2013. június 26. | -gabriella-
Hajnali részegség – Fishing péntek 2. rész
A Fishing pénteki napja több váratlan fordulatot is tartalmazott, mint amire az elején számítottunk, lévén, hogy reggel még arra gondoltam ebből semmi nem lesz. Aztán meg egyszer csak ott találtuk magunkat Supernemen és ott elkezdődött az a szürreális este, ami éjjel négykor indult be igazán. Érthetetlen.
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
A Supernemet mindig is egy remek koncertzenekarnak gondoltam, és pontosan ezért éreztem azt, hogy a már jól megszokott dombtetői romantikámból nézem/hallgatom/éneklem végig Papp Szabiék fellépését. A buli egyébként rohadt jó volt, még két nappal később is az ő számaik csengtek vissza a fülemben, ám közben kaptam egy sms-t és elég gyorsan el kellett hagynunk a terepet. Ezt a részt most fedje balladai homály, de az biztos, hogy a Viasat6 sátornál ültünk Akkezdet Phiai és Siska alatt. Mindkettő jó volt kintről hallgatva, sőt!
Itt azért már hatványozódott a minket körülvevő részegek száma, és majdnem megesett a szívem a domboldalon alvó srácon is, hogy fel kéne ébreszteni, de aztán inkább csak azt próbáltam ki, ha mellérakom az üres poharamat, akkor az eltakarítják-e. Igen, eltakarítják a szemétszedők. Mire vége lett a két fellépésnek mindenkivel sikerült újra összefutni a Port.hu Színpadnál, ahol végül csak a három grácia maradt.
Gondoltuk, azért érdemes lenne a nagy izgalmakra kicsit leülni és nem csinálni semmit, ekkor csatlakozott hozzánk kis ’92-es születésű alkalmi barátunk, akit annyira megsajnáltunk (vagy az anyai ösztönök törtek elő belőlünk), hogy sört és hot-dog véget is adtunk neki, nehogy szomorú legyen. A hot-dogosnál már akkor éreztem, hogy az intelligenciám kb a nulla felé konvergál, amikor random embereknek elhittem, hogy pont előttem fogyott el a pirított hagyma, pedig csak ezért álltam be a sorba, majd az ott dolgozó srácnak megígértem, hogy másnap viszek neki virágot, de arra nem teljesen emlékszem, hogy miért. Meg aztán nem is vittem neki, de mentségemre szóljon kerestem, de nem találtam (hát persze).
Mindez olyan hajnali 5 felé játszódhatott le, de még mindig nem éreztük a fáradság szelét, úgyhogy lementünk az Unicum Pub-ba, ahol három emberbe, plusz Felcser Máté és kolóniájába futottunk. Nagyon éreztük a hajnalhasadást. Rövid interakciók folytak a semmiről, de ekkor már annyira elemünkben voltunk, hogy a mellettünk található kishídra leülve 6 óra körül elkezdtük megtervezni a napunkat. Az lett volna a terv, hogy lemegyünk a partra és lent alszunk, de ez az „akkor jó ötletnek tűnt” típusú megoldás annyiban maradt, hogy azért dőljünk le három órára, hogy az általunk megalkotott napirend szerint 9-kor újrakezdődhessen minden. Mondanom sem kell: pontosan így történt…
-gabriella-
Fotó: Nagy Blanka Forrás: Facebook
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.