2013. július 3. | Ági
Az Anti-Flag emlékezetes koncerttel ajándékozta meg rajongóit
A Junkies után a Borsodi Malátabár felé vettem az irányt, ahol épp az Ivan and The Parazol hangolt. A fiatal zenészekből álló csapat 2010-ben alakult. Stílusukat a 60-as, 70-es évek rockzenéje határozza meg. Nagyon örültem, hogy a budapesti csapat is fellép a fesztiválon, hiszen már régóta szerettem volna őket élőben hallani.
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
em csak a zenéjük, videoklipjeik színvonala is külföldi alkotásokkal vetekszik. Egészen Tokajig kellett utaznom, hogy hallhassam őket, de megérte. Sajnos csak néhány dalba tudtam belehallgatni, mert a nagyszínpadon elkezdődött az Anti-Flag koncert: mire átértem, már javában szólt a punk-rock. Az amerikai zenekar első ízben járt hazánkban, remélem, visszatérnek még hozzánk, hisz nem mindennapi élménnyel ajándékozták meg a magyar közönséget. A dalok pontosan ugyanúgy szólnak, mint a lemezen, a tagok közvetlenek, folyamatosan szóval tartják a hallgatóságot. Az utolsó szám alatt a dobos gondolt egyet, hangszerével együtt lemászott a színpadról és helyet foglalt a közönség soraiban. Hasonló látványban idáig még nem volt részem, pedig sok fesztiválon megfordultam már. A különös ötletet a közönség is lelkesedéssel fogadta. A szelíd punk-rockerek a buli végén kézfogással, öleléssel üdvözölték rajongóikat. A zenekar egyébként nagy aktivista hírében áll. Többször szót emeltek az emberi jogokért, harcolnak a faji megkülönböztetés ellen. Különösen szimpatikus, hogy bár kiállnak amellett, amiben hisznek, álláspontjukat nem erőltetik rá környezetükre.
Miután véget ért a koncert, rövid ideig nem találtam a helyemet. Belehallgattam az Anna and The Barbies, majd a Kistehén fellépésébe, végül ismételten a Borsodi színpad előtt kötöttem ki, ahol a Magna Cum Laude zenélt. A pénteki nap sok újdonságot tartogatott, hisz akárcsak a Junkiest vagy az Ivan and The Parazolt, őket is most hallottam először. Egy időre lebilincselték a figyelmemet, majd felcsendült a Pálinka-dal, ekkor hatalmas késztetést éreztem, hogy tovább álljak.
Lassan 10 óra felé járt az idő, amikor rájöttem, hogy még nem vacsoráztam, ezt a problémát sürgősen orvosolni kellett. A csapat egy része pizzát, mások makarónit ettek. Az adagok nem túl nagyok, de az ízekre nem érkezik panasz.
A pénteki napot a Kiscsillag koncertjével zártuk. A zenekar sikerének titka valószínűleg a frontember személye. Nem is a mostanában nyújtott teljesítménye miatt, sokan a Kispál és a Borzhoz hasonlítják a Kiscsillagot, még akkor is, ha az csupán gyenge másolata. Az előadásról nem tudok se jót, se rosszat mondani. Meghallgattam, de továbbra se lesz a kedvencem.
A koncert után már nem volt sok kedvem a táncoláshoz. Hideg volt, a sár még mindig hatalmas, a nagy csúszkálásban kiment a bokám, így az esti diszkó most is kimaradt. Abban a reményben mentem vissza a sátramhoz, hogy az utolsó napra kipihenem magam és legalább egyszer úgy bulizom, mint a 2012-es Hegyalján.
Ági
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.