2014. április 2. | Stewie

A pite közepébe – Firkin

Firkin - Finger in the pie | A Frikin a hazai zenei élet egyik meghatározó zenekara, az egyik legnagyobb ír-punk bandája. Szerintem senkinek se kell bemutatni a népi motívumokat tartalmazó, pörgős, zúzós zenéjüket. Koncertjeik hatalmas mókák, felszabadult kocsmahangulatban telnek el, ahogy egy ilyen zenekartól el is lehet várni. A 2012-es Igyunk pálinkát! című lemez után már sokan türelmetlenül várták az új korongot. A várakozásnak vége, végre kezünkbe tarthatjuk a Finger in the Piet. Nézzük, hogy felül lehet-e múlni a két éve készült darabot.

Az első meglepetés a címek olvasásánál ért: mind angol. Bár valóban ez a műfaj nyelve, de pont a Firkin volt az, aki megmutatta, hogy a magyar nyelvű szöveget is megállják a helyüket a színpadokon. (Az Igyunk pálinkát című Whiskey in the jar feldolgozásuk és a Kék volt az ég saját szerzemény a legütősebb himnuszaik lettek az elmúlt években.) És ugyan nem is vártam, hogy teljesen magyar lesz az új korong, pár magyar számnak nagyon örültem volna (és szerintem sokan mások is). Viszont az első hallgatás után már nem fog érdekelni senkit ez a kis semmiség.

Az első track a Donegal Danny, ami egyszerűen tökéletes indítás: gyors, pörgős szám, ami ugyan megragadja a figyelmünket, de nem tesz többet. Nem kezdünk el rajta tombolni ültünkbe, nem gondolkodunk el a világ kérdésein. Egyszerűen csak ráhangol minket a lemez hangulatára. Ezután az Ifi f I could be a pope jön, amit már korábban megismerhettünk, mint beharangozó számot. Közepes-sebességű, nagyon jó szöveggel megírt dal, amivel csak annyi a baj, hogy valamiért ezzel harangoznak be, ezt akarják a legnagyobb számnak a lemezen. Egyszerűen nincs akkora erő benne, hogy elvigye az egész albumot. Szó se róla, tetszik, csak nem neki kéne az első frontban lennie, főleg úgy, hogy vannak nála rátermettebb számok is a lemezen.

Ezzel szemben ott van a Parasite’s lust, ami szerintem az egyik legjobb szám az egész albumról. Igazi punk, természetesen ír őrülettel jól megszórva. Első hallás után beleég a dobhártyánkba a dallam, megával ragadó, pont olyan amilyennek kell lennie, Firkin klasszis. Nem is értem, hogy miért nem ezzel reklámoznak. A másik ilyen zseniális dal a High and low, ami a Firkin első igazi balladája. Mély, magával ragadó, nincsenek rá szavak. Különösen a hegedű varázslatos, csontig hatoló. Hozzá a gitár lágy játéka és Barni hangja egy olyan kombót alkot, ami konkrétan verhetetlen.

Külön kiemelendőek az I am Who I am és a My love, John című nóták, amiknek érdekessége, hogy nők éneklik fel, ami a szövegek láttán elég egyértelműek (előbbit Bonyár Judit, míg utóbbit Fehér Nóra segítségével vették fel.) Személy szerint Nóra előadását éreztem erősebbnek. Talán a hangszerelés is segített neki, de a hangja nagyon kellemesen simul a számba, míg Juditnál nem érzem annyira biztosnak a hangszerek és az ének összhangját. Kicsit fesszengősebb, nem érezni magabiztosnak.

A legütősebb szám viszont kétség kívül a címadó nóta, a Finger in the pie. Szerintem ezt a számot kéne megadni a szótárakban, mint példa az ír-punkra. Népies, megragadó, éneklős. Egy kis kocsmától kezdve a Wembley stadionig bárhol megállná a helyét. Olyan ritmusa van, hogy nem lehet ülve maradni mellette. Ez tipikusan az a szám, amiről még áradozhatnék órákat, de nincs sok értelme: ezt hallgatni kell, mert különben nem hisszük el.

Úgy érzem, hogy ez az első Firkin lemez, amely tényleg megállná a helyét a legnagyobb külföldi nevek mellet, cakk und pakk. Mármint eddig is voltak nagyon jó számaik, de ilyen erős, összerakott albumot még nem adtak ki eddig. Viszont vannak benne kis apróságok, amik miatt nem tökéletes.  Mindenki hallgassa meg, ha lehetősége van rá, akkor élőben is.

Stewie

MyMusic értékelés: 9/10

Firkin – Finger in the pie (2014, Pump Jump Records)

1. Donegal Danny
2. If I could be a pope
3. Kind and Fine
4. Molly Malone
5. Parasite’s lust
6. High and low
7. The child of fire
8. I am who I am
9. Loch Lomond
10. Finger in the pie
11. My love John
12. Dirty Julie
13. Nincompoop
14. Jumpin’ lovers
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Hozzászólások

Jomsviking	2014. ápr.. 4.  14:12	1
Igazán illett volna utánanézni, esetleg a kritikában is utalni rá, hogy a Donegal Danny és a Molly Malone feldolgozások. Már csak a The Dubliners iránti tiszteletből is, mert ezeket a nótákat Ők tették a nagyközönség számára ismertté.

Teljes fórum