Szokom a rockot - Hegyalja 2. nap

A gépezet hiba nélkül halad tovább. Aki Hegyaljára jött, megkapja a magáét. Zúzás és tokaji mellett ücsörgés. Hozzatok pulóvert és nem lesz gond! Na meg a sár ellen se árt védekezni.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Hegyalja-fesztivál
kapcsolódó cikkek
- Hegyalja 1.nap – A metál mindenit
- Mindenki a Slayerre volt kíváncsi a Hegyalja első napján

Kezdem megszokni a rockot meg a metált, viszont kezdenek összefolyni az események. Ez normális? Kicsit olyan, mint amikor a kínaiakat nem tudod megkülönböztetni egymástól. Mindenhol kemény gitárszólók és üvöltések. Határozottan fel lehet venni a ritmust, de szakértővé nem lehet válni pár nap alatt. Követem inkább a tömeget. Azok mindig tudják, hogy mi a jó… vagy legalábbis abban reménykedem.

A másik nagy talány: Lehet, hogy a sár egyedül nekem nem tetszik? Mindenki olyan élvezettel cuppog benne. Ez valami olyasmi lehet, mint azok az autós versenyek ahol csak akkor az igazi, ha mindent beborít a barna latyak. Persze lehet, hogy hajnalban már én sem tűnök olyan óvatosnak, csak az imént ránéztem a bakancsomra.

Térjünk át a hiszti helyett a zenére. Ez a nap már sokkal inkább az enyém volt, mint a szerdai. Kezdetnek jött a Fish!. Náluk szebben, nem indíthatta volna senki az estét. Olyan jókedvű energiával zenélnek, hogy a legmélyebb álomból is vigyorogva kelsz fel ugrálni. Folytattam a Depresszióval. Tini koromban pólóm is volt tőlük „Sokkold a rendszert” felirattal. Akkoriban kiröhögtek érte. A pólóért is, meg azért is, hogy ezt nevezem rocknak. Érdekes, én ezen az estén is több felnőtt embert láttam bulizni rájuk, csak lehet bennük valami jó. Kötelező körös volt a Skindred, és esküszöm élveztem. Annyiféle stílust kevernek a srácok, hogy anatómiailag is érdekes hallgatni. Mindig lenyűgöz, amikor sok, olykor egymástól távoli elemből felépül valami harmonikus egész. A Down-nal be sem mertem próbálkozni, úgyhogy a nagyszínpadot a továbbiakban hanyagoltam.

Egy fél The Carbonfools és egész Irie Maffia. Az előbbiek fogalmam sincs, hogy mit kerestek itt, de nagyon jól esett. Nekem ezek a zenekarok képezik az alapműveltséget. Kiegyensúlyozottan hozzák mindig a formájukat, bizonyos számokat a CD minőségnél is szebben játszva. Még a Reso érdekelt, mert van az agyamnak egy elektronikaimádó fele. Elfogult voltam. Már csak azért is tetszett a zene, mert nem volt benne élő gitár. Egy kis változatosság.

Autogramot ma sem kértem senkitől, de legalább láttam, ahogy mások ezt teszik. Nem értem, hogy mire jó az a fecni. Ez ismét egy koncertre koncentrálós nap lett. Próbálok én részt venni a délutáni és egyéb szabadidős programokban, de miután elvileg ez volt az utolsó ágyban töltött estém, próbáltam előrepihenni.

Kószáltunk kicsit Tokaj belvárosában is, bár én egyfolytában az hajtogattam, hogy borospince. Tényleg, miért nem egy borospincéhez mentünk inkább? A pultosokat kikészítem azzal a kérdéssel, hogy: „Tokaji bor? Biztos?”. Nekem ez valahogy beragadt. Olyan vagyok, mint egy felületesen felkészült külföldi. Békéscsabán kolbászt kérek, Makón meg hagymát.

Holnap sátorállítás lesz. Előre remegek a boldogságtól. Bár a talaj elég puha, így nagy erőfeszítésre nem lesz szükség. Pulóverből viszont jobb lett volna, egyel több. Réteges öltözködésre való felkészülést javaslok mindenkinek, aki még pakolás előtt áll. Ha ma időben benn leszek, megpróbálok valami zenein túlmenő programot is megejteni és ígérem, a zsíros kenyér evését nem annak számolom. Négy harminctól már Ganxsta van. Azt is jó lenne elcsípni!

cimkék
- 2013, élménybeszámoló, fesztblog, fesztivál, fesztivál 2013, hegyalja, tokaj

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2013. július 3.

Hegyalja fesztivál pro és kontra - összefoglaló

Összességében jól éreztem magam a Hegyalja fesztiválon eltöltött három nap alatt, de ez nem a szervezőknek, sokkal inkább a jó társaságnak köszönhető. A rendezvény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem értettem, miért kellett átrendezni a színpadokat, amikor így sokkal kisebb lett a szabad tér. Tovább

2013. július 3.

Utolsó nap a Hegyalja fesztiválon

A szombat délelőtt is pillanatok alatt elröpült, aminek azért örültem, mert már nagyon vártam az esti koncerteket. Kora délután néhány barátommal felfedezőútra indultunk, szétnéztünk a civil utcában. Először a katonai bázisra látogattunk el, ahol a bátor jelentkezők erőnléti próbán vehettek részt. Az akadálypályán csak a legerősebbek tudtak végigmenni. A kúszás, ugrálás, fekvőtámaszok sora után ajándékcsomagot nyertek a legügyesebbek. Tovább

2013. július 3.

Az Anti-Flag emlékezetes koncerttel ajándékozta meg rajongóit

A Junkies után a Borsodi Malátabár felé vettem az irányt, ahol épp az Ivan and The Parazol hangolt. A fiatal zenészekből álló csapat 2010-ben alakult. Stílusukat a 60-as, 70-es évek rockzenéje határozza meg. Nagyon örültem, hogy a budapesti csapat is fellép a fesztiválon, hiszen már régóta szerettem volna őket élőben hallani. Tovább

2013. július 3.

Mivel volt érdemes eltölteni a délelőttöt Hegyalján?

A fesztivál második napja mindenkinek hasonlóan indult: másnaposan, éhesen, sárosan. Jókedvemet azonban a borongós időjárás se vehette el. Reggel gyors bevásárlás a közeli Coop üzletben, majd irány egyik barátom nyaralója, ahol a viharvert csapat lezuhanyozhatott, kényelmesen eltölthette a napot. Négy óra tájt csörgött a telefonom, Andris barátom hívott, mert úgy döntött, korábban hazautazik. Számára véget ért a fesztivál, mert nem kíváncsi a további fellépőkre. Ezzel a döntéssel nem volt egyedül, annak ellenére, hogy közeledik a hétvége, több ember igyekezett kifelé, mint ahányan jegyet váltottak. Tovább

2013. július 3.

Felejthetetlen koncertet adott a Skindred és a Down a Hegyalja Fesztiválon

A csütörtöki napon az eső nem csak ezért jelentett problémát, mert így lemaradtam a The Devil Wears Prada koncertjéről: a hosszas felhőszakadás után hatalmas sártenger keletkezett, melyre a jelek szerint a szervezők se számítottak. Ha a kempingben nem is, legalább a nagyobb színpadok előtt lerakhattak volna néhány járólapot, sok kellemetlenségtől kímélték volna meg a közönséget. A cipőm egész este bokáig merült a sárban, többen elcsúsztak a megázott talajon. Tudom, hogy egy fesztiválon semmi se számít, de egy ilyen negatív tényező gyorsan rányomja bélyegét a hangulatra. Tovább