Hegyalja 1.nap – A metál mindenit

Reggel még a Hello Kitty-s bögrémet markoltam és közben nagyokat sóhajtottam. Minden fesztivál előtt van izgalom, de a Hegyaljába kis félelem is vegyült. Egészen a múlt hétig nem volt semmi bajom, aztán többen figyelmeztettek, hogy ez „nagyon metál” lesz. Ajajjj…

share
kapcsolódó linkek
- Hegyalja-fesztivál
kapcsolódó cikkek
- Egymillió kalapácsütéssel épült fel a Hegyalja Fesztivál
- Az Anti-Flag is fellép a Hegyalja Fesztiválon!

Tisztában voltam én a rock vonulat erősségével, de valahogy nem feszültem rá addig, amíg furcsán nem kezdtek nézni az úticélom miatt. Szerencsére ilyenkor a megfutamodás helyett a fejjel a falnak verziót szoktam választani, úgyhogy szerda délután elindultam az ismeretlenbe.

Autós utazás volt ismét. A tömött vonat olykor az őrületbe kerget, nem bántam, hogy sikerült kihagyni. Autópályás megoldással, több megállással, kevesebb, mint négy óra alatt lenn is voltunk. Az első pár sört vezetési kötelezettség híján meg is ejtettem. Határozottan nyugodtabban szálltam ki az autóból. Szerencsés idősávban érkezhettünk, a sorbanállással nem sok idő ment el. A csomagot a kocsiban hagytuk, mert a szerdai és csütörtöki napra még szállásunk is akadt. Péntektől lehet, hogy ismét sátortábor lesz, de nem szeretném magamat előre hergelni.

Szívesen megnéztem volna, hogy hogyan zajlott ez az Asking Alexandria dedikálás, de ennyire azért nem voltunk jók időben. Később találkoztam olyan emberekkel, akik belefutottak az eseménybe, de állításuk szerint tíz percnél több időt nem töltöttek a megerőltető feladattal a srácok. Az is valami.

A The Grenma koncertje helyett a terep feltérképezésére adtuk a fejünket, amiből inkább az lett, hogy a sofőr behozta sörös lemaradását, én meg áttértem a fröccsre. Száz forintért már jár zsíros kenyér, kettőszázötvenért nagyfröccs, a sör meg tavalyi áron fut. Nem is szomorkodtunk sokat az idő miatt. Legalább nem fogunk leégni holnap délután sem, gondoltuk.

Puzsér Róbertet mindenképpen el akartuk kerülni, de Janklovics Péter stand-upjára kíváncsi voltam. Előtte még egy kis Newsted, mert azt erősen ajánlották. Nem vagyok szakértő, de az még nekem is mond valamit, hogy a „Metallica legendás ex-basszusgitárosa”. Szóval hallgattam, bólogattam és vigyorogtam azon, hogy mások hogy zúznak. Hallottam olyan mondatokat is, hogy „Ez tényleg ő?” Ezek szerint egyesek elég komoly sokkot kaptak.

Janklovics nem meglepő módon vicces volt, de a sűrű program és a még sűrűbb pohárújratöltés miatt, nem láncolt minket magához a végéig. A Subscribe nagyszínpados szereplése már csak azért is izgatott, mert Orfűn nem éreztem őket. Vagy inkább nem éreztem, hogy megfelelő közönségük lett volna. És tudtam! A Hegyalja klasszisokkal jobban illett hozzájuk. Energiájukat ezerszer jobban fogadta a közönség.

Az utolsó kötelezővé tett programom az Asking Alexandria volt. Egy jó Hegyaljás kívánságlistáján ez a zenekar mindenképpen szerepel… állítólag. Szerették is őket, nem vitás, én meg megértettem, hogy mire figyelmeztettek a barátaim. Hát ez metalcore volt ugye. Meg is lógtam egy ponton a jutalmamért, a Belgáért. Ismerős dalok, szokásos ökörködés. Kellett ez az energia.

