2014. március 21. | Joss Beaumont

[zalan]: Külföldön szerelmeskedni is külföldiül kell

Február végén az új Rohamban mutatkozott be a több zenekar fúziójából (Rejtély, GloryHole) született [zalan], melynek különös gondolkodású, a lányok szívét megdobogtató frontembere Szabó Balázs Zalán beszélt a MyMusic-nak a banda világáról, gondolatairól, jövőképéről, az Abbey Roadról, és persze a március 27-i Gödör Klub-beli koncertjéről is.

Mit takar a [zalan] zenekar?
- 2014-ben alakultunk, Zalán és a Repülő Raptorok néven. Ám,amikor a többiek ezt meghallották, leszavazásra került a dolog. Maradt a [zalan]. A Gyuri, olyan butusan hangzik, a Gombai név sem durran nagyot Amerikában (bár ezt még meglátjuk), a Zalán viszont egy igazi, nemzetközi szuperhős név. Zenénkre a 60-as évek beat és a 70-80-as évek punk, post-punk zenéi hatnak elég erősen. Nem hasonlítgatnám, mert semmi értelme, de nagyon tetszik például az új Temples lemez. Valami hasonló csapásösvényen haladunk mi is.

Hogyan alakult eddig a csapat sorsa?
- Sokkal jobban, mint ahogyan azt vártam, tekintve, hogy én pár éve csalódottságomban elhatároztam, hogy nem fogok többé zenélni. Eladtam a hangszereimet, s elmentem külföldre légiutas kísérőnek. Közel két évig Bolognában laktam, de nem szerettem Olaszországot, tehát kiléptem és átköltöztem Liverpoolba. Szerencsém volt, mert a vendégház főnöke, ahol megszálltam épp segítséget keresett. Brian Epstein szülőháza volt. Tehát tettem a városban egy pár hónapos, markánsabb Beatles-túrát, s még fizettek is érte. Érdekes emberek járkáltak ott. Söröztem például Sam Leach-el is, a Beatles korai koncertszervezőjével. A kedvenc csapata az „Aranycsapat” volt.  Érdekesebb dolgokat is mesélt, főleg az akkor még fiatal George Harrisonról... Pár napra rá, hogy haza látogattam, bekerült a Zsolti (Őz Zsolt – Vidámpark) a kórházba. Igazából elég sokat tettek hozzá a halála előtt nekem szánt szavai ahhoz, hogy mi most egyáltalán bármiféle zenekarról beszélünk, s hogy itthon maradtam.

Milyen inspirációknak köszönhető a zene?
- Ez inkább egy késztetés, mert belül már hallja az ember. Legalábbis nekem (és még sok más embernek) kész dalok jelennek meg a fejemben. Tehát, ha nem írom ki magamból, akkor akár az őrületbe is kergethet. Nem vagyok ez a Jam-elgetős figura. Sőt igazából rosszul vagyok tőle. Ennek ellenére szeretek ötleteket kidolgozni. Meg meghallgatni is nagyon szeretem őket, de általában ragaszkodom a már a fejemben meglévő hangokhoz.

Hogyan kerültél az Abbey Road-ra?
- A titka egy e-mail volt. Akkoriban csináltuk az első és egyben utolsó Rejtély nagylemezt. Bevallom nem voltam túl elégedett. Akkoriban még létezett a Myspace és egy amerikai magazin is, nevezetesen SKRATCH! Magazine. Írtak nekünk egy üzenetet, hogy, ha küldünk 2 angol nyelvű dalt, benne lehetne az egyik kiadványuk CD mellékletében, mert akkoriban még CD-k is léteztek. Egy jó lehetőségnek tűnt, tehát elvállaltuk. Határidők viszont már akkor sem léteztek itthon, tehát az eredmény 2 kiküldött demo dal lett, befejezetlen szövegekkel. Innen jött a felismerés, hogy kezd elegem lenni és írok az Abbey Road-nak. Az addig megszokottakhoz képest teljesen más élmény volt számomra. Sean Magee tudta mit hová tekerjen a pulton, igazából már pár mondat után, ami egy elég fontos szempont annak a célnak elérése érdekében, hogy valami határidőre elkészüljön, s az ár se kerekedjen felfelé. Ez volt az első olyan stúdió élményem, hogy azt kaptam, amit kértem. Végre nem más által elrontott felvételek, vagy hozzáfűzött ötletek miatt ment latrinába a felvételem.

Nos, aztán elég sok kritikát kaptam a 2 dalról akkoriban, de ennek ellenére ez az első felvétel életemben, amit felvállalok. Mondhatod rá, hogy szar, meg zajos vagy hamis az ének, de én ezt a 2 dalt éppen így szerettem volna megőrizni. Ez volt a cél. Ebben a pontban nagyon sok köszönettel tartozom Balog Daninak. Majd egyszer, ha lesz alkalom, akkor elmeséljük a második Abbey Road látogatás élményét is, amikor együtt voltunk. Az szerepelhetne valami Rock and Roll gyűjteményben!

Folytatás a következő oldalon! >>>

1 2