2013. március 3. | Sagaris

Mystery Gang: Ma már nincsenek országhatárok a zenében

A február 22-én péntek esti Hard Rock Cafe buli után csíptük el a srácokat pár villámkérdésre. Többre nem is volt időnk, hiszen a koncert vége után nagyjából a 20. percben a banda összecsomagolva pózolt a rajongókkal, akik voltak szép számmal. Singert és Lacit kérdeztük.

MyMusic: Hogy jött a rockabilly? Hogy csöppentetek bele?
- Singer: Fent van a neten... (nevet). Kvázi beleszülettünk, nem tudok nagyon többet mondani. A kultúrával jött a zene, és fordítva. Nem mondom, hogy Magyarországon nem volt rocky élet, de konkrétan ez a stílus, csak a '70-es években honosodott meg. Eleinte mi is feldolgozásokat játszottunk.
- Laci: Így van! Carl Perkins, Johny Cash, vagy épp Buddy Holly dalaival koncerteztünk, csak utána fordultunk a saját számok felé.

MM: Mik vagytok „civilben”?
- Singer: Szerencsére zenészek! Ha nem koncertezünk, akkor próbálunk, stúdiózunk, vagy utazunk. Megadatott, hogy főállásban csináljuk azt, amit szeretünk.
- Laci: Igen, szerencsére ott tart ez a dolog, hogy teljes embert kíván. Bejártuk a világot a zenén keresztül: volt, hogy délután még Pesten léptünk fel, de az esti géppel már New York felé tartottunk.

MM: Elég rendesen el vagytok eresztve tetoválásokkal, meséljetek ezekről!
- Laci: Igyekszünk a korszellemnél maradni itt is, leginkább a Sailor Jerry által megálmodott Vintage Tattoo stílust visszük.
- Singer: a hazai tetováló körökben jól ismert Bölény munkáit szeretem, benne eléggé megbízom. Volt, hogy csak úgy odaadtam neki a bal alkarom, hogy tessék, éld ki magad! Megtette ez lett az eredménye... (mutatja szalaggal átfuttatott szívet, ritka igényes tetkó)

MM: Mit tartotok a zenekar legnagyobb sikerének?
- Singer: Uhh, ez nehéz... (Peti félpercenként berohan: - Gyertek már, várnak a csajok!) Na, leginkább ezt! Szeretik az emberek a zenénket, meg tudunk tölteni egy Művészetek Palotáját is, de Svédországtól Tokyo-ig ismernek minket. Nem kell nagyobb siker, mint mikor egy „I love Mystery Gang” táblával fogadnak egy New Yorki fellépésen.

MM: Tehát bejártátok a világot, az első lemezetek konkrétan Japánban jelent meg, csak most adtatok ki magyar nyelvű korongot. (Megőrülök érted!, 2012 – szerk.) Milyen érzés, hogy többen hallgatnak külföldön, mint itthon?
- Singer: Egyáltalán nem zavar, a lényeg, hogy eljutunk a közönséghez. Magyarországon teljesen jól fogadják az emberek a rockabillyt. Andor, a menedzserünk most mondja, hogy teltházig raktuk a helyet, be kellett zárni az ajtót, mert egyszerűen nem fértek be többen.
- Laci: Ma már nincsenek országhatárok a zenében. Nézd meg, mi felraktuk a korongjainkat a netre, és mindegy, hogy hol lépünk fel az emberek tudják a szövegeket.

MM: Azért 15 év alatt gondolom volt pár nagy sztori, mi volt talán a legemlékezetesebb?
- Singer: Van publikus, meg kevésbé nyilvános (nevet). Talán az, amikor nem is olyan rég New Yorkban léptünk fel és a reptéren egy batár limó várt minket fekete sofőrrel. Olyan volt, mint egy filmben!

MM: Mik a terveitek a jövőre nézve?
- Laci: Van rendesen, szeretnénk koncertezni itthon is meg külföldön is, amennyit csak lehet. Tervezünk egy új albumot is kihozni, és úgy néz ki, megint fellépünk a MüPa-ban. Rangos vendégzenészeket szeretnénk meghívni, valamint ha minden jól megy, egy film is készül majd azzal a csapattal, aki a Made in Hungáriát is csinálta. Szeretnénk még a rock’n’ roll színházat is megvalósítani. Szóval unatkozni nem fogunk!

Srácok, köszi szépen, és kívánom a legjobbakat!

Sagaris