2014. december 18. | Bea

Szűcs Gabi: Felszántani a színpadot

Közös forraltborozás, kellemes, friss beszélgetés a mosolygó, boldogságtól és harmóniától sugárzó interjúalannyal. Pedig péntek koraeste volt, egy 4 órás próbáról sietett a kávézóba, miközben gőzerővel készül a január 10-ei lemezbemutató koncertjére - úgy, hogy december 31-én is, és január 12-én is részt vesz volt zenekaruk, a Cotton Club Singers jubileumi fellépésein. Szűcs Gabit faggattam új albuma, a Tűsarkú Lépteim, és szólókarriere kapcsán.

Tűsarok a főszerepben. Tűsarok van a lemez címében, a lemez borítóján, és most is magassarkú cipőt viselsz. Akkor szerinted létezik kényelmes tűsarkú?
- Nekem van, szerintem létezik, igen. Amióta van, áldásként tekintek a platform cipőkre. Lefutnám a tűsarkús versenyt és szerintem nyernék is, annyira hozzám nőtt (nevet). Én szerencsére tudok benne mindent csinálni. Az album pedig, így tűsarkúsan, a nőiség szimbóluma. Tíz pici történetből áll, amelyek megmutatják, ahogy tűsarkúval, méltósággal mindenen végig lehet menni, akár jó, akár rossz dolgokon. A büszkeség, méltóság és nőciség hármasáról szól a lemez, de nem csak felszínes, csajos témákról. Bőven helyet kap benne a Dolce Vita életérzés, a dekadens, retró olasz-francia világot szerettük volna elhozni vele.

Az új albumodon először magyarul énekelsz. Hogy tervezed, maradsz a magyar nyelvű dalszövegeknél ezentúl?
- Igen, nagyon szeretném a magyart folytatni, a swingből és jazzből ez egy új út, hatalmas nagy váltás, úgyhogy szeretnék ennek kis időt hagyni, hogy most mi lesz, mi történik ezzel, elfogadják-e az emberek, vagy sem. Emellett persze a swing iránti szerelmem is megmarad, de erre már nagyon vártam. Állati nagy kaland az, amikor magyar nyelven, Neked írnak, és Rólad szól a dal. Életemben először, az, hogy én énekelhetem először ezeket a dalokat, elmondhatatlanul szép élmény.

A dalszövegek megírásában is részt veszel?
- A szöveget nem én írom, de az ötletgazdájuk vagyok. Inkább úgy mondanám, hogy társszerzője vagyok a daloknak, zenei részről. A dalszövegek viszont rólam szólnak. Ennek a lemeznek a története nagyon hosszú. Ahhoz, hogy jó dalok szülessenek, rettentő sok idő szükséges, pont ezért meg kell ismernünk egymást azokkal, akik a szöveget írják, hogy tudják, mi foglalkoztat engem, ez sok-sok beszélgetés során tud igazán kiderülni. Voltak témák, amiket egészen váratlanul kaptam, és annyira kiszakadt a fiúkból, és aztán végül tökéletesen illett hozzám. Akkorra már megismertek. Az albummal az volt a cél, hogy megmutassam, milyen a világ, most, az én koromban, az én szememmel.

Volt már olyan is, hogy nemet mondtál valamilyen dalszövegre?
- Igen, került már sor ilyenre is. Általában én kerestem meg az embereket, akikkel dolgozni akartam. Az Emil Rulezből jól ismert Hegyi Gyuri munkássága már régen meggyőzött engem: humoros és okos, miközben tele van szívvel. Én pedig pont ilyet kerestem. Szerintem nagyon kevés ilyen szerző van, aki vicces, de közben olyat is tud, hogy kiszakad a szívem tőle. Aztán persze előfordult már olyan is, hogy mondtam,jó az irány, de nem pont erre gondoltam. Némelyiket lehet még ilyenkor továbbgyúrni, de volt, ami olyan messze állt az elképzelésemtől, hogy ki kellett dobni.

Milyen az a dalszöveg, amellyel a legjobban azonosulni tudsz?
- Nekem csak akkor jó a dolog, ha tök hiteles a számomra. Ezért nem vagyok popsztár. Volt, akinek vissza kellett dobnom a szövegét, és ezen a lemezen nincs rajta, de aztán továbbgondolta és annyira betalált, hogy már bánom, hogy erre a korongra nem került rá. De legközelebbre tartogathatom még...

Mi van meg először? A dalszöveg, vagy a dallam?
- Eddig úgy csináltuk, hogy megszületett először a dallam, és arra készült a szöveg. De a lemez alkotása végére két dal is úgy született, hogy Gyuri ahogy megírta a szöveget, rögtön ráírtuk a dalt is. Klasszikus dalszerzésnél egyébként ez a jó, ha van egy jó szöveg, amit megzenésítesz.

