles An Hour
02. Revolution
03. What Are You Waiting For?
04. She Keeps Me Up
05. Make Me Believe Again
06. Miss You
07. Get ‘Em Up
08. The Hammer's Comin' Down
09. Satellite
10. Sister Sin
11. She's Got Me Runnin' Round

cimkék
- lemezkritika, Nickelback, no fixed address

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább