A második napra csak zene volt tervben. Kevés alvás, sok izzadás, egy nagy ebéd és zene. Szeretek mozgolódni, de a nagyszínpad felhozatala varázslatosnak ígérkezett. Küzdöttem, amíg csak tudtam a leragadás ellen, de nem ment sokáig.
Mitől lesz más a fesztiválon, egy olyan zenekar fellépése, akiket akár egész évben élvezhetsz különböző klubokban, szórakozóhelyeken? Szabad tér. Őrülten sokat dob. Vakáció hangulat. Senki nem siet sehova, sok esetben a zenész sem. Mindenki úgy bulizhat, ahogy akar. A legtöbb esetben, másnap csak a fejfájás csillapítóért kell megharcolni. Ráadásul csomagot kapsz. Az FOO első napját tekintve például, PUF után HS7, Quimby és Supernem következett. Nehéz volt elmozdulni a nagyszínpadtól, szinte lehetetlen.
Az Isten Háta Mögött-re elrángattak. Ezekre a srácokra tényleg nem sok nap süt, vagy csak én lettem hirtelen nagyon finnyás. Egyszer szeretnék Pálinkás Tamással együtt pálinkázni és közben meggyőzni arról, hogy inkább Tej jellegű dolgokat alkosson. A napi sajnálás a Stereomilk és az Ivan and the Parazol volt. Miért nem lehetek legalább fesztivál idején egyszerre két helyen?
A csodás nagyszínpad. Mit is mondjak. Teltházas napra virradtunk végre. Ez minden színpad előtt látszott. Hömpölygő, ugráló tömeg. Egyedülálló látvány ez, újra meg újra.
A PUF csak azért volt egy lehelettel lassabb, mert birkózniuk kellett a napfénnyel, de tökéletes programnyitónak bizonyultak. A Legelőre például mindig meg kell őrülni.
HS7 tízből tíz. Jöttek a klasszikusok sorban, és debütált a Lovasival közös szám, ami A Konyhámban címre hallgat. Fülbemászó, elsőre imádós. A fő rajongók koreográfiát is táncoltak. Aki tervezi még a zenekar látogatását, sürgősen tanulja be a mozgást.
Quimby-n volt a legnagyobb tömeg. Vártuk is ezt. A fiúk nem okoztak csalódást, mindig hozzák a papírformát. A backstage előtt egyszer láttam sort egész hét alatt. Őrület ez a Kiss Tibi mánia, nem irigylem szegényt.
Természetesen a Supernemet vártam a legjobban. A fiúk minden szempontból különleges helyet foglalnak el a szívemben. Egyrészt felnézek rájuk, mint nagyszerű zenészekre, másrészt teljesen hagyományos témákról, mint a pizzafeltét, is szívesen diskurálok velük. Azt pedig senki nem fogja elhinni, hogy elfogultság nélkül mondom, hogy rajtuk volt aznap a legugrálósabb, legenergikusabb, legszabadabb buli… pedig de!
Bevett szokás szerint, ismét reggelig ment a duma. Annyiban turbózták a programunkat, hogy pár órára a VIP is kapott Dj-t. Nagy ötlet volt, köszi! Sátorba mászás reggel, pár órás szuszogás. Ha nem az utolsó nap jött volna, azon nyomban fel is adtam volna az erőlködést, de plusz egy napot bárki kibír.
Az előző részek tartalmából: Ott a tó, Polip úr, sör, fény, sör, bor, sör, koncert, másnap. A szombati nap lévén, hogy valóban csak három órát aludtunk nem indult valami fényesen, valószínűleg még az előző nap pulzált az ereinkben. Bár a Gösseresek gondoskodtak róla, hogy a reggeli szódánkban mindig legyen egy kis bor. Így nem csoda, hogy a tóparton csak 2 órát bírtunk, annak is a felét vízben, majd a fesztiválon elköltött ebéd után a Nagyszínpad dombjának árnyékos szegletében kerestünk menedéket és alakítottuk át egy pillanat alatt menekülttáborrá. Tovább
Biztos lehet a fesztiválozást okosan csinálni. Beosztott energia, megfelelő pihenés, óvatos bulizás. Na ez az, ami nekem nem megy. A lúd az legyen kövér, a buli meg kemény. Reggelig, énekelve, táncolva. Az utolsó nap minden meglepetés nélkül a zombi lété. Erősen kell gondolni a motiváló zenekarokra, hiszen annyi jó van még hátra. Tovább
Az egész napos, hegyen-völgyön fröccstúra után, legszívesebben egy légkondis szobában pihegtem volna másnap reggelig. Milyen szerencse, hogy se légkondi, se szoba nem állt a rendelkezésemre, így az esti, zenei programokat választottam. Persze, hogy nem bántam meg.
Tovább
Az első nappal mindössze annyi probléma van, hogy sok esetben megelőzi egy nulladik. A nulladik nap pedig, rendszerint igen erős. Első lélegzetvétel az új helyen, első italozás, első tánc, első reggel. A helyzetet egyféleképpen lehet súlyosbítani, ha délelőttre programot szervez magának az ember. Három óra alvás után, egy hét órás fröccstúra? Miért is ne! Tovább
A Fishing pénteki napja több váratlan fordulatot is tartalmazott, mint amire az elején számítottunk, lévén, hogy reggel még arra gondoltam ebből semmi nem lesz. Aztán meg egyszer csak ott találtuk magunkat Supernemen és ott elkezdődött az a szürreális este, ami éjjel négykor indult be igazán. Érthetetlen. Tovább