Melyik két dal készült végül így?
- Az első a Cannes, ami az egyik legvidámabb dal az albumról. Gyuri fogta magát és írt egy dalt egy lányról, aki a filmfesztiválon van. Én meg, mint egy verset, elolvastam; jártam már én is Cannes-ban és rögtön magával ragadott. Így ott, aznap megírtuk a zenét hozzá Ivánnal. A második, így készült dal  a Kis Neszek. Ez már önmagában egy vers, és azt is rögtön tudtam, hogy ez egy zárószám. Egy szál gitárral kezdtük el és abban maradtunk, hogy így hagyjuk, nem hangszerezzük fel.

Ha már hangszer; fúvós hangszereken tanultál játszani régen. Van olyan hangszer az albumodon, amit te szólaltatsz meg?
- Nincsen, mert már nem játszom hangszeren, annyira rég volt és annyira nem folytattam a zenélésnek ezt a részét, hogy elkopott. Meg tudnám szólaltatni a fuvolát és oboát, de nem tudnék egy dalt eljátszani, díszíteni sem. Kottaolvasáshoz, a zeneismeretek elmélyítéséhez jó volt hangszeren tanulni. Mostmár legalább nem ugatom a zenét (nevet).

És a korábbi, színész szakmában tanultak mik válnak énekesnői karriered hasznára?
- Nekem nem volt igazi színészkarrierem, de az én fejemben ez összemosódik, mert egy igazán jó énekes a hangja és énektudása mellett szerintem kell, hogy jó előadó is legyen, ez pedig már félig-meddig színház is. Szenvedélyesen szeretem most is a színházat, de nem lettem volna annyira jó színpadi színész. Pedig bíztattak, dícsértek, de belül nem éreztem magam olyan boldognak. Az éneklés mindi g is boldoggá tett. De nagy kaland volt, jó dolog volt, onnan indultam és ide kanyarodott az utam. A színpadi múltam sokat segít, például abban, ahogy fellépek, és az is fontos, hogy tudok a színpadon, a színpadról beszélni az emberekkel.

Előadhatóság szempontjából melyik a legjobb dal a Tűsarkú Lépteim albumról, és melyik a Te kedvenc számod?
- Mindig máshogy állok hozzájuk, ahogy egyre jobban kiforrnak a dalok. Most más a kedvencem, mint eredetileg. Igazából kétnaponta új kedvencem van. Most épp a Cannes-t, és a Tűsarkú Lépteimet szeretem nagyon. És az Úgysem Felejtesz El-t, az Eurovízióba beválasztott számot. Zenész füllel ez egyébként nagyon más dal, sok lehetőség van benne, igazán hálás vagyok neki.

Mennyire van beleszólásod abba, melyik számod induljon az Eurovíziós Dalfesztiválon?
- Három számomat küldtem be a versenyre. Az Úgysem Felejtesz El című dalt azért raktam be, mert minden ismerősöm, aki civil füllel hallgatta, azt mondta, ezt a dallamot rögtön vissza tudja dúdolni. A Valami Vadságot is javasoltam még, mert az annyira rockabilly, annyira szerethetően őrült szerintem. A harmadik szám, amit beadtam, az Egy szál gitáros, ezt amiatt választottam ki, hogy ha meghallgatja a bizottság, hátha örülni fog, hogy a sok dal között végre pihenhet a fülük. De nem ezt választották, úgyhogy úgy látszik, nem akarták, hogy pihenjen a fülük! (nevet)

Akkor tehát egyszerre készülsz most Eurovízióra, saját lemezed bemutatójára, és a jubileumi koncertekre.
- Igen, nem unatkozom mostanában! Pláne, hogy alakul már a turnésorozat is; úgy néz ki, a kiadóval karöltve fogunk csinálni egy nagy tavaszi turnét. Az Eurovízióra az elődöntőn én január 31-én fogok énekelni. De a 2015. január 10-i lemezbemutatóm mellett más fellépések is közelegnek: december 31-én lesz a Cotton Club Singers egyik jubileumi koncertje Szegeden, majd január 12-én pedig Zsédával együtt, öten éneklünk az Erkelben, és a zenekar életéből minden korszakot megmutatunk. Idén lenne 20 éves a Cotton Club Singers.

Mit tanultál abból a korszakodból?
- Hú, mindent. Legfőképpen a rutint. Éneklés, színpad, hiszen összesen 13 évig voltam tagja az együttesnek és ebből 8 év folyamatos tetőpont volt. Azt gondolom, hogy ekkora piacon a lehető leghíresebbekké sikerült válnunk. És megtanultam, hogy híresnek lenni nem úgy van, ahogy Móricka elképzeli: a sztárság nem az, hogy minden a feneked alá van tolva, meg kell küzdeni érte, híressé válni igen nagy meló. Ehhez tényleg profinak kell lenni. Meg mindenféle tapasztalatot begyűjthettem, a kis klubos, 80 fős fellépéstől az Arenában 7000 ember előtti fellépésig, és hát minden helyzetet jól kell tudni kezelni. És arra is rájöttem, hogy én a színpadon elengedem magam. Sőt, ott jobban, mint civilben.

És kinek jobb énekelni, 80 főnek, vagy 7000-nek?
- Én sok embernek szeretek énekelni. A szólókarrierem során vettem észre, ahogy volt ilyen is, olyan is, hogy például a Balaton Soundon ennyi ember ugrált. És úgy éreztem, nagyobbak azok az energiák, amit a sok ember vált ki. Konkrétan felszántottam a színpadot. A 80 fős kisklubot is imádom, azt főleg az intimitása miatt, de ott hülyeség is volna felszántani a színpadot. De egyre jobban tetszik a nagy dolog, a show felé szeretnék menni, mert ott van a véremben. Végülis egy koncert sosem csak egy koncert, annyi minden pluszt lehet hozzátenni show-val, viszont ehhez bizony nagy színpad kell.

Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár, ha valaki szólókarrierbe kezd?
- Kezdeném a hátrányokkal. Pedig kevesebb hátrány, de az elején ezt éreztem jobban. Sokkal nagyobb felelősséggel jár. Ha mondjuk rossz napom volt, az együttesben másvalaki elvitte a bulit, és nem látszott, hogy én aznap kevésbé tudtam odatenni magam. Plusz a közösen éneklés nagy erőt ad. Ha egyedül énekelsz… na, akkor minden felelősség a tied: ha jól érzik magukat, ha nem érzik jól magukat, ha szeretnek, ha nem szeretnek, ha jó voltál, ha nem. De közben éppen ez a csodálatos benne, hogy minden lépés a magad lépése, hibákkal együtt. Akkora kaland és utazás, hogy ki vagy te, mi vagy te, kinek szeretnél énekelni és mit… Ez egy állati hosszú utazás, de nagyon jó kitalálni. Amit mondasz, az nem egy a sok vélemény közül, hanem csak a te ízlésed, a te szavad számít.

És tervezed még, hogy majd valamikor újra zenekartag legyél?
- Nem. Ma sokkal nehezebb szólókarriert kiépíteni, és én szerintem most vagyok a jó úton. Nehezen fogadják el az emberek, hogy kiváltam egy bandából és szólózni kezdtem, most viszont már kezdenek tényleg megszeretni, nem akarom összezavarni őket. Már az is zavart tud okozni, hogy azért, mert jubileumi koncertünk lesz, most akkor összeállunk újra? Nem, ez csak egy jubileum, megünnepeljük, hogy húsz éves lenne a Cotton Club Singers, de közben már mindenki a volt együttesből szépen megtalálta a maga útját, saját sikerét.

Mit gondolsz, vannak még igazán jó jazz, blues, swing előadók a magyar piacon?
- Igen, szerintem nagyon sok, nagyon jó magyar énekes van. A Cotton Club Singers után úgy láttam, keletkezett egy kis űr, de mostanra már nagyon jól betöltötték. Például Gájer Bálinték zenekarát, a Pribojszki Mátyás Bandet is igazán profinak tartom, és sok nagyon-nagyon jó jazz énekesnőnk is van. Én inkább csak azt sajnálom, hogy ennyire kevés ember ismeri és szereti a jazz-t itthon.

Neked kik a példaképeid?
- Amy Winehouse, ő abszolút. Már a legelső lemezét megvettem. Ő úgy kellett, mint egy falat kenyér, hogy korabeli énekesnőre végre őszinte tisztelettel tekinthessek, hiszen nekem a jazz és a ’60-as évek énekesnői, Nancy Wilson, Dinah Washington, hogy csak pár példát mondjak, ők a példaképeim. Aztán jött Amy: ő modern volt, de visszahozta a régi, kedvenc világomat és rögtön megdobogtatta a szívem. Azért is csináltuk meg a Swinging Amy-t, amelyen megswingesítettük a dalait, mert én így tudtam kifejezni a rajongásomat Amy Winehouse iránt.

És a zenén kívül?
- Udvaros Dorottya fan is vagyok, közös produkciót hoztunk létre vele, a Cotton Club Singers énekelt és játszott, írtunk négyen, énekesek, a színészek köré egy darabot. Ez egy hat hetes próbaidőszak volt, de azóta is jóban vagyunk és nagyon szeretem őt. Plusz Schell Juciért is rajongok, vele is jó barátok lettünk. És hogy fiúkat is említsek, Robert de Niro, Al Pacino, Woody Allen rajongó is vagyok. Tarantino stílusát is imádom.

Mit ígér a lemezbemutatód?
- 2015. január 10-én az Átrium Filmszínházban édes-szagos, ’60-as éveket idéző, popcornos és vattacukros est lesz, ahol mintha egy Tarantino filmbe csöppentünk volna, bevadulunk. Egyszerre lesz csajos is, és fiúknak is való, látványos buli. Egy egészen új zenekart tettünk össze, igazán neves zenészekből fog állni. Ott lesznek a Gátos fiúk, a gitáros Nagy Ádám, akit a Roy&Ádámból ismerhettünk meg, és két csodás vokálos lány.  A ’60-as évek színpadi világát fogjuk visszaidézni, lesz derű és dekadencia, közös táncokat is látni fog a közönségünk, és vetítésre, őrültködésre is számítani kell, meg például színpadi átöltözésre is. Annyit elárulok, hogy a három lány pedig a színpadon fog férjhez menni!