A legendás négyes bár az évek sajnos során megfogyatkozott, nem tűnt el a közönség elől. Az EMI összesítése alapján eddig világszerte több, mint egymilliárd lemezt, CD-t, illetve kazettát adtak el és ennek még mindig nincs vége: szeptember 6-án jelent meg új válogatásalbumuk „1” címmel, rajta 27 sikerdal.
Az 1950-es évek Nagy-Britanniájában alakult meg a világ egyik legismertebb és legsikeresebb zenekara The Beatles néven. A banda 1970-ig hódított: 11 önálló albumuk jelent meg Angliában, 20 Amerikában, továbbá számos kis- és középalbum, karácsonyi kiadások, válogatáslemezek. Fennállásuk idején 5 filmet forgattak róluk, amelyek közül a Let It Be Oscar-díjas lett.
Az együttes feloszlása után mind a négy „bogár” készített szólóalbumot: Lennon a John Lennon/Plastic Ono Band-et, McCartney a McCartney-t, Starr a Sentimental Journey-t és Harrison az All Things Must Pass-t. 1975 után indult meg a koncertfelvételek és egyéb elfekvőben lévő dalok kiadása, majd John Lennon 1980-ban bekövetkezett megrendítő halála kapcsán újra az érdeklődés középpontjába kerültek. Emlékkoncertek, emlékalbum (All Those Years Ago), dokumentumfilmek idéztek fel a tíz évvel korábbi sikereket.
A tendencia folytatódik: évfordulókra, különleges alkalmakra összeállításokat készítenek a zenekar dalaiból – persze mindig más szempont alapján. A legújabb az „1” címet kapta ezzel is jelezve, hogy a 27 legnagyobb sikert aratott sláger van rajta időrendi sorrendben. A megjelenés kapcsán a facebook-on elindult egy rögtönzött közvéleménykutatás is, amelynek keretében a rajongók is összeállíthatják a számukra legkedvesebb 10 szám listáját.
A CD-n szerepel például az örök klasszikus Yesterday, Help, Yellow Submarine, Hey Jude, Get back és persze az Eleanor Rigby. A Ballad of John and Yoko –bár megjelenésekor nagy port kavart főleg az Egyesült Államokban – ugyancsak megtalálható. A sort a Long and winding road zárja, miközben az elején számomra meglepő módon a Love me do-t találjuk. A korai dalok kiemelkedő népszerűsége a zenekar zsenialitásán túl nem kizárt, hogy a zenei kínálattal is összefügg, de ebből ne vonjuk le messzemenő következtetéseket.
Az pedig, hogy miért tudnak még most is a lemezeladási listák élére kerülni, nem kérdés – az emberek szeretnek nosztalgiázni. Akármilyen messzire került is 60 év alatt a rock and roll fogalma, mindenkiben megmaradt az a régi bogár, aki a Yellow Submarine (valljuk be) egyszerű szövegére ringatózik.
Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább
The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább
Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább
Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább
Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább