2013. július 3. | Ági
Utolsó nap a Hegyalja fesztiválon
A szombat délelőtt is pillanatok alatt elröpült, aminek azért örültem, mert már nagyon vártam az esti koncerteket. Kora délután néhány barátommal felfedezőútra indultunk, szétnéztünk a civil utcában. Először a katonai bázisra látogattunk el, ahol a bátor jelentkezők erőnléti próbán vehettek részt. Az akadálypályán csak a legerősebbek tudtak végigmenni. A kúszás, ugrálás, fekvőtámaszok sora után ajándékcsomagot nyertek a legügyesebbek.
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
Éppen a kiállított katonai terepjárókat nézegettük, amikor hírtelen feltámadt a szél. Az előző napok tapasztalatai alapján úgy gondoltuk, jobb, ha gyorsan célba vesszük az egyik sátrat. Jó döntés volt, hisz, ahogy beértünk, elkezdett szakadni az eső.
A fesztiválozók sok program közül választhattak a fehér sátrakban. Játékosan tanulhattak, érdekes előadásokat hallgathattak. A szervezetek vetélkedőkkel készültek, az ökotesztből kiderült, mennyire vagyunk környezettudatosak. Fény derült arra is, ki mennyire ismeri a filmklasszikusokat. A részvételért cserébe keresztrejtvény, kávé, lufi volt a jutalom.
A vihar fél óra alatt elvonult, de hatalmas tócsák maradtak hátra. Többen a pocsolyákban ugráltak, volt olyan is, aki egész testét bekente sárral. Eddig csak a Sziget fesztiválon tapasztaltam hasonlót. Távolról viccesen nézett ki, sokan videózták a sárban fetrengő őrülteket. Arról vitatkoztunk, hogy ez menő dolognak számít, vagy inkább már a hülyeség kategóriája. Természetesen a nők és a férfiak külön véleményen voltak.
Akadtak olyanok is, akik nem örültek a nagy mennyiségű csapadéknak. Én se venném félvállról, ha a sátram körül kisebb tó keletkezne. Ez a fél óra sajnos rányomta a bélyegét az egész estére: a vihar miatt lemaradtam a Paddy and the Rats koncertől, a Brains alatt még esett, de jókedvünket ez se vette el. Mindenki tombolt, ugrált, mintha mi se történt volna. A zenekar bevallása szerint ez volt az eddigi legjobb fellépésük és nagyon büszkék a kitartó rajongókra. A Brainst egy hasonlóan népszerű zenekar, a Punnany Massif váltotta a színpadon. Bár nem rajongok a rapzenéért, őket bármikor szívesen meghallgatom. Tetszik, hogy miközben szórják a rímeket, egy komplett zenekar áll a hátuk mögött, ezáltal a számomra monoton zene érdekessé, élvezhetővé válik.
A szombati napot lényegében a nagyszínpad előtt töltöttem. A soron következő fellépő kamaszkorom egyik nagy kedvence, a Quimby. Sajnos olyan pozitív érzéseket már nem váltanak ki belőlem, mint 6-7 évvel ezelőtt. A kezdeti lelkesedésüknek már nyoma sincs, amit részben megértek, csak nehéz elfogadni a változást, ha már megszoktunk egy színvonalat. Mostani koncertjük némiképp kárpótolt a tavalyi Belvárosi fesztiválon nyújtott teljesítményükért. Bár sokszor úgy tűnt, Kiss Tibi azt se tudja, miről beszél, a dalokat profin adták elő. Jobban örültem volna, ha kicsit több régi slágert hallok, mert legutóbbi, Instant Szeánsz című albumuk már nem tetszett úgy, mint elődjei.
A nap leginkább várt koncertje a Scooter volt, amiről én sajnos nem tudok nyilatkozni. A technozene már sok lett volna aznapra, így inkább leszakadtam a csapatunktól és az Akkezdet Phiai koncertjén buliztam tovább. A hip-hop duó masszív rajongótáborral rendelkezik. Annak ellenére, hogy a Scooterrel egy időpontba rakták őket, közönségük megtöltötte a Borsodi Malátabárt.
Az este „fénypontja” mégis az volt, amikor egy piros fürdőruhába öltözött férfi tűnt fel az étkezőben. Nem volt válogatós, fiúkat, lányokat egyaránt ölelgetett. Ismerős volt az arca, néhány perces gondolkozás után rájöttem, hogy ő volt az, akivel tavaly a Lipton sátorban találkoztunk. Akkor egy drótból készült szemüveget akart minden áron rám tukmálni. Ilyen látvány után inkább a sárban csúszkálást választottam.
Ági
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.