2010. augusztus 31.
Alvin Lee a Ten Years After egykori alapítója és szólógitárosa 2010 szeptember 25-én a Petőfi Csarnokban koncertezik. A hatvanas-hetvenes évek egyik legizgalmasabb gitáros egyénisége, a Jimi Hendrix, Eric Clapton, Peter Green, Rory Gallagher és mások által fémjelzett nagy gitáros-nemzedékének eredeti és kitűnő képviselője utoljára 2005-ben járt hazánkban.
Idén a hagyományőrző szándékkal megrendezésre kerülő I. Budapest Blues Legends fesztivál sztárvendégeként köszönthetjük Budapesten a lánglelkű gitárost, aki negyven évnyi koncertezéssel és több mint húsz lemezmegjelenéssel a háta mögött méltán érdemel előkelő helyet a zenei legendák között.
Alvin Lee szóló albumain olyan hírességekkel közös felvételek találhatók, mint Jerry Lee Lewis, Jon Lord, Scotty Moore vagy D.J. Fontana. Gorge Harrisonnal közös dalát, a The bluest Blues-t sokan a valaha rögzített legtökéletesebb blues nótaként tartják számon. A mindig újító szellemben dolgozó Lee korát meghazudtoló kirobbanó formában készül a magyar közönség elé állni, hogy virtuóz gitárjátékba ágyazva ajándékozzon meg minket több mint 40 évnyi bluesban és rock and rollban gyökerező életérzéssel. Az est folyamán egy feltörekvő, a progresszív rock-blues rajongói körében már jól ismert első lemezes zenekar, a Bőrgyári Capriccio vezeti fel a rendezvényt. A hazai és európai fesztiválok sztárzenekara Karen Carroll with The Mississippi Grave Diggers pedig a rá jellemző örömzenével pörgeti fel a hangulatot Alvin Lee előtt.
Mi volt az oka a Ten Years Aftertől való elválásnak?
- Túlhajtottság és túl sok pénz. Nyolc évig játszottunk együtt, ami sok időnek számít. A nagy arénák és stadionok azonban kivették a húzást a zenekarból és így számomra megszünt a zenélés öröme. A kreativitásom szenvedte meg a rengeteg turnét. Az ezzel együtt járó felelősség és az életforma pedig egyszerűen gyilkolt engem. Ebből ki kellett szállnom.
A szóló lemezeid közül melyik a legemlékezetesebb számodra?
- Az On The Road To Freedom, mivel az volt az első szóló kalandom. A szabdágot jelentette ahoz a pénzgyári munkához képest, amiben korábban találtam magam. Szabadon alkothattam és új zenészeket ismerhettem meg, ami mindíg inspiráló élmény.
A legutolsó 2007-ben felvett Saguitar című albumod 14 új dalt tartalmaz. Ezekből is fogunk hallani a Budapesti koncerten?
- Általában az elmúlt 44 évben játszott kedvenceimet szoktam előadni, melyek jól hangszerelhetőek triora és, melyekben mindíg ott a lehetőség, hogy a szóló részek tovább fejlődjenek. Ezek a legfontosabbak számomra, hiszen sohasem játszom el kétszer ugyanúgy egyetlen szólómat sem. Ez az ami a legnagyobb örömöt és kihívást jelenti a játék során.
Hogyan kategorizálnád magad? Blues, Rock, vagy Rock and Roll gitárosként?
- Azt mondanám, hogy mindegyik vagyok egyszerre, de talán a Blues/rock áll hozzám a legközelebb. Az emberek szeretik a zenészeket berakni egy “dobozba”, bár ezt ők maguk nem szokták megtenni.
Most is a kedvenc vörös gibson ES 335 gitároddal érkelzel? Mi a története ennek a szerelemnek?
- Igen, mindíg ezen a tipuson játszom, azóta ez a kedvencem, hogy előszőr láttam rajta Freddie Kinget játszani. Természetesen nem az eredeti, egykor woodstokban használt gitárt hozom, hiszen az már nagyon régi és törékeny, pótolhatatlan darab.
A koncerted az I Budapest Blues Legends fesztivál keretén belül kerül megrendezésre. Milyen érzés, hogy élő legendakánt tartanak számon?
- Jobb élő, mint halott legendának lenni...