2013. október 23. | Stewie

Firkin: Nem hidegen, egy csepp forrásvízzel

A Firkin együttes egy dinamikus, pörgős kelta punkot játszó magyar banda, akikről egyre többet hallani mind itthon, mind külföldön. A zenekar idén ünnepli fennállásának 5. évfordulóját. Az elmúlt évekről, a mindennapi fellépésekről és a jövőről kérdeztem Marthy Barnát, a zenekar énekesét.

Immáron 5. éve vagytok a színpadon, mint Firkin. Nagy szó ez szerinted? Te hogyan élted meg?
- Én még nem voltam 5 évig a pályán, mint Marthy Barna, de szerintem nagy szó, mivel öt évig így együtt, egymás badarságait tűrni… ez bármilyen kapcsolatban óriási dolog szerintem. Sok munka van benne, mint egy jó házasságban.

És reméljük, nem fog ez a „házasság” megszakadni a baljós ötödik évben.
- Nem is baljósnak mondanám, inkább billenőpontnak nevezném. Ekkor vesszük észre a kis apró, ámde zavaró szokásokat. Viszont mi már tudjuk ilyenkor, hogy hogyan kell reagálni ezekre a szituációkra. Amúgy biztos nem fog megszakadni, nagyon jól elvagyunk, készülünk a jövőre, és élvezzük, amit csinálunk.

Érződik a siker a mindennapokban? Mármint megállítanak például a kisközértben, hogy felismertek, vagy azt se tudják, hogy ki vagy?
- Van mindkét végletre példa. Van olyan, hogy állok a buszmegállóban, és mellém jön egy srác Firkines pólóban és nem ismer meg, máskor meg egyből felismernek, hogy „Hé! Nem te vagy a Firkin énekese?”. Azért nem annyira durva a helyzet, mintha Michael Jackson jelenne meg az utcán. Majd kb. három év múlva térjünk vissza erre a kérdésre.

Remélem, még lesz rá alkalmunk akkor is. A Beggarman című számnál szokásod lemenni a közönség soraiba aprót kéregetni (ahogy azt a cím is mutatja). A legutóbbi koncerten észrevettem, hogy azért papírpénzek is repkedtek. Mennyi szokott körülbelül összegyűlni egy koncerten, és hogy számoljátok el?
- Nagyon változó. Például Németországban, amikor protestáns környéken vagyunk, egyszerűen nem értik a koldulás dolgot, mivel az alamizsna alapvetően egy katolikus szokás. Amúgy az elosztása úgy történik, hogy egy marékkal kap Ese, egy marékkal Lili és így tovább, a darabos maradék, ami marad, abból meg veszek egy sört még. Az ezresekről meg annyit, hogy sok a kamu pénz. Vannak, akik csak kuponokat dobálnak bele, de jól néz ki. Ezzel szemben, pont a szülinapi koncerten például, egy teljesen érvényes hitelkártyáját kaptunk, amit később természetesen visszaadtam a tulajdonosának.

A számaitokban, mint minden rendes kocsma- és ír-punk zenekar számaiban, sokféle italt emlegettek. A pálinkától kezdve a sörön át a whiskeyig, mindenki kedvence elhangzik. Neked mi a No.1 italod?
- Ez nagyon változó, sok mindentől függ. Nyáron a fröccsöt szoktam előnyben részesíteni, az őszi hidegebb idők beálltával a vörösbort kezdem el preferálni. Viszont, ha hirtelen elkezd esni, úgy istenigazából, akkor a whisky esik a legjobban, nem hidegen, egy csepp forrásvízzel. Az megidézi a borongós felföldi hangulatokat. Karácsonykor az igazi, jó borpárlatot szeretem leginkább. Sört mindig fellépés után szoktam inni, mintegy levezetve a koncert fáradalmait.

Személy szerint te mit tartasz a legnagyobb kihívásnak a zenélésben?
- Az éneklés szerintem nagy önvizsgálat és meditáció. A lényeg, hogy mennyire vagy képes legyőzni a félelmeid, megnyílni a közönség előtt, hatni rájuk és mennyire tudod kikapcsolni a gondolkodásod, hogy csak a pillanatot járd át.

Mit szeretsz jobban, a fesztiválokat, a kis klubokat, vagy esetleg a nagyobb koncerthelyeket, mint mondjuk a Barba Negra?
- Igazából nem tudom megmondani, mert nem ettől lesz föltétlen jó egy buli. Lehet, hogy kevesebb ember van, de jobb a hangulat, aztán minden klappol, nagy a közönség és mégsincs meg az az élmény. A fesztiválok általában szerencsésebbek, mert ott tudják az emberek, hogy mire jönnek, viszont egy falunapnál nem nagyon ismernek minket. Ott azt jó látni, ahogy a dalokra szép lassan feléled a közönség. Nálam a lényeg, hogy jó legyen a kontakt velük.

A legutóbbi koncerten, ahol voltam, a kis 6 évestől a középkorú párokig mindenki ott nyomta a küzdőtéren, nem törődve a majd 50 év korkülönbséggel. Nem is próbáltok egy célcsoportra fókuszálni?
- Egyáltalán nem. Szerintem a mi zenénk mindenkinek tud mondani valamit. Vagy szövegileg, vagy dallamilag. Az egyik legjobb érzés, hogy van olyan gyerekrajongónk, akik az anyjával viteti magát, akár 2-300 km-t utazva, csak hogy ott legyenek a koncertünkön. A mások oldalon meg a nyugdíjasok, akik úgyszintén beülnek a kocsiba és eljönnek megnézni minket. Ez nagyon felemelő érzés.

A jövőbeli terveitek hogyan néznek ki? Turné? Lemez?
- Most van egy csomó új számunk, amit még nem játszottunk, amit még csiszolgatunk, hangszerelgetünk, körülbelül tavasszal jöhet ki az új lemez, de még semmi biztosat nem merek mondani. Addig is gőzerővel turnézunk. Idén sokkal több külföldi koncertet tudunk csinálni, főleg Németországban, de ami fent van a honlapon, az már a biztos.

Stewie