2013. június 25. | -gabriella-
Kilóra megvett a HS7 – Fishing péntek
Ott tartottunk, hogy a pénteki napunk a hárpia szakasszal indult, bár abból a szempontból okosabbak voltunk, hogy rájöttünk: a Tom-Market-nál van ám egy rövidebb sor is, így nem kell órákat ott posztolni. Azért valljuk be, ez nem mindegy. A barátnőm itt ordította a világba, hogy: „Nem hiszem el, már most megb*sz a nap” ezzel váltva ki elismerést az előttünk állókból. A délelőtt ismét a strandolással telt, átálltam az 50-es faktorú naptejre és közben azon gondolkodtam, hogy vajon ezt a napot hogy fogom túlélni. Nézzük…
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
Azért is aggódtam, mert zeneileg elég sok koncert érdekelt és szerettem volna jókedvvel részt venni rajtuk, de nem igazán éreztem kezdetben a nap ritmusát. A Szúnyog Étteremben a fokhagymakrém leves sem ízlett, ami extra szomorúvá tett, de a Polip Úron való döglés azért még tartotta bennem a reményt. El is határoztuk, hogy a délután 4-re kiírt Slam Poetry-n csak részt kéne venni, ha már a speaker szerepét Wolfie töltötte be, akivel az előző pár napon gyakorlatilag mindenhol összefutottunk. Gondoltuk biztos neki is lenne némi hiányérzete, ha nem látna minket az őrült tömegben.
Amire felértük ahhoz a sátorhoz egy srác jött velünk szembe, hogy rosszul írták ki a programot, csak 6-kor kezdenek, szóval mi és még két random csalódott ember vánszorgott fel a Viasat6 katlanjából.
Innen azért nehéz volt összeszedni magunkat. Pláne, hogy péntekre már olyan napi rutinjaink voltak, mint a reggeli 9-10 között, 10-től strand, 1-kor ebéd utána ismét strand, majd fél 6-kor fürdés, 6-tól Nagyszínpad és buli. Itt egy kis rés lett a pajzson. Ekkor találtuk ki, hogy menjünk el az Öko - Faluba játszani, hogy szerezzünk pálinkát és/vagy paradicsomlevet. Szeretném sokszor kívülről látni magamat, mert a barátnőim azon röhögtek, hogy miközben a Magnumomat ettem és a falu egyik munkatársának magyaráztam az egész fejem tiszta csokoládé volt és mindeközben arról térítettem, hogy én tudom hogyan kell szelektíven szemetet gyűjteni. Mesés.
Akik aggódtak volna, hogy esetleg mi lett a slam poetry-s tervünkkel elárulom: visszamentünk, de kevésbé volt jó és még Wolfie sem tűnt fel, szóval meg sem érte sietni. Utána Kistehénbe néztünk bele, ami tetszetősre sikeredett, de az igazán várt koncert a Heaven Street Seven-é volt, amit a saját magam által eszkábált VIP páholyból néztem végig. Iszonyatosan jó volt a koncert, de megint csak a hangolódás szakaszába esett bele, bár itt már egyre jobb lett a hangulat. Szeretem a HS7-et, mert sosem okoztak még csalódást. Mindig mennek a klasszikusok, bele lehet ordítani a világba a Mártát és a Tudom, hogy szeretsz titokbant és ezzel engem meg is vettek kilóra. Majd itt újból napirendi pont lett Pálinkás Tamás, csak most az Isten Háta Mögöttel. Mivel a koncert felét az egyik újonnan érkező barátosnénk megvárásával töltöttük, ezért extra rövidnek tűnt az előadás, aztán kiderült, hogy nettó 35 percet álltak csak színpadon, szóval azért olyan nagyon nem erőltették meg magukat. Maradjunk annyiban, hogy az előző napi Tej koncert kicsivel dinamikusabb volt, de az IHM elemzésével lesz majd aki bővebben foglalkozik.
Ennél a pontnál egy újabb űr keletkezett a programban, ugyanis a Quimby-n nem voltam hajlandó részt venni -sajnos belefutottunk Lívius beállásába, ahol sámánnak képzelte magát-, bár azért azt be kell vallanom, hogy végighallgattam, csak közben szociális életet éltem. Ezért a pálinka íze egy kicsivel jobban megmaradt, mint a tracklist, viszont nálam okosabbak azt mondták, hogy irgalmatlan jó és hosszú volt a koncert, szóval a rajongókat biztosan kielégítette a Fishinges fellépésük.
És a legjobb, hogy itt még nagyon fiatal volt az este, szóval majd innen folytatom!
-gabriella-
Fotók: Vass Adrienn
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.