2013. június 24. | -gabriella-
Veretős Tej koncert és tigrisbukfenc – FOO 1. nap
A Kispál-nap, ahogyan már olvashattátok tőlem, kissé lelombozó volt, ám ez nem szegte kedvünket, hogy még aznap este ellátogassunk az Unicum Music Pub-ba, ahol azért már kezdett körvonalazódni, hogy a Fishing nem feltétlenül az erős zenei felhozataláról lesz híres. Mivel 98%-ban magyar előadók lépnek fel, ezért nagy meglepetések nem érhetnek, a fesztivál pedig attól lesz jó, hogy azzá tesszük, ehhez pedig kell a háttérzene. Müller Péteri magaslatok következnek!
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
Sok alternatíva nem lévén szerdán még kötelezően megnéztük az Unicumnál mit tud a napi dj, akiről meggyőződéssel állítottam, hogy Palotás Csabi. Mondjuk nem ő volt, de a zenei kínálat az egy Hiperkarma, egy Faithless, egy Hiperkarma, egy Prodigy matyó hímzéssel volt szegélyezve, így egy idő után meguntam és már az sem villanyozott fel, hogy olyan illusztris személyiségek tisztelték meg a tömeget, mint Ganxsta, Wolfie, Lovasi, vagy Fluor Tamás. Ennek köszönhetően a csütörtöki nap igen flottul indult, azt leszámítva, hogy a körénk épített tinédzser tábor lakói reggel hétkor azt bizonygatták egymásnak, hogy a fesztiválozók ilyenkor vagy már ébren vannak, vagy most fekszenek le, így nyugodtan pofázhatnak hangosan. Plusz 4-kor ürítik a toi-toi-t is, ezt is sikeresen végigéltem. Hát elárulom: nem voltam boldog. Mindenesetre ezek az információk arra sarkalltak, hogy minél kevesebb időt töltsek a sátornál, úgyhogy egy gyors és roppant szervezett reggeli után a part felé tendálódtunk.
Mivel az elmúlt 4 hónapomat Angliában töltöttem lehet sejteni, hogy mennyire volt fehér a bőröm a strandolás kezdetén. Sőt, a tökéletes stéget is megtaláltuk, mert csak ráültél és a vízben volt, szóval nagyon megmozdulni sem kellett mondjuk gyorsan el is tessékeltek minket, lévén magánterület volt, pedig egy 10 percig elhittük, hogy megtaláltuk a Kánaánt. Így aztán a gumimatracunk, Polip Úr kényelmére voltunk bízva. Az a legjobb ebben a fesztiválban, hogy a napi 3-4 óra vízben töltött idő alatt, ha minimális másnapod is volt ki tudod áztatni magad. Azt meg gondolom nem is érdemes megemlítenem, hogy milyen szinten sikerült leégnem. Egész este –akár hol voltunk – azt üvöltöztem, hogy hideg testekre van szükségem. Erre mondták a Fény pultnál, hogy ha akarom másnap szívesen bekenik a kis testem, de erre már nem került sor.
A Deli Máté Nagyszínpad annyira erős line uppal rendelkezett, hogy gyakorlatilag alig mozogtunk, kivéve, hogy a mestertervünk az volt, hogy a 23.00-kor kezdődő Tej koncerten részt szeretnénk venni és amennyiben ez lehetséges eléggé részegen. Ez megtörtént. A barátnőmmel tinire ittuk magunkat, ez köszönhető a sör-fény kombinációnak, illetve Ő masszívan itta a Bombát is, ezért a taurin is pörgette. Másik két társunk kevésbé volt felajzott hangulatba. Gardedámként a sarokból figyeltek minket és próbáltak elhatárolódni tőlünk. Úgyhogy úgy érkeztünk meg az Unicumhoz, mint Lady Di, csak kevesebb kecsességgel, kicsit eke stílusban. Azt kell, hogy mondjam, hogy Pálinkás Tamás ezen bulija volt a legjobb „koncert” a négy nap alatt. Egyszerűen tökéletes volt. A falunap edisön csak jól hangzott egyébként szimplán Tej számok mentek, de én rettenetesen jól éreztem magam. Azt a nagyjából egy órát pont kitöltötte, végigugráltuk egyik dalról –Esemény után- megpróbáltam megmagyarázni a többieknek, hogy ez Isten Háta Mögött szám, de végül is annyi ideje írok már zenéről, hogy jogos ha nem ismerem fel. A rave Fishing on Orfű tette fel a koronát, innen pedig már igencsak jó hangulatban érkeztünk meg Brainsre, ami ennél fogva csak jó lehetett (Nagyszínapod kezdésnek PASO játszott, ami szintén jó volt, de akkor még csak hangolódtunk, úgyhogy egyedül az Elhagytam magamra ugráltam, aztán Bori, majd egy Punnany, amitől azért többet vártam volna, de ezekről a koncertekről külön cikk is lesz).
Brains után kellett még Fény, meg amúgy is
Soerii&Poolekre akartunk menni, úgyhogy bementem a backstagebe pisilni, ahol nyomtam egy tigrisbukfencet a dombon, mindenki nagy örömére. Úgy álltam fel, mintha mi sem történt volna, ezzel semlegesítve az égést. Nyilván sikerült. Soerii-ék nem lettek volna rosszak, ha tudtam volna felfújható állatot szerezni, de itt már picit összemosódtak a dolgok. Vagy, hát még ültünk a dombon, megfejtettük az élet nagy dolgait (hogyne), majd az Unicum felé sétáltunk, ahol én feladtam az estét és elindultam a sátor felé, hogy a sok sörös és fényes, furán elkészített Aperolos estémet ki tudjam pihenni. Másnap abban a meggyőződésben keltem, hogy a barátaim a sátorig kísértek, de erről szó sem volt. Az előző napi italmennyiségnek köszönhetően a péntek a szokásosnál hisztisebben kezdődött, de ez –ahogyan szokott lenni – már egy másik történet.
-gabriella-
Fotó: Nagy Blanka
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.