A csirkéért megéri fennmaradni - Fishing on Orfű 1. nap

Az egész napos, hegyen-völgyön fröccstúra után, legszívesebben egy légkondis szobában pihegtem volna másnap reggelig. Milyen szerencse, hogy se légkondi, se szoba nem állt a rendelkezésemre, így az esti, zenei programokat választottam. Persze, hogy nem bántam meg.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Fishing on Orfű Alterfeszt
kapcsolódó cikkek
- Képek! Fröccstúra - Fishing on Orfű 1. nap

Az új élménnyel kezdeném. Gunning for Tamar. A második színpadon léptek fél hétkor, de meglepően kevesen voltak rajtuk. Végig azon agyaltam, hogy ha a Volton lennénk, óriásplakáttal hirdetnék őket és elhitetnénk a közönséggel, hogy ez menő, tömegek táncolnának rajtuk.

Ami késik, nem múlik.

Az Alvin és a Mókusok váltotta a briteket. Vannak olyan együttesek/zenék, amire csak annyit szoktam mondani, hogy nem értem. Nekem az Alvin is ez a kategória. Nem értem, hogy mit kellene szeretnem bennük, de ez nyilván ízlés dolga. Láttam visítozó, boldog embereket rajtuk, úgyhogy vannak bőven, akik értik.

Péterfy Boriról olvastam és hallottam is jókat a Fishing on Orfűvel kapcsolatban. Örök problémám a nővel, hogy sokszor érzem rajta a szerep ízét, míg például a két és fél órával később játszó Anna and the Barbies frontasszonyán sosem. Én nekik ítéltem volna a nagyszínpadot. Anna nekem a magyar énekesnők topja.

A Blind Myself zenéje távol áll tőlem, mint a skótoktól a pénzosztás, mégis bele kellett szagolnom, mert a fröccstúrán komoly fogadalmak születtek. Tóth Gergő, egy békéscsabai tűzoltó pólójában áll majd színpadra és úgy hirdeti az igét. Így történt. Szeretem a betartott ígéreteket, meg az ígéreteiket betartó embereket. Hallgattam még pár szám Frenket és nem hallgattam Elefántot, amit a legeslegjobban bánok. Biztos jó volt, de a Soerii & Poolek tudja a legjobb ügyet, ami engem még mindig érdekel.

A nagyszínpadról kevés mondanivalóm van, hiába erőltetem. Mit vártunk a Punnanytól és a Brainstől? Ugráló, boldog embereket, akik élvezik a napsütést meg a jagersört? Azt is kaptuk. Szeretnivaló bulizós zene, általában be is váltja a hozzá fűzött reményeket mindegyik.

Soerii előtt időben ott kell lenni. Egyrészt mert gumiállatot, kardot, gitárt és egyéb ökörségeket kell szerezni, másrészt, mert ki kell könyörögni a színpad szélén ugrálás engedélyét. Komoly feladatok ezek, de minden esetben megéri, és teljes lesz az élmény. Pont egy koncerttel értünk tehát előbb, de nekem ez annyira nem jött jól. A Subscribe-ot értem. Tényleg! Tudom, hogy mit kéne értékelnem rajtuk, ennek ellenére ez fáradtan nem igazán megy (néha még kipihenten sem). Azért próbálkoztam. Inni, ülni, nem elaludni, nem visszamászni a sátorba. Aztán egyszer csak csend lett. Átszerelés, gumigitár, és már kattogtathattam is a képeket egyik kedvenc zenekaromat célkeresztbe véve.

Egy barátnőmnek éppen ez nem jön át. Ez az indokolatlan káromkodás, ondózás, tangázás és üvöltés. Valahogy úgy próbáltam elmagyarázni neki az egészet, hogy értse, az állapoton van a hangsúly. Hétfőn este tizenegykor nem jellemző, hogy Soerii & Poolekre nyomja valaki a nyolcadikon a denszt, de pár unikum, sör, akármi után, egy szombat estén kiengedve minden feszültséget, ez orvosság. Abban egyeztünk ki, hogy legközelebb megpróbál nem nulla százalékos véralkohollal érkezni.

Az utolsó zenés bázis, az Unicum Music Club ismét nem nyert meg minket, így reggelig ment a VIP-ban a trécselés. Olyan kilenc óra magasságában kértek minket a távozásra, amikor már a takarító személyzetnek könyörögtünk pár szál cigarettáért.

Ekkor már éreztem a nap simogatását, meg azt is, hogy ismét nem fogok aludni. Büszkén kezdtem izzadni a sátor alatt. Bírjuk mi ezt!

cimkék
- Alvin És a Mókusok, Elefánt, fesztblog, fesztivál, fesztivál 2013, Fishing on Orfű, Gunning for Tamar, koncert, Orfű, péterfy bori, Punnany Massif, Soerii & Poolek

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2013. június 27.

A Fishing On Orfű szombati napjának margójára

Az előző részek tartalmából: Ott a tó, Polip úr, sör, fény, sör, bor, sör, koncert, másnap. A szombati nap lévén, hogy valóban csak három órát aludtunk nem indult valami fényesen, valószínűleg még az előző nap pulzált az ereinkben. Bár a Gösseresek gondoskodtak róla, hogy a reggeli szódánkban mindig legyen egy kis bor. Így nem csoda, hogy a tóparton csak 2 órát bírtunk, annak is a felét vízben, majd a fesztiválon elköltött ebéd után a Nagyszínpad dombjának árnyékos szegletében kerestünk menedéket és alakítottuk át egy pillanat alatt menekülttáborrá. Tovább

2013. június 27.

Éljük túl az utolsó napot! Fishing on Orfű 3. nap

Biztos lehet a fesztiválozást okosan csinálni. Beosztott energia, megfelelő pihenés, óvatos bulizás. Na ez az, ami nekem nem megy. A lúd az legyen kövér, a buli meg kemény. Reggelig, énekelve, táncolva. Az utolsó nap minden meglepetés nélkül a zombi lété. Erősen kell gondolni a motiváló zenekarokra, hiszen annyi jó van még hátra. Tovább

2013. június 26.

Nagyszínpados orgazmus - Fishing on Orfű 2. nap

A második napra csak zene volt tervben. Kevés alvás, sok izzadás, egy nagy ebéd és zene. Szeretek mozgolódni, de a nagyszínpad felhozatala varázslatosnak ígérkezett. Küzdöttem, amíg csak tudtam a leragadás ellen, de nem ment sokáig. Tovább

2013. június 26.

Képek! Fröccstúra - Fishing on Orfű 1. nap

Az első nappal mindössze annyi probléma van, hogy sok esetben megelőzi egy nulladik. A nulladik nap pedig, rendszerint igen erős. Első lélegzetvétel az új helyen, első italozás, első tánc, első reggel. A helyzetet egyféleképpen lehet súlyosbítani, ha délelőttre programot szervez magának az ember. Három óra alvás után, egy hét órás fröccstúra? Miért is ne! Tovább

2013. június 26.

Hajnali részegség – Fishing péntek 2. rész

A Fishing pénteki napja több váratlan fordulatot is tartalmazott, mint amire az elején számítottunk, lévén, hogy reggel még arra gondoltam ebből semmi nem lesz. Aztán meg egyszer csak ott találtuk magunkat Supernemen és ott elkezdődött az a szürreális este, ami éjjel négykor indult be igazán. Érthetetlen. Tovább