Szomszédok Blink 182 módra

Blink 182: Neighborhoods| Van, aki régi kedvencként üdvözli újra Tomot, Markot és Travist, mások szerint „üres stadionrock nyugdíjas tinédzserektől”. Nem mondom, hogy igazságot teszek, mivel szerintem nagyon is van helye a punk-rocknak napjaink zenei palettáján például az emo stílussal szemben. Ez a zene pedig tutira felpörget még a reggeli kávé előtt!

share
kapcsolódó linkek
- Blink-182
kapcsolódó cikkek
- Blink 182 videó a színfalak mögül

Körülbelül két év munkája fekszik az együttes hatodik stúdió albumában, amire nem kevesebb, mint 8 évet kellett várnunk. 2011. szeptember 27-én jelent meg hivatalosan, azóta pedig kapott hideget is, meleget is. Szerintem minden benne van, amit egy belevaló punk-rock bandától elvár az ember: zúzás, ritmus, némi káromkodás, erotika és mindez érzelmekkel fűszerezve. A témák széles köre mellett a hangzás egységes – néha kicsit furcsa, de pont ettől érdekes, és többszöri meghallgatás után sem elvetendő. Mind a 14 számot együtt írták és hangszerelték, ezért nagyjából hasonló eszközökkel dolgoznak a dalok. Vannak zúzósabb és lassabb részek, összességében mégis lendületes.

Nagyon érdekes a teremtéshez való viszony, ami először a Snake Charmerben jelenik meg (a kígyó Ádám és Éva történetére utal, ahol a megrontó szerepét töltötte be), majd a Wishing Well dobja be „az ígéret földjét”, végül pedig a Fighting The Gravity misztikája teszi fel az i-re a pontot. Ez az utóbbi szám kicsit lehangolóra sikerült, túlteng benne a reménytelenség, a küzdés hiábavalósága, amit a sejtelmes sz-szekkel tovább erősít az elején és a végén ismétlődő „This makes no sense” (ennek nincs értelme) részlet. Most inkább nem bocsátkozom filozófiai fejtegetésekbe, miért lehet aktuális ez a hangulat – mindenki vonja le magának a tanulságokat.

Az ismétlés a Wishing Wellben például nagyon fülbe mászóvá tette a refrént, bár a „la da da da …”-nak nem sok értelme van, de kétségtelenül slágergyanús, mint oly sok hasonlóan handaszerű dal más együttesektől. Igazi „odamondósra” sikerült a Heart's All Gone, és kicsit hasonló a This is Home is, bár ez már kicsit hip-hopba hajló light-rock, ha lehet ilyet mondani.

Az egyik kedvenc sorom a Kaleidoscope-ból: „Stop draining the colour out of my scene”. Felesleges szó szerint lefordítani, sokkal fontosabb, amit összességében sugall – ne hagyjuk, hogy a negatív dolgok eluralkodjanak rajtunk, igenis őrizzük meg a színeket az életünkben. Ez a gondolatkör rajzolódott ki számomra a 11. dalban is, aminek a címe stílusosan a szerző monogramjából és a megírás dátumából áll. Mondjuk talán nem túl nagy biztatás, hogy „a legrosszabb még hátra van”, de mindenképp az újrakezdésre ösztönöz, hogy ne a múltban éljünk, hanem nyissunk a jövő felé.

Végül pár szót a szerelmes dalokról. Megszokhattuk, hogy a rockerek általában nyersebben éneklik meg az ilyen élményeiket, ez alól a Blink 182 sem kivétel. Mindezek mellett a számok elég negatív képet mutatnak - a Love Is Dangerous például kifejezetten elcsépelt hasonlatokat használ, és zeneileg is kicsit unalmasra sikeredett, de ezért bőven kárpótol a másik 13 egytől-egyig nagyon ötletes dal.

MyMusic értékelés: 7/10

Bertoni

Blink 182: Neighborhoods (Interscope Records, 2011)

1. Ghost On The Dance Floor

2. Natives

3. Up All Night

4. After Midnight

5. Snake Charmer

6. Heart's All Gone - Interlude

7. Heart's All Gone

8. Wishing Well

9. Kaleidoscope

10. This is Home

11. MH 4.18.2011

12. Love Is Dangerous

13. Fighting The Gravity

14. Even If She Falls

cimkék
- Blink 182, lemez, Neighborhoods, rock, újdonság!

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Continuer

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Continuer

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Continuer

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Continuer

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Continuer