2013. szeptember 10. | Bertoni
Az augusztus 20-i hosszú hétvége számos zenei programot tartogatott a szabadságolt tömegeknek, köztük Tatán a Jambo fesztivált. Ott volt minden zenekar, aki számít, a bulit pedig a Scage nyitotta. Játszottak saját számokat és feldolgozásokat is – az ismerős Green Day, Blink és Fall Out Boy dalokra a vattacukros standok látogatói is megfordultak, és meglepetten konstatálták, hogy három magyar srácból ilyen zene tud kijönni. A Tovább ismét csúcs volt, és bár a Szerepjátékra nem maradt már idő, az első sorban bulizó srác így is a gipszére fittyet hányva tapsolt. Mindezek után a tatabányai együttes most rövid időre visszavonul a próbaterembe, ahol készülnek az új dalok gőzerővel, és egy-két akusztikus szerzeményt is hallhatunk majd a nem is oly’ távoli jövőben. De egyelőre összegezzük, hogyan is értékelik a fiúk az idei nyár koncertjeit és egyéb eredményeit!
Hány koncertetek is volt idén nyáron?
-Viktor: Pont egy tucat bulink volt, plusz 3, amely sajnos elmaradt és/vagy kénytelenek voltunk egyéb okok miatt lemondani.
Melyik dal volt a közönségkedvenc?
-Viktor: A fejünkre is állhatunk, akkor is mindenkinek a „Tovább-tovább-tovább” lesz a kedvence. De persze igyekszünk önmagunkat túlszárnyalni és megdönteni a királyságát. Meglátjuk, hogy sikerül-e!
Hogy jött össze a katalinpusztai tábor?
-Martin: Viktor szemfülességének köszönhetően, meg persze a Tovább-tovább-tovább című szám klipjének!
-Viktor: Beküldtük egy dalunkat az „A Dal a Tied” elnevezésű dalpályázatra, majd hosszas mérlegelés után eléggé sok zenekarból választottak ki és meghívtak minket. Ez alapjában véve egy alkotótábor volt, ahol az ország tehetséges fiataljait hozták össze néhány napra, hogy semmivel ne kelljen foglalkozniuk, csak azzal, amit szeretnek: a zenével. Mi voltunk az egyetlen punk-rock csapat a táborban (sőt, talán az egyetlen, akik villanygitáron és torzítón játszanak), erre nagyon büszkék vagyunk! Ezúton is köszi a Johnnynak és az Ayalának a bizalmat!
Mi volt a legnagyobb haszna /tanulsága számotokra?
-Viktor: A zenei alázat gyakorlása, más emberek elfogadása, a bizalom építése és megtartása és a szakmai titkok a sztároktól. Ezek voltak talán a leghasznosabbak. Meg persze Balaton Laci bá’ előadását is nagyon élveztük a hangtechnika árnyoldalairól.
Martin: És most már azt is tudom, hogy ha a dobos kérdez valamit a hangmérnök bácsitól, akkor az nem válaszol neki… (nevet)
Milyen új irányok tárultak fel előttetek?
-Vitkor: Rájöttünk, hogy képesek vagyunk egy üveg whiskey után is úgy viselkedni, mintha szín józanok lennénk! Dehogy, vicc volt, nonalcoholic táborban voltunk. Szóval rájöttünk, hogy jó a háttérzenész élete, hogy még mindig tudunk együtt alkotni, hogy a műfaji határok csak szóbeszéd képében léteznek és hogy szeretjük egymást. De semmi buzulás!
Martin: Ráadásul sok új ismerősre tettünk szert, új kapcsolatokra, ami a jövőben akár pozitív irányú változásokat is hozhat.
A következő lépés?
-Martin: Zenélni amíg meg nem halunk!
-Viktor: Na igen. Ennél közelebbi pedig, hogy ősszel főleg a fővárosban és környékén fogunk játszani, aztán lesznek akusztikus bulik is, valamint a kimaradhatatlan és hatalmas szülinapozásunk Tatabányán a Roxxy Music Café-ban. Az, hogy kivel ünneplünk idén, maradjon még homály egy kis ideig. Annyit elárulhatunk, hogy három év után megszakad a sorozat és nem a Grenmáékkal üljük a lakomát. A többiről még nem beszélhetek.
És mi lesz a csapatösszetétellel?
-Viktor: Ez egyelőre most ingatag talajon áll, valószínűleg a Tamás egyéb elfoglaltságai miatt tovább marad távol a bandától, és Martin hosszabb ideig erősíti majd a sorainkat. De a tervek és célok változatlanok, és Martin lelkesedése is jót tesz a bandának, úgyhogy már nagyon várjuk az őszi szezont!
Bertoni