A rosszkedvnek Kampec Dolores – Evaliyé

Kampec Dolores: Evaliyé | A Kampec Dolores öt év után új albummal örvendezteti meg rajongóit, amelynek hivatalos bemutató koncertje az énekes, Bárdos Deák Ági születésnapján, december 1-jén lesz az Ági és a Fiúk együttessel közösen. A rajongók sok karácsonyi meglepetésre, és hamisítatlan Kampec-hangulatra számíthatnak.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Kampec Dolores

A Kampec Dolores (a név jelentése „a szenvedések vége”) immár 1986 óta hat stúdióalbummal, egy koncertlemezzel és egy válogatáslemezzel bizonyítja, hogy igenis van helye a zenei életben, az emberek kedvelik ezt a fajta egyéni hangzást, amelyet Kenderesi Gabi éneke, Hajnóczy Csaba gitárjátéka, Vajdovich Árpád basszusgitár és bőgő, Németh Csaba dob és ütőhangszerek és Grencsó István fúvós szólóival, szólamaival létrehoz.

A legújabb zsengéről azt olvashatjuk, hogy ilyesmi, ami „a jazz és a népzene hatásain át is megőrzi az indie-rock pszichedeliáját, régen készült”. Ezzel a megállapítással minden tekintetben egyetértek. Az Evaliyé-n 11 dal szerepel, amelyekről az ember első laikus benyomása, hogy „túlvilági”, mint azt többen megfogalmazták az együttessel kapcsolatban. Az első néhány szám kellemes, leginkább egy kávézóban tudom elképzelni aláfestő zenének jó kis vízipipázás és beszélgetés közben. Táncolni és bulizni talán kevésbé alkalmas, de megnyugtató és hangulatos.

A szövegekre nem túl könnyű figyelni (főleg, hogy nem mindenhol magyarul szól), elég szakadozott, az énekhang inkább magával ragad. Általában megtartják a népi-mitologikus motívumokat: ló, hajnal, árnyék, tenger, tavasz, villámfény, fény és sötétség metaforákkal találkozunk az általában 4 perces (vagy annál hosszabb) dalokban. A szaxofon és a virtuóz gitárszóló azonnal elbódítják a fület, ha a harmonikus dallamok ezt addig még nem tették volna meg. A nyolcadik szám meglepően pörög az eddigiekhez képest, holott mozdulatlanságról szól, ugyanakkor megjelenik benne a füstkarika motívum, ami azért mókás, mert épp október 1-e óta „füstmentes” a Gödör…

Node térjünk vissza a zenéhez. A már említett jazzes-népies muzsika mellé az utolsó előtti dal még rockos fordulatot is vesz – legalábbis az elején, a vége már inkább Enyára hajaz. Ettől függetlenül valóban kellemes, megnyugtatni és felüdíteni egyaránt képes kompozícióról van szó, ami az ünnepek előtt biztosan a megfelelő hangulatba hozza az embert.

Bertoni

MyMusic értékelés: 7/10

Kampec Dolores: Evaliyé (1G Records, 2011)

cimkék
- Ági és a fiúk, gödör klub, Kampec Dolores, lemez, lemezbemutató, újdonság!

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább