A Junkies és a Soerii & Poolek nem kegyelmez - Hegyalja 3. nap

Ha a második nap hasonlított arra, ahogyan szórakozni szerettem volna, akkor a harmadik pontosan olyan volt. Sátorban alvós, koncerten üvöltözős péntek, a legjobb fajtából.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Hegyalja-fesztivál
kapcsolódó cikkek
- Szokom a rockot - Hegyalja 2. nap
- Hegyalja 1.nap – A metál mindenit

A szállást nehéz szívvel hagytam ott, de a sátrazásnak mindig megvan a romantikája. Kerestünk egy pocsolyamentes placcot és pár perc alatt feldobáltuk az új házat. Meglepő módon már a Ganxsta Zolee és a Kartel formációjátt is sikerült elkapni. Zoliék mindig hozzák a formájukat. Nem könnyű fényes nappal hergelni a közönséget, de aki ott volt, jól fogadta a produkciót. Volt visszataps és sikoltozás, úgyhogy korrektnek mondanám a közönséget is.

Gyorsan igyunk sokat! Ez volt a terv. A Junkies koncertre mondjuk úgy, hogy már jól akartunk lenni. Sikerült! Nem emlékszem, hogy valaha ennyi koncertképet csináltunk volna… magunkról. Megint ezzel a fényes nappal-dologgal kell jönnöm, de tényleg nem lehet egyszerű ez a szituáció, egy leginkább sötét klubokhoz szokott zenekarnak. A homálynak van egy olyan hangulata, ami máshogy tesz hozzá a koncerthez. Mindenesetre a fiúk nem voltak zavarban és az sem látszott rajtuk, hogy egy EFOTT-on és egy Rockmaratonon is túl vannak. El is döntöttük, hogy magunkra kell tetováltatnunk őket, vagy legalább a nevüket, de szerencsére tű helyett csak egy rúzs volt nálunk. Átgondoljuk még ezt!

A tökéletes indítás után hasonlóan korrekt folytatás következett. Anti-Flag: a külföldi fellépők közül őket vártam a legjobban. Nem kellet csalódnom. A pittsburghi punk-rock banda énekese tökéletesen érezte a közönséget. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róluk.

A Soerii & Pooleknek most már tényleg jár egy nagyszínpad! Ismét őrület volt, pedig ezesetben gumiállatokat sem dobáltak. Mindegy, hány fellépés jön egymás után, hány városon át vezet az útjuk, ők is az a társaság, akik mindig örömmel zenélnek. Koncert után nagy vigyorral jönnek le a színpadról, és mókáznak tovább órákig. A nagy család. Na ezeket a dolgokat nem lehet megvenni pénzért, minden másra meg ott a mastercard. Ismét volt friss hús, aki még soha nem járt Soeriin. A koncert végére megértette, hogy miről beszéltünk eddig és természetesen a hangja is elment.

A Malátabár volt az est kedvenc helye. Anna and the Barbies következett, majd Compact Disco. Anna egy királynő. Nem tudok ma nála különlegesebb magyar énekesnőt mondani kis hazánkban. Ráadásul nem csak a színpadon lenyűgöző. A takarásban kellemes és vicces nő. Egy fiú a kerítésen túlról megkérdezte tőlünk, hogy mégis hogyan jutottunk be a színpad mögé, mert ő is akart, de nem engedték be. Anna egy vigyor után kedvesen csak annyit mondott: „Kellett érte adni egy koncertet.”

Walkó Csabát, a Compact Disco frontemberét nem sikerült elsőre felismernem, talán ezért társalogtam vele olyan felszabadultan. Bírom az olyan fazonokat, akik nem sztárolják magukat és teljesen véletlenül derül ki róluk, hogy igazából mivel foglalkoznak. És még a koncert is jó volt.

Én Kiscsillagra mentem volna, de a többiek Ákoson sorakoztak (miéééért?), ezért leültem kicsit duzzogni. E elyett megnézhettem volna egyedül az áhított koncertet, vagy próbálhattam volna jól érezni magam ott, ahol voltam, de nem is keresek logikát a viselkedésemben. Szépen lassan elkezdtem magamba dönteni a vizeket, és mindössze két óra után, sikerült is a sátor felé venni az irányt.

Az idő tökéletes volt az alváshoz. Nem forrt fel a sátor és a hálózsák is megfelelőnek bizonyult. Elégedett és nagyjából kipihent vagyok. Eddig a Hegyalja elvárásaimon felül teljesít, és még előttem van egy mesés Scooter!

cimkék
- 2013, élménybeszámoló, fesztblog, fesztivál, fesztivál 2013, hegyalja

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2013. július 3.

Hegyalja fesztivál pro és kontra - összefoglaló

Összességében jól éreztem magam a Hegyalja fesztiválon eltöltött három nap alatt, de ez nem a szervezőknek, sokkal inkább a jó társaságnak köszönhető. A rendezvény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem értettem, miért kellett átrendezni a színpadokat, amikor így sokkal kisebb lett a szabad tér. Tovább

2013. július 3.

Utolsó nap a Hegyalja fesztiválon

A szombat délelőtt is pillanatok alatt elröpült, aminek azért örültem, mert már nagyon vártam az esti koncerteket. Kora délután néhány barátommal felfedezőútra indultunk, szétnéztünk a civil utcában. Először a katonai bázisra látogattunk el, ahol a bátor jelentkezők erőnléti próbán vehettek részt. Az akadálypályán csak a legerősebbek tudtak végigmenni. A kúszás, ugrálás, fekvőtámaszok sora után ajándékcsomagot nyertek a legügyesebbek. Tovább

2013. július 3.

Az Anti-Flag emlékezetes koncerttel ajándékozta meg rajongóit

A Junkies után a Borsodi Malátabár felé vettem az irányt, ahol épp az Ivan and The Parazol hangolt. A fiatal zenészekből álló csapat 2010-ben alakult. Stílusukat a 60-as, 70-es évek rockzenéje határozza meg. Nagyon örültem, hogy a budapesti csapat is fellép a fesztiválon, hiszen már régóta szerettem volna őket élőben hallani. Tovább

2013. július 3.

Mivel volt érdemes eltölteni a délelőttöt Hegyalján?

A fesztivál második napja mindenkinek hasonlóan indult: másnaposan, éhesen, sárosan. Jókedvemet azonban a borongós időjárás se vehette el. Reggel gyors bevásárlás a közeli Coop üzletben, majd irány egyik barátom nyaralója, ahol a viharvert csapat lezuhanyozhatott, kényelmesen eltölthette a napot. Négy óra tájt csörgött a telefonom, Andris barátom hívott, mert úgy döntött, korábban hazautazik. Számára véget ért a fesztivál, mert nem kíváncsi a további fellépőkre. Ezzel a döntéssel nem volt egyedül, annak ellenére, hogy közeledik a hétvége, több ember igyekezett kifelé, mint ahányan jegyet váltottak. Tovább

2013. július 3.

Felejthetetlen koncertet adott a Skindred és a Down a Hegyalja Fesztiválon

A csütörtöki napon az eső nem csak ezért jelentett problémát, mert így lemaradtam a The Devil Wears Prada koncertjéről: a hosszas felhőszakadás után hatalmas sártenger keletkezett, melyre a jelek szerint a szervezők se számítottak. Ha a kempingben nem is, legalább a nagyobb színpadok előtt lerakhattak volna néhány járólapot, sok kellemetlenségtől kímélték volna meg a közönséget. A cipőm egész este bokáig merült a sárban, többen elcsúsztak a megázott talajon. Tudom, hogy egy fesztiválon semmi se számít, de egy ilyen negatív tényező gyorsan rányomja bélyegét a hangulatra. Tovább