Emese, Te nyomorult kurva! – Kispál nap a Fishingen

Június 19-én, a Fishing on Orfű nulladik napján, a pár évvel ezelőtt feloszlott Kispál és a Borz előtt tisztelegtek hazai prominens előadók. Már magában vicces volt, hogy a köztudottan Lovasi közeli FOO ennek szentel egy teljes gálaestet, de abból a szempontból mindenképpen jogos, hogy a Kispál generációkat átívelő zenekar és lévén, hogy az MTV ICON már megszűnt, erre a legalkalmasabb platformnak, ennek a fesztiválnak a nyitónapja tűnik/tűnt. Az más, hogy a megvalósítás kicsit felemásra sikeredett.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Fishing on Orfű Alterfeszt
kapcsolódó cikkek
- Rendkívüli meglepetés fellépők a Fishingen
- Remek az idei Fishing felhozatal! - Napi bontás

A szerdai nap nagyrészt a Kispál gálaestről szólt, bár nekünk inkább a beköltözésről és a döglesztő melegről, valamint az utazásról és Quechua dobálásról, de erről majd későbbi cikkekben értekezem. Ennek ellenére ez mégiscsak befolyásolta azt, hogy a Csík zenekar koncertjén nem tudtam részt venni, hiába kezdődött este 7-kor az esemény, még a sátor ostoba üzemmódban való felállítását hevertem ki valamelyik borozóban. Mindenesetre a távolból hallgatva annyit elmondhatok, nem volt új a nap alatt; hozták azt, amit megszoktunk tőlük.

Viszonylag korán elkezdődött a monumentális gálaest (20.15), melynek Varga Líviusz és Lévai Balázs voltak a házigazdái. Utóbbival semmi probléma nem volt, viszont Líviusz - ahogyan az este haladt előre -, úgy lett egyre jobb kedvű a színpadon, és ezzel párhuzamosan szeretett volna egyre több információt megosztani saját magáról. Így vált számomra egyre kellemetlenebbé a jelenléte. Ami azért fájó, mert náluk kompetensebb személyeket narrátori pozícióban alig lehetett volna találni –jó, a Kispál tagjai-, biztos rengeteg jó történettel tudták volna a közönséget szórakoztatni, ám az EGO nagy úr olybá tűnik. Ettől függetlenül a Kispál Andrásról talált ősrégi bejátszás rendkívül vicces volt, ahogyan a fesztivállátogatókkal készített mini interjúk is jópofák lettek, de térjünk át a zenei részére.

Rendkívül sok zenekart kértek fel, hogy tisztelegjenek Lovasiék előtt, ennek jó része hozta a tőle elvártakat volt, aki túl is teljesítette másik része viszont értékelhetetlen volt. Mivel, mi a közönség soraiban álltunk, ezért nem tudhatjuk, hogy mennyire izgultak a zenészek (erről cikkíró társam majd mesél), de nekünk az jött le, hogy voltak, akik ezt az egészet nem vették komolyan. És most nyilván nem arról van szó, hogy elviccelték az egészet, hanem hogy az volt az érzésünk: ők csak itt voltak, mert megkérték őket, de semmi pluszt nem adtak az estéhez.

Aki a mezőnyből jócskán kiemelkedett, az Ganxsta Zolee és a Kartell leginkább az Emese alternatív feldolgozásával (innen van a címbéli idézet is), valamint az Óriás feat. Fluor Tomi produkció, ami azért azt gondolom valahol árulkodó. Ganxstáék ugyanis a legkreatívabb módon tették magukévá a két választott számukat, Fluor pedig üde színfolt volt a néhol unalmas programban. Akiket érdemes még megemlíteni: Brains - Odett kettős, Isten Háta Mögött, Pásztor Anna és Sámuel, Szűcs Krisztián, nagy meglepetésre az Intim Torna Illegál, Subscribe , Supernemés Beck Zoliék. Ők tényleg kitettek magukért. Negatív példa viszont sajnos a Belga, akikben szintén ott lett volna a lehetőség, de sem a szöveget nem értettük (hangosítás miatt????), sem pedig arra nem tudtunk rájönni, hogy mely számokat dolgozták fel (Húsrágó Hídverő?????). A másik a Soerii&Poolek performansza volt, akiknek az erőltetett viccessége és a Most múlik pontosan eléneklése elég volt ahhoz, hogy a tömeg hátsó végében nagyobb embertömeg kezdje el kimenekíteni magát a színpad elől.

Itt kezdett el az az érzésem lenni, hogy basszus ez az egész gálaest egy tábor első napja, ahol egyszerűen semmilyen B tervre nincs lehetőséged. A koncertet kötelezően végig kell állnod a domboldalon és élvezned kell, mert egyszerűen nincs más és az este csattanója csak az lehet, hogy visszatér az összes zenész a Kispál tagokkal egyetemben és örömzenélésben emlékezik meg a zenekarról. Kicsit szektás érzetem volt. Olyan Vidám Vasárnap jellegű, bár az tagadhatatlan, hogy egészen jó érzéssel tölt el ez a szám, most, hogy így visszanéztem. Ha valaki nem volt ott, ilyen volt:

Szeretem a Kispált félreértés ne essék! Sőt, a megjelent zenekarok nagy része a kedvenceim közé tartozik, de valahogy az este nagyon vegyes érzésekkel töltött el. Nyilán felsorolhatnám azt is, hogy milyen számok mentek. Nagyrészt a klasszikusok voltak felsorakoztatva (Húsrágó hídverő, De szeretnék, Hang és Fény, Nem írok semmit magamra, Emese,Ágy, Asztal, TV, stb.) volt, amit többször más-más stílusban is meghallgathattunk, de valahol nem volt meg az estének az a hangulata, hogy megkapjuk a zenekart körülvevő pátoszt. A közel három órás koncertben sokszor voltak unalmas percek, amikor a közönség semmit nem tudott magával kezdeni –mondjuk tény, hogy ennyi embernek az érdeklődését nehéz folyamatosan fenntartani-, de azért az valahol szomorú, amikor jobban leköt az előttem a domboldalon leeső részeg tinédzser, aki aztán a hátán vergődve break táncot imitál, mint maga a színpadi történés. És akkor még az utána lévő programokról nem is beszéltünk, ami szintén hagyott némi kívánnivalót maga után. Bár az Unicum Music Pubban maga Lovasi tekintett le a karzatról a népére így mégis volt valami Isteni sugallatunk, hogy jó helyen vagyunk.

De ez csak a kezdet volt!

-gabriella-

Fotó: Nagy Blanka Forrás: Facebook

cimkék
- 2013, Bëlga, fesztblog, fesztivál, fesztivál 2013, Fishing on Orfű, Fluor Tomi, Ganxsta Zolee és a Kartel, Kispál és a Borz, koncertbeszámoló, nulladik nap, Orfű, Óriás, Soerii & Poolek, Subscribe

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2013. június 27.

A Fishing On Orfű szombati napjának margójára

Az előző részek tartalmából: Ott a tó, Polip úr, sör, fény, sör, bor, sör, koncert, másnap. A szombati nap lévén, hogy valóban csak három órát aludtunk nem indult valami fényesen, valószínűleg még az előző nap pulzált az ereinkben. Bár a Gösseresek gondoskodtak róla, hogy a reggeli szódánkban mindig legyen egy kis bor. Így nem csoda, hogy a tóparton csak 2 órát bírtunk, annak is a felét vízben, majd a fesztiválon elköltött ebéd után a Nagyszínpad dombjának árnyékos szegletében kerestünk menedéket és alakítottuk át egy pillanat alatt menekülttáborrá. Tovább

2013. június 27.

Éljük túl az utolsó napot! Fishing on Orfű 3. nap

Biztos lehet a fesztiválozást okosan csinálni. Beosztott energia, megfelelő pihenés, óvatos bulizás. Na ez az, ami nekem nem megy. A lúd az legyen kövér, a buli meg kemény. Reggelig, énekelve, táncolva. Az utolsó nap minden meglepetés nélkül a zombi lété. Erősen kell gondolni a motiváló zenekarokra, hiszen annyi jó van még hátra. Tovább

2013. június 26.

Nagyszínpados orgazmus - Fishing on Orfű 2. nap

A második napra csak zene volt tervben. Kevés alvás, sok izzadás, egy nagy ebéd és zene. Szeretek mozgolódni, de a nagyszínpad felhozatala varázslatosnak ígérkezett. Küzdöttem, amíg csak tudtam a leragadás ellen, de nem ment sokáig. Tovább

2013. június 26.

A csirkéért megéri fennmaradni - Fishing on Orfű 1. nap

Az egész napos, hegyen-völgyön fröccstúra után, legszívesebben egy légkondis szobában pihegtem volna másnap reggelig. Milyen szerencse, hogy se légkondi, se szoba nem állt a rendelkezésemre, így az esti, zenei programokat választottam. Persze, hogy nem bántam meg. Tovább

2013. június 26.

Képek! Fröccstúra - Fishing on Orfű 1. nap

Az első nappal mindössze annyi probléma van, hogy sok esetben megelőzi egy nulladik. A nulladik nap pedig, rendszerint igen erős. Első lélegzetvétel az új helyen, első italozás, első tánc, első reggel. A helyzetet egyféleképpen lehet súlyosbítani, ha délelőttre programot szervez magának az ember. Három óra alvás után, egy hét órás fröccstúra? Miért is ne! Tovább