2013. június 27.
Éljük túl az utolsó napot! Fishing on Orfű 3. nap
Biztos lehet a fesztiválozást okosan csinálni. Beosztott energia, megfelelő pihenés, óvatos bulizás. Na ez az, ami nekem nem megy. A lúd az legyen kövér, a buli meg kemény. Reggelig, énekelve, táncolva. Az utolsó nap minden meglepetés nélkül a zombi lété. Erősen kell gondolni a motiváló zenekarokra, hiszen annyi jó van még hátra.
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
Teltházas péntek után teltházas szombat. Eleve kettőt láttam már mindenből, és ez ilyen tömeg esetén több mint elég. Még egy utolsó energiavételezésre elsiettem hát, adjunk bele apait, anyait. Fürdés, közben akutöltés, hogy legyen még sok színes fotó. Két nappal ez előtt, végignéztem, ahogy egy lány hisztérikusan keresi az ellopott fogkrémjét. Gondoltam, biztos csak elkavarta. Most rajtam volt a sor. A sors vicces fintora. Egy töltővel és egy akuval kevesebb. Kár, hogy mindegyikből csak egy volt. Nem kaptam rohamot, inkább csak elszomorodtam. Ez pont nem az a rúgás volt, ami beindított, pedig arra lett volna szükség.
Szomorúan járkáltam hát a színpadok között. Úgy figyeltem a produkciókat, mint azok az unott újságírók, akik első naptól kikérték maguknak, hogy itt kell lenniük.
A szünetekben sátrat bontottam, mert éreztem, hogy nyugodtan aludni már nem fogok. Sokan alkalmazták amúgy, ugyanezt a taktikát. Az utolsó őrjöngés előtt, legyünk útrakészek.
Kaukázus, Kiscsillag, Vad Fruttik. Minden fáradtságom ellenére az utolsót élveztem a legjobban. Persze a „nekem senkim, de senkim sincsen” ilyenkor új értelmet nyer.
Intim Torna Illegálra kötelező volt átnézni a szomszédba. A fiúk híresek arról, hogy magukkal rántanak a boldogság szigetére. Annyira pozitív, életigenlő, amit csinálnak, hogy nem lehet ellenállni nekik. A The Carbonfoolsból és a Fishből csak pár számot kaptam el. Előbbi másik programot ütött, utóbbi nem az én lelkemhez szólt most. Pedig örök fesztiválindító számom a Mi vagyunk itt.
Becsülettel húztam reggelig. Sok kávé sok kóla és irány a vonat. Pécsig még szereztem fuvart, de onnan már be kellett neveznem a négy órás rettenetre. Jobb volt megszökni a tömeg elől, elsősorban azért, mert így akadt ülőhelyem, másodsorban a tömeges sátorbontás mindig sírásra késztet.
Nehezen birkózom meg azzal, ha valami kellemes véget ér, hát még ha valami tökéletes zárul. Temérdek fesztivál jön még a nyáron, de a FOO bizonyosan dobogós marad. Jövőre ugyanott, veletek!
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.