Úgy megjött a kedvem, hogy önszorgalomból egy kis Coal Chamber-t is beiktattam. Félelmetes arcok és a közönség se semmi. Később az üldögélős, iszogatós padoknál furcsa kérdésekkel, ismerkedni is próbáltam. Eleve nem jó embereket kérdeztem és még idegesítő is lehettem. „Nektek melyik volt a kedvencetek? Az, amelyikben az a hosszú hajú, hörgős ember nyomta?” Félúton rájöttem, hogy hülyeséget csinálok és mondok, úgyhogy inkább italoztam tovább az ismerősökkel. Azok maximum megsimogatják a fejemet, ha nem megfelelően szólok, de már ki se röhögnek.

Nem tudom pontosan hány óra körül adtuk fel, de még nem mondhattuk reggelnek. Talán, amikor elfogyott az aznapra szánt pénz, vagy amikor egyikőnk kidőlt? Mindegy is, holnapra kell az energia. A szállásra való bepakolás egyetlenegy hálózsák ágyra helyezésével történt és azonnal jött a mély álom. Most ügyesen forgatom a programfüzetet, kiemelek és karikázok, mint egy iskolás. Tartani kell a tervet! Ez egy komoly ízlésfejlesztő, perspektívanyitogató tréning.

cimkék
- 2013, élménybeszámoló, fesztblog, fesztivál, fesztivál 2013, hegyalja, koncertbeszámoló, tokaj

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2013. július 3.

Hegyalja fesztivál pro és kontra - összefoglaló

Összességében jól éreztem magam a Hegyalja fesztiválon eltöltött három nap alatt, de ez nem a szervezőknek, sokkal inkább a jó társaságnak köszönhető. A rendezvény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem értettem, miért kellett átrendezni a színpadokat, amikor így sokkal kisebb lett a szabad tér. A continua

2013. július 3.

Utolsó nap a Hegyalja fesztiválon

A szombat délelőtt is pillanatok alatt elröpült, aminek azért örültem, mert már nagyon vártam az esti koncerteket. Kora délután néhány barátommal felfedezőútra indultunk, szétnéztünk a civil utcában. Először a katonai bázisra látogattunk el, ahol a bátor jelentkezők erőnléti próbán vehettek részt. Az akadálypályán csak a legerősebbek tudtak végigmenni. A kúszás, ugrálás, fekvőtámaszok sora után ajándékcsomagot nyertek a legügyesebbek. A continua

2013. július 3.

Az Anti-Flag emlékezetes koncerttel ajándékozta meg rajongóit

A Junkies után a Borsodi Malátabár felé vettem az irányt, ahol épp az Ivan and The Parazol hangolt. A fiatal zenészekből álló csapat 2010-ben alakult. Stílusukat a 60-as, 70-es évek rockzenéje határozza meg. Nagyon örültem, hogy a budapesti csapat is fellép a fesztiválon, hiszen már régóta szerettem volna őket élőben hallani. A continua

2013. július 3.

Mivel volt érdemes eltölteni a délelőttöt Hegyalján?

A fesztivál második napja mindenkinek hasonlóan indult: másnaposan, éhesen, sárosan. Jókedvemet azonban a borongós időjárás se vehette el. Reggel gyors bevásárlás a közeli Coop üzletben, majd irány egyik barátom nyaralója, ahol a viharvert csapat lezuhanyozhatott, kényelmesen eltölthette a napot. Négy óra tájt csörgött a telefonom, Andris barátom hívott, mert úgy döntött, korábban hazautazik. Számára véget ért a fesztivál, mert nem kíváncsi a további fellépőkre. Ezzel a döntéssel nem volt egyedül, annak ellenére, hogy közeledik a hétvége, több ember igyekezett kifelé, mint ahányan jegyet váltottak. A continua

2013. július 3.

Felejthetetlen koncertet adott a Skindred és a Down a Hegyalja Fesztiválon

A csütörtöki napon az eső nem csak ezért jelentett problémát, mert így lemaradtam a The Devil Wears Prada koncertjéről: a hosszas felhőszakadás után hatalmas sártenger keletkezett, melyre a jelek szerint a szervezők se számítottak. Ha a kempingben nem is, legalább a nagyobb színpadok előtt lerakhattak volna néhány járólapot, sok kellemetlenségtől kímélték volna meg a közönséget. A cipőm egész este bokáig merült a sárban, többen elcsúsztak a megázott talajon. Tudom, hogy egy fesztiválon semmi se számít, de egy ilyen negatív tényező gyorsan rányomja bélyegét a hangulatra. A